Az ellenzéknek valamiért az a téveszméje, hogy jó dolog a tényekkel szembe menni. Ezért riogatnak gyakorta a Magyarországon tapasztalható mélyszegénységgel. Amit persze a pesti, vagy pláne a budai szellemi műhelyekből kiötölve bele is harsognak a világba. A pesti, és pláne a budai antikormánypárti űberművelt balos elit pedig úgy bekajálja ezt az intellektuális mázzal leöntött ócska maszlagot, mint éhes kacsa a tejfölös nokedlit.***
Kedves ismerősöm panaszkodott nekem a minap:
– A csudába! Kellett nekem eladni hat éve azt a parasztházat…
– Miért? Nem kaptál érte szép pénzt? – kérdeztem értetlenkedve.
– Dehogynem. – mondta – Háromért vettem, hétért adtam el.
– Akkor mi a baj?
– Hogy most tizenkettőért tudnám.
Aztáén elmesélte, hogy miért.
A parasztház Szendehelyen állt, Nógrád megye és Pest megye határán. Épp ezért jó ideig amolyan senkiföldje volt: az egyik megye Még nem költött rá, a másik megye Már nem költött rá. Egyszóval amolyan közös lóként tekintett rá mindenki. Az ott élők meg már meg se botránkoztak azon, hogy feléjük a fejlesztések nemigen jutnak el, legfeljebb a két megye rendőrei, akik előszeretettel jártak oda sebességet mérni, pláne hóvégén, amikor már nagyon be kellett telnie a főnökök által előírt havi büntetési kvótának.
Aztán jött a polgári kormány.
Először csak amolyan terepfelmérés készült ,a helyiek igényszintjéhez méretezve a muszáj-felújításokat.
Aztán megindultak a különböző pályázati programok, mint például a Magyar Falu Program, a Belügyminisztérium által indított programok, vagy a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program.
A falu pedig szép lassan, azaz valójában igen gyorsan megújult. Minden szegletében. Olyannyira, hogy a Dunakanyar, Vác, valamint Budapest közelsége miatt a főváros de facto agglomerációjává vált.
***
A szegénységtől rettegő, ötmillió koldus országát hazudó fővárosi balosok pedig úgy kezdtek odaszállingózni, mintha csak kötelező lett volna. Könnyű dolguk volt, hiszen babaváró programtól kezdve CSOK-on keresztül számos olyan alacsony kamatozású hitelt, vagy éppen vissza nem térítendő állami támogatást tudtak igényelni, melyekből nemhogy megvenni, de még kitatarozni is tudták a falusi házakat. Mindeközben persze habzó szájjal O1G-zve és bajszos szarozva.
Emiatt persze hatalmas mértékben megnőttek az ingatlanárak, aminek persze a helyiek nagyon örültek, hiszen legnagyobb családi vagyonuk, a lakóházuk értéke megsokszorozódott.
A Pest megyei peremvidék körének sugara pedig egyre nagyobb lett.
Jelenleg ott tartunk, hogy például a Budapesttől 55Km-re, a Cserhát és a Gödöllői-dombság találkozásánál álló, alig ezer fős lélekszámú Nógrádsápnak már saját, 8 fős minibölcsődéje is van.
Nem csoda tehát, hogy a világvárosi létről a vidéki nyugalomra váltani akaró, a fővárosi infrastruktúrához szokott családok számára kiemelten vonzó célpont ez a vidék. S nemcsak Nyugat-Nógrád, hanem a fővárossal szomszédos megyék mindegyike.
***
Ez azonban egy ördögi folyamat elindítója is egyben.
A főváros ugyanis liberális méregfogával a vidékbe harapott.
Ezt pediglen úgy kell érteni, hogy baloldali ellenzékiek tömege vásárolt magának ingatlant (például az örök bajkeverő provokátor, Ujhelyi doktor), s telepedett le olyan falusi lakókörnyezetekben, amelyekben aztán ottlétük valódi identitásváltást hozott, s egyáltalán nem a jó értelemben.
Elmondok egy példát.
Nemrégiben futótűzként járta be a sajtót, hogy egy balatoni üdülőfalu turistái petícióval fordultak a helyi katolikus plébánoshoz, hogy azonnal szüntesse be a hajnali harangszót, mert őket az zavarja a pihenésben.
Nos, ugyanilyen célú petíciót a Nógrádsáphoz hasonlóan Budapesttől 55 km-re lévő Rétság városának egyházközsége és polgármesteri hivatala is kapott. Csakhogy Rétság nem üdülőváros, s a harangszó nem az itt nyaralókat, hanem az újonnan odaköltözött balliberális csürhét zavarta.
*
Itt, ezen a ponton szeretném kihangsúlyozni, hogy ez a cikk nem valamiféle vidéki-urbánus ellentétet kíván generálni, hanem csupán azt a folyamatot hivatott bemutatni, aminek következtében a fentebb vázolt folyamatok zajlanak.
Mert nyilván a polgári konzervatív értékelvű fővárosiak közül is szép számmal döntenek úgy, hogy vidéken folytatják életüket. Csakhogy ők maradéktalanul be tudnak illeszkedni a helyi közösségekbe, míg a baloldaliak erre minden esetben képtelenek.
***
A baloldali ember gondolkodása egyszerű: mindig a saját hatalma, és soha nem a népe vagy az országa sorsa érdekli. Hatalomba kerülésekor pedig mindent megszüntet, ami működik, és mindent bevezet, ami működésképtelen.
Egyelőre úgy állunk, hogy a kommunista érában propagált urbanizációt rohamléptekkel kezdi felváltani a polgári kormányok családtámogatási programja által generált falusiasodás.
És csak remélhetjük, hogy ezzel a folyamattal nem kígyómérget engedtünk szánt szándékkal az ereinkbe csörgedezni…
() VBT ()
Kiemelt kép: Szendehely/ mapio.net
The post A konzervatív vidékbe harapó liberális főváros appeared first on VBT.
Forrás:vbt.pestisracok.hu
Tovább a cikkre »
