Október elején már két alkalommal bemutatták a komáromi Tatra moziban Laczkó Sándor Hancsovszky című filmjét, ennek ráadásaként november 20-án pedig a Szinnyei József Könyvtárban működő Vasmacska Filmklub tűzte azt műsorára. A film a felvidéki magyarság II. világháború utáni tragikus élethelyzetét egy fiatalember sorsán keresztül jeleníti meg.
A vetítés előtt a filmklub vezetője, Fóti Dávid röviden szólt a film megalkotóiról és szereplőiről. Megtudhattuk, hogy a film műfajilag többféle besorolást kapott, tartják történelmi filmnek, de tartják életrajzi-, dokumentumfilmnek és játékfilmnek is. Nos, ez valójában mind benne van az alkotásban, de rendezője, Laczkó Sándor mindenféle meghatározás nélkül egyszerűen film-nek nevezi. A szerepeket felvidéki művészek alakítják, így Hégli Bence, Hostomsky Fanni, Oszlík Péter, Gál Tamás, Kiss Szilvia, Gál Réka Ágota, Kilo Krisztina, Culka Ottó.
Maga a történet két idősíkban fut, egyik közvetlenül az 1945 utáni időszakban, a másik napjainkban, amikor egy elszánt kutató nyomozni kezd egy elfelejtésre ítélt, a köztudatban már alig élő robbantásos ügyben, ami a háborút követően, a gömöri térségben fekvő Tornalján történt.
Tulajdonképpen ez a robbantás képezi a történet magvát, ami a helyi csendőrállomás épülete ellen irányult. A történés teljesen mértékben megfelel az igazságnak, valós alapokon nyugszik. A kor eseményeit, a háború utáni viszonyokat a dokumentumfilm precizitására jellemzően két neves történész, Simon Attila és Popély Árpád mutatják be. A film elkészítését a Fórum Kisebbségkutató Intézet kezdeményezte, így rengeteg történelmi dokumentum felkutatásával, átnézésével támasztották alá a történet hitelességét.
1945-ben a sorozatos magyarellenes intézkedések folyamatán, valaki bizonyára dühének, elkeseredésének nyomatékául felrobbantja a csendőrállomást. Ugyan személyi sérülés nem történik, de az akkori hivatalos szervek keresik az elkövetőt.
A film főhőse egy tornaljai 19 éves fiú, Hancsovszky Béla, aki magára vállalja, hogy ő dobott egy gránátot a csendőrállomás épületére. Ennek alapján a bírósági tárgyalás eredményét ismerve halálra ítélik, miközben a főügyész sem biztos benne, hogy valóban ő volt a tettes, hiszen ezt egyetlen szemtanú sem bizonyítja. Annak is megvan az esélye, hogy csupán barátait és a település többi magyar ajkú polgárát akarta ezzel megvédeni, így egyedül vállalta a felelősséget.
Hancsovszkynak azonban sikerül a börtönből megszöknie, előbb Magyarországra, majd Franciaországba menekül, végül nyoma veszik…A film bemutatja az 1945 utáni időszak kemény valóságát, amelyet a felvidéki magyarságnak el kellett szenvednie. Saját szülőföldükön megbélyegzettek, hontalanok lettek; számos családot kitelepítettek, sokuknak 30, vagy 50 kilogrammos csomagokkal kellett elhagyniuk otthonaikat, hátrahagyva minden ingatlanjukat és ingóságuk javarészét is.
A film egy hiánypótló alkotás, amely összefogja a II. világháborút követő történéseket, közben ráérezteti a nézőt a nemzeti emlékezet óriási jelentőségére is. Az ilyen történeteknek bizony nem szabadna a feledés homályába veszni, mert azzal saját történelmünk egy részét veszítjük el… Ugyanakkor maga a mű nem foglal állást, hogy szabadsághős volt-e Hancsovszky Béla, vagy pedig közönséges terrorista, aki merényletet követett el; de a nézőt gondolkozásra inspirálja.
A történelem az élet tanítómestere, mondja a közmondás, hiszen a múlt tanúságul szolgálhat a jövő számára. Remélhetőleg okulásul szolgál a ma elő, és későbbi generációknak is, mindegyik oldalról. A magam részéről csupán annyit tennék hozzá, hogy minden háborúságot, viszálykodást csakis a keresztény életszemlélet tud legyőzni. Mindenesetre egy egész nemzetet semmiképp sem lehet kollektív bűnösséggel vádolni – ez viszont hangsúlyozandó.
A film befejezését követően a jelenlévő közönség kérdéseket intézhetett annak rendezőjéhez, Laczkó Sándorhoz, a dramaturghoz, Varga Emeséhez, valamint Hostomsky Fannihoz, a film egyik főszereplőjéhez.
A film szlovák nyelven feliratozott; nagyon jó lenne, ha nemzetiségtől függetlenül minél többen megtekintenék, leszűrve a tanulságokat és keresve minden körülmények között a békesség útját.
Buday Mária
A képek a szerző felvételei
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
