Csudai Pétert, a Zöld Örökség polgári társulás elnökeként ismerhették meg többen, többek között én is. Ezért is néztem nagyot, amikor megpillantottam a nyárasdi Pallos étterem bejáratánál, miközben saját naptárát árusítja. Kiderült ugyanis, hogy magánvállalkozóként is tevékenykedik, amelynek közéleti, természetvédelmi és kulturális vonzata is van. Mindez azonban nem ilyen egyszerű. Péter érdekes jellem, álmodozó, de közben realista is. Sok dologgal próbálkozik, kisebb-nagyobb sikerrel, a végén azonban kihozza magából a legjobbat, amit tud. Mert akarja…
A Tőkési-ág revitalizálásának első fizikai lépéseként a Szlovák Vízművek a napokban kezdte meg annak a sziget- és félszigetcsoport létrehozását az ág medrében, melytől a sodrás felgyorsulását és ezáltal a víz tisztulását remélik. Péter és a Zöld Örökség a Tőkési-ág megmentését tűzte zászlajára pár éve, s a polgári társulás is az egyik társszervezete a revitalizáló projektnek. A munkálatokról hamarosan portálunkon is részletesebben beszámolunk. Pétert azonban most egész másról faggattam.
Magánvállalkozóként az elsődleges feladatod a megélhetésed biztosítása, azonban a civil tevékenységedből adódóan itt is vannak kapcsolódási pontok a természetvédelemmel, ezenfelül rajzpályázatot hirdettél, továbbá festészettel és irodalommal is foglalkozol.
A Zöld Örökség elnökeként fel kellett vállalnom az adminisztratív munkákat és az ügyintézésekkel járó „futkosást”, és hát egyik munkaadó se repes a boldogságtól, ha az ott dolgozó emberek futkosnak a saját dolgaik után, és már amúgy is elegem volt az akkori munkahelyemből, így fölmondtam. Utána fél évig munkanélküli voltam, és próbáltam olyan home office munkát találni, ami mellett foglalkozni tudok a civil tevékenységgel is, de nem tudtam megegyezni az egyik munkaadóval sem.
Tehát nem azzal a tudattal mondtál fel, hogy utána mindjárt vállalkozó leszel?
Nem. Igaz, hogy sokat álmodoztam róla, de nem volt elég önbizalmam hozzá. Amikor lejárt a munkanélküli támogatásom, akkor viszont döntenem kellett. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű, de mivel régi álmom volt ez, és nem is igazán volt más választásom, így kiváltottam az engedélyt. Úgy gondolkoztam, hogy több mindent kipróbálok, és ha az egyik nem megy, akkor majd megy a másik. Étel-ital viszonteladója is vagyok, s hála istennek Csallóközkürt polgármester asszonya, Rabay Anikó megengedte, hogy a piactéren árusítsak, így ezzel nagyon sokat segített, segítettek nekem. Igaz, hogy nem ezt terveztem eredetileg, de szeretem, amikor az emberek összegyűlnek és előttem beszélgetnek egymással. Így én is tudok velük beszélgetni, ami amúgy – mivel jelenleg egyedül élek – jó érzés, mert legalább tudok szólni valakikhez.
Most azonban nem erről fogunk beszélgetni, de ezt gondolom, sejted. Műkedvelő vers- és prózaíró is vagy. Ezt is megpróbáltad – úgymond – kamatoztatni?
Van egy Peti irodalmi szeglete nevű Facebook-csoportom, oda szoktam írni a verseimet, és a 2019-es válásom óta voltaképp oda irkálom a dolgaimat.
Akkor kezdtél verseket írni?
Már azelőtt is írtam verseket, de aktívan azóta írok.
Honnan jött ez az egész másfajta tevékenység? Mert azért az messze van a környezetvédelemtől.
Igazából a környezetvédelem jött hozzá ehhez.
Ezzel megleptél…
Én nem azért kezdtem el a Tőkési-ággal foglalkozni, mert környezetvédő vagyok, hanem azért álltunk össze egy csapattal, mert mi ott élünk, és szeretnénk megőrizni a jövő generációjának. A környezetvédelem csak hozzá „jött”.
Gyakran megállítottak, hogy ez, meg ez él ott, és ez milyen érdekes dolog, mert én sajnos nagyon nehezen jegyzem meg ezeket a neveket, de hát még az emberek nevét is csak sok gyakorlással (nevetés). Az viszont mindig is tetszett, ahogy azok viszonyulnak ehhez, akik értenek hozzá. Nagyon szeretem hallgatni, amikor más mesél arról, hogy mi minden él ott, meg hogyan, és így könnyebb összerakni azt a képet. Menedzserként is azt tanultam, hogy ha egy adott dolog vagy probléma több oldalával is megismerkedsz, akkor – még ha nem tudsz is róla olyan sokat és csak egy kicsit értesz hozzá – jobban látod az egész „képet”, és már biztosabban tudsz haladni a végső megismerés vagy a probléma megoldása felé. Visszatérve a témához: Egyszer egy bácsi az utcán megállított, hogy én még nagyon régen írtam ebben a csoportban arról, hogy szeretnék kiadni egy könyvet azokból a versekből, amiket addig megírtam, és akkor sokan mondták, hogy hát azt nem éri meg, drága, meg úgysem fogom tudni eladni. Aztán rá is kérdeztem, és tényleg nagyon drágán tudtam volna kihozni, tehát akkor nem is foglalkoztam ezzel tovább. A bácsi aztán azt mondta, szerinte ő volt az egyik, aki miatt meggondoltam magam a kiadással kapcsolatban, és ő azóta azon gondolkodik, miképpen lehetne mégis kiadni a műveimet. Ebből kifolyólag az az ötlete támadt, hogy össze lehetne állítani egy naptárat, és azt értékesíteni a faluban az én verseimmel, esetleg Csallóközkürtről készült fotókkal, vagy ilyesmivel. Akkor aztán én is elkezdtem gondolkodni rajta és rájöttem, hogy ez talán nem is akkora hülyeség.
Érdekes felvetés volt a bácsitól…
Ezzel összefüggésben le kell szögeznem, hogy a válásom óta hívő ember lettem és hiszek abban, hogy Isten tényleg megsegít, ha mi is szeretnénk segíteni magunkon.
Tehát hiszek a jelekben. A válásom után ugyanis nagyon magam alatt voltam, és nagyon mélyről kellett felállnom. Tehát hiszek Istenben és abban, hogy vannak jelek, ezek után a jelek után menni kell, és aztán majd lesz valahogy… Megteszek minden tőlem telhetőt, a többit meg rábízom a Jóistenre. Na, és akkor azt mondtam magamban, hogy hát ez minimum egy jel, hogy ez az ember megállt nekem az út közepén, amikor éppen azon gondolkoztam, hogy hogyan legyen tovább.
Teljesen véletlen volt, hogy újra találkoztál vele?
Teljesen véletlen nem volt, mert egy faluban lakunk, a fia gyerekkori jóbarátom. Inkább az volt az érdekes, amit mondott. Az a lényeg, hogy ez akkor szöget ütött a fejembe, és nekivágtam. Összeszedtem pár versemet, 12 verset az életről. 2019 óta írok verseket, de azóta már van vagy ezer. Persze ezek között nagyon kevés a jó vers, vagy amit én jónak látok.
Azt érezted, hogy egyfajta „terápiás” jelleggel ki kell írnod magadból az érzéseidet?
Igen. Voltaképp ez segített abban, hogy lépésenként előbbre jussak. Aztán tizenkettőt kiválasztottam, meg voltak hozzá festményeim is… A festést is 2019-ben kezdtem el, de én tudom magamról, hogy nem tudok festeni, meg nem tudok rajzolni, egy egyenes csíkot nem tudok festeni, de arra jó volt, hogy nem kellett másnak fizetnem azokért a képekért, amelyeket beraktam a naptárba. Tehát lett 12 kép és 12 vers. Tudom, hogy ez ebben a formában nem a legigényesebb művészileg, viszont teljes mértékben engem reprezentál, ez vagyok én. Talán száz darab naptárral kezdtem, aztán az őstermelői piacokon, meg mindenfelé, ahol éppen megengedték, ott kiültem, kiálltam és árusítottam. Ez még a 2023-as év naptára volt.
Most már versesköteted is van…
Igen, már mindenféle van itt. Tehát kiadtam a 2023-as naptárat magyarul, és aztán valamelyik őstermelői piacon mondta egy néni, hogy ez talán a szlovákokat is érdekelhetné. Akkor személyes kihívásból lefordítottam szlovákra, de a versek így nem „néztek ki” annyira jól, azért egy szlovák hölgy segített a javításban. Sajnos ez a verzió annyira nem jött be. Amikor van egy kis sikerem, utána mindig csinálok egy baklövést, így aztán nagyjából „egálba” kerülök (nevet).
Szerintem ezzel sokan vagyunk így.
De ha többször vagy sikeres, mint amennyiszer buksz, akkor elkezd működni a vállalkozás valamennyire. A magyar verzió 400 darabjából nagyjából 350-et, a 200 szlovákból azonban csak kb. 80 darabot adtam el.
Emiatt Pozsonyig is elutaztál?
Januárban ott fagyoskodtam a Polus Center előtt, de szinte senki nem vásárolt belőle. Azután két hajléktalannak ajándékoztam egy-egy darabot, úgyhogy megvolt az örömöm. Egyszer Hegyháton is jártam egy falusi bálban, ott is árusítottam hajnal háromig.
„Ingyen” árusíthatsz?
A törvények értelmében 2500 euró bevételig nem kell vállalkozási engedély sem az árusításhoz, azonban az nagyon helyfüggő, hogy hol engedik meg egyáltalán az árusítást, hol lehet helypénz ellenében árusítani, és hol ingyen. Ahol támogatják a művészeket, kézműveseket és az ilyen árusokat, ott nem kérnek helypénzt. Dunaszerdahely legnagyobb bevásárlóközpontjában például a napidíj 30 euró.
Azt mondod, hogy te nem vagy festő, mégis festesz…
Mert jólesik.
Csak mert jólesik? Kiállításon is szerepeltek már a festményeid.
Én örülök ennek, hogy kiválasztottak, és hálás vagyok minden lehetőségért. Amúgy a nagybátyám is festő, és mivel láttam a ő képeit, arra gondoltam, hogy én is megpróbálkozom ezzel. Úgyhogy valahogy kialakulnak mindig a dolgok. 2023-ban két képem került a kiállítottak közé az amatőr festők versenyében a Képzőművészeti Spektrumon, melyet a Csallóközi Népművelési Központ indít minden évben. A legnagyobb meglepetésemre nemrég pedig arról értesültem, hogy idén áprilisban pedig három képem is bekerül majd a kiállítottak közé. Úgyhogy arra biztatok mindenkit, hogy próbálkozzon, sosem tudhatja, hogyan jut előbbre, mi jön össze. Sokszor olyan dolgok, amikre talán először nem is gondolna.
Aztán megjelent a mesés rajzfüzeted, ami ugye az első versenykiírásod volt.
Óvodások és iskolások csatlakozhattak ahhoz a tíz történethez, amelyeket versben és prózában fogalmaztam meg. Azaz meg kellett rajzolniuk egy-egy témakört a történetekből, a legjobb rajzok pedig ajándékcsomagokat nyerhettek. Erre azért is büszke vagyok, mert ebből nagyjából 1000 darabot sikerült eladnom.
Ehhez azonban nagyjából Ipolyságig az összes magyarlakta településen jártam, az összes polgármestert, az összes óvodát és iskolát megszólítottam.
Gondolom, pár óvoda, iskola aztán meg is rendelt tőled egy bizonyos darabszámot.
Az a vicces, hogy senki nem rendelt. Amit a helyszínen megvettek, azt eladtam, de azonkívül senki nem rendelt pluszban tőlem. Elég nagy hibát követtem el az elején azzal, hogy nem lektoráltattam, tehát elég sok helyesírási hiba és elütés volt benne. Gondolom, ez sokaknak nem tetszett, de a problémát a következő nyomásoknál már orvosoltam. Szerintem az is közrejátszott ebben, hogy mivel fekete-fehér volt a kivitelezés, akinek több példány kellett, egyszerűen lefénymásolta. Ez már csak így működik…
Azóta milyen kiadványaid jelentek meg?
Kiadtam a szerelmes versgyűjteményemet, most pedig van egy aktuális rajzfüzet, ami egy képregényrajzoló verseny. Ezenkívül még két gyűjteményt tervezek, az egyik az életről (család, vállalkozás, barátok, csallóköziek), a másik pedig a hitemről fog szólni. Onnantól pedig másoknak is szeretnék segíteni ezzel.
A képregényrajzoló-verseny mi fán terem?
Hét rövid prózámat kell megrajzolni képregény formájában, amit június 30-ig kell leadni. Ez lényegében egy fantasy képregényrajzoló-verseny. A nyerteseknek a saját művét kiadom egy húsz oldalas füzetben A4-es formátumban, amelynek az előállítási költségeit természetesen állom az első helyezettnek 200 darabban, a másodiknak 125 darabban, a harmadiknak pedig 75 darabban, és ezek értékesítésében is segíteni fogok. Ez a terv, ami számomra is egy nagy kihívás. Ez most egy nagy rizikó, de vállalom. Ezzel is szeretnék segíteni, valamiféle reményt adni a fiatalságnak, hogy sikerüljön megkapaszkodniuk az életben. Akik nem nyernek, de végigcsinálják és leadják a kész képregényfüzetet, azokat is meg szeretném szólítani valamivel, ők is mindenképpen nyernek majd valamit. Több ötletem is van ezzel kapcsolatban. Március elejére sikerült eladnom mind a 428 füzetet, de eddig senki nem adta le a pályázatra. Később jöttem rá, több tanító megjegyzése alapján, hogy a verseny hihetetlenül nehézre sikerült azzal, hogy voltaképp 28 képet kell készíteni. A mai gyerekek, diákok pedig annyira le vannak terhelve tananyaggal, hogy sajnos elég kevés az idejük. Valóban sok kitartás kell tehát hozzá. Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy nem kell túlkomplikálni. Egy egyszerű, de frappáns változat ugyanúgy lehet sikeres.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
