Szőgyénben a községi könyvtár és a Csemadok helyi alapszervezete beszélgetésre hívta azokat az amatőr írókat és költőket, akik helyben, vagy a régióban alkotnak, és akikről már hírt adott a szőgyéni Nagy Dobra havilap, vagy más felvidéki hírportál. Így az irodalomkedvelő közönség ismerősként köszönthette az alkotókat. Március utolsó szombatján került sor a találkozóra a könyvtár és galéria előadótermében.
Smidt Veronika, a könyvtár vezetője, a Nagy Dobra havilap szerkesztője, az est háziasszonya köszöntötte a beszélgetőest vendégeit.
„Minden irodalmi alkotás, legyen az vers vagy próza, azt mondja el, amit az írója átél, gondol, érez. Ahányfélék vagyunk, annyi olvasata van egy-egy irodalmi alkotásnak. Irodalmi művet olvasni, érteni, élvezni, mindig az önkifejezés egy formája. Belőlük tanuljuk az élet titkait, lapjaikon keresztül vándorlunk más földrészekre, soraik közül lép elénk a hős, s belőlük ismerjük meg az életet, a szerelmet, a halált. Amolyan csöndes barátok. Csak akkor szólnak, ha kérdezzük, s csak bennünk szólhatnak” – mondta köszöntőjében Smidt Veronika.
Az est folyamán bemutatkoztak az alkotók. A legrégebbi tollforgató a szőgyéni Hinzellér László, akinek eddig megjelent írásai két kötetben láttak napvilágot, a Malomsori emlékek és a Harangoznak a mi kis falunkban című verses füzetekben. A szerző ízelítőt adott a következő kiadványából is, mely rövidesen nyomdába kerül.
Kovács Magdolna szintén verseket ír, és ugyancsak bemutatkozott már a szőgyéni újság hasábjain. Örömét, bánatát, lelkének rezdüléseit veti papírra. Ír a természet szépségéről, szeretteiről, köszöntők és tájleíró versek kerülnek ki a tolla alól. Most készül összerendezni eddigi munkáit.
A párkányi régió falujából, Bényből érkezett Koczka Katalin, aki Az elnémult hangjegyek című családregényt mutatta be, amelyben édesanyjának állít emléket, akinek tehetségét kettétörte a háború.
Koller Valéria Durecová négy éve él Szőgyénben és egy éve ír prózát, rövid történeteket. Jelenleg a komáromi Levél Kedvesemnek című lapban olvashatóak az írásai.
Szabadidejében nemcsak az irodalomnak hódol, de olykor a képzőművészet is megihleti.
Udvardi Béla nyugalmazott testnevelés-orosz szakos tanító. A szomszédos Kisújfalun született, ám élete nagy részét Szőgyénben élte és éli. Az Egy életút margójára című életrajzi regényében tekint vissza az elmúlt évekre 1934-től napjainkig. A könyv megjelenése óta is folyamatosan ír, elmondása alapján ugyancsak terjedelmes anyag gyűlt össze, amit reményei szerint ismét könyv formájában vehet majd kezébe az olvasó közönség.
Az est folyamán a szerzők és az olvasók beszélgettek, kérdeztek és válaszoltak, eszmét cseréltek. Végezetül leszögezték, hogy az olvasmány hatását az olvasó lelkiállapota is meghatározza, ám minden szöveg megtalálja az olvasóját. Ezt erősítette meg Smidt Veronika könyvtáros, aki a könyvhónap folyamán számtalan kis és nagy olvasóval találkozott, akiknek segített eligazodni a könyvek rengetegében.
A szerzők munkái és megjelent írásai megtalálhatók és kikölcsönözhetők a szőgyéni könyvtárban.
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
