Legalább az ő véleményüket megszívlelhetnék az önmagát zsákutcába hajtó elvtelen mai baloldalon. Vagy már Kornisék is szélsőségesek, jobboldali reakciósok lesznek a totálisan bepörgött forradalmi radikális álbaloldal szemében?
Nagy port vert fel Gyöngyösi Márton vallomása a Gyurcsány Ferenccel és a Demokratikus Koalícióval való összefogással kapcsolatban. A Jobbik frakcióvezetője egy interjúban leszögezte: az ördög öreganyjával is együttműködnének, ha ez volna szükséges. Tévednek azonban azok, akik azt hiszik, hogy a zsidó származásúak listázásának szándékáról hírhedetté vált politikus most ez egyszer az életben valami eredeti dolgot mondott, még ha is nem váltott ki vele túl nagy lelkesedést ellenzéki berkekben sem.
Tudniillik ezt először Konrád György SZDSZ-es író hangoztatta éppen két esztendeje – éppenséggel a Jobbikkal történő lehetséges összefogásra vonatkozó kérdéssorra válaszul. Szó szerint azt nyilatkozta minden liberálisok legnagyszerűbb írója, amikor a Jobbikkal való koalíció esélyeiről kérdezte az ATV.hu: „Az ördög öreganyjával is össze lehet fogni, ha teljesülhet a cél, a választási törvények demokratikus megváltoztatása.”
Látnivaló tehát, hogy nem a saját ujjából szopta a Jobbik élvezetője a magas irodalmi fordulatot még az ördöggel való közeli rokonságba keveredéssel sem, hanem ebben is az egykorvolt SZDSZ bölcs útmutatásaira szorult. Így fájdalom, csupán a másodközlés joga Gyöngyösi Mártoné. Sőt, talán nem rugaszkodunk el a valóságtól, ha az mondjuk: Konrád Györgyé az úttörő gondolat, az alapeszme, ami az antiszemita indíttatású listák nagy és lelkes szorgalmazójában befogadó talajra hullott.
Most, hogy ez az Ördög Öreganyja Koalíció (ÖÖK) számos meddő próbálkozást követően kezd rügyezésnek, bimbózásnak indulni, s gyümölcsöző szárba szökkenni, különösen érdekes lehet az akkori ATV. hu-s kisinterjúcsokor, amiben a Konrád-i coming out is szerepel. Akkor ugyanis a megszólaltatott vezető baloldali liberális értelmiségiek nem mindegyike repesett az örömtől a Jobbik-barát projekt hallatán. Konrádon kívül csupán Heller Ágnes volt az, aki üdvözölte az építő eszmét. A marxista filozófusnő azóta számtalanszor tett hitet a Jobbikkal való összekapaszkodás mellett, ám ez volt az első politikai szerelmi vallomás Vona Gáborék irányába.
Konrád lelkendezése valahogy elsikkadt a nagy szélsőjobboldal körüli rajongó tolongásban, holott még arról is beszélt, hogy megdicsérte Haraszti Miklós barátját a kiváló gondolatért, a választási összefogás lehetőségének a felvetéséért. s csak azért nem tud túlzottan bizakodó lenni, mert sajna, az egészből nem lesz semmi, ez a cél nem fog megvalósulni. Bánatosan fűzte hozzá: „…amint látom, sem a demokratikus ellenzék, sem a Jobbik részéről nem született erre vonatkozó támogató nyilatkozat.” Majd egy kis reménysugárt vélt felfedezni az ügy későbbi alakulása szempontjából: „attól persze, hogy valószínűtlen, még nem zárható ki a felek egymásra találása.”
Hát Gyuri bácsi, örömmel jelentjük: nem kell aggódnod, búslakodnod többé, mert azok a bizonyos felek úgy egymásra találtak, hogy csak ásó, kapa, nagyharang választhatja szét őket és ma már együtt készülnek a mézesheteikre. Volt értelme tehát kiböjtölni a Nagy Egymásra Találást.
Jó lenne persze, ha megnyilatkoztatnák Hellert és Konrádot most, két esztendő múltán arról is, mennyire tetszett nekik Sneiderné náci típusú karlendítése? Hátha a fiatal arát szerintük csak korunk divatos liberális betegsége, az isiász kényszerítette kinyújtott jobb karja vállmagasságnál feljebb emelgetésére.
A 2017 elejei körkérdés többi megszólalójának véleményét különleges csemege olvasni röpke két év után. Ami ma már formálódó valóság a Jobbikkal való teammunkát, összepuszilkodást illetően, akkor még abszurd felvetésnek tűnt a Heller-Konrád duónál kevésbé rugalmasan gondolkodó ballib entellektüelek számára.
Ungvári Tamás irodalomtörténész például azon az állásponton volt, hogy még a megfontolandó kérdés szintjén sem merülhet fel az összefogás gondolata. Kornis Mihály író pedig kizártnak tartotta az összefogást a Jobbik és a baloldal között. „Jézus helyett nem mondhatok sátánt, még akkor sem, ha pillanatnyilag úgy tűnik, megéri.” – mondta. Hozzátette: „Ha csak a Jobbikkal való összefogás és a halál között lehet választani, akkor én a halált választom”.
Tamás Gáspár Miklós sem fukarkodott a negatív minősítésekkel. A filozófus szerint egy ilyen összefogást nem lehetne lenyomni senkinek a torkán, az övén sem. Úgy fogalmazott: ha valakinek nincs ereje egyedül a sikerre törekedni, hagyja abba az egészet. Különösen figyelemreméltó volt mégis az a vállalása , hogy ha a baloldali pártok összefognának a Jobbikkal, választási bojkottra szólítana fel mindenkit.
Mit mondhatunk minderre? Legalább az ő véleményüket megszívlelhetnék az önmagát zsákutcába hajtó elvtelen mai baloldalon. Vagy már Kornisék is szélsőségesek, jobboldali reakciósok lesznek a totálisan bepörgött forradalmi radikális álbaloldal szemében?
A legérdekesebb, egyben legönleleplezőbb Heller Ágnes óvatlanul elkotyogott, árulkodó mondata volt arról, mi történne, ha sikeres volna az összekapaszkodásos front és leváltanák a választáson a kormánypártokat: „aztán, ha megbukott a Fidesz, a mostani választási rendszer módosításával ki lehetne írni új választásokat a győztes pártok között.” Nincs senkinek sem hiányérzete a szép új jövő felfestését illetően? Nem furcsa valami?
Például az, hogy az új választást a marxista filozófusnő, az a Konrád-Gyöngyösi tengely, az „Ördög öreganyja” haladó projekt fő fáklyavivője már csak a győztes pártok között írná ki a demokrácia és jogállamiság nevében. És vajon hol lenne a Fidesz? Csupán betiltanák vagy a hűlt helyét, székházát és emlékét is beszántanák osztályellenség szavazóival együtt ? A megfejtéseket, tippeket várjuk iménti feladványra. Addig pedig azt is árgus szemekkel figyelhetjük, TGM ugyan mikor szólít fel a Jobbikkal összefogó pártok bojkottjára. Épp aktuális lett.
Megyeri Dávid
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
