Komáromban a Matica Slovenská épületében hétfő este Magyar Péter, a magyarországi ellenzéki TISZA párt elnöke, és elvtársa, Ódor Lajos, a szlovák progresszívok EP-képviselője, volt (parlamenti megerősítést sosem szerző) kormányfő beszélgetett. Nem meglepő, hogy a rendkívül egyoldalú, politikai opponens nélküli találkozót a Denník N hozta tető alá.
Már az esemény címe is önmagáért beszél: „Hogyan dönthető meg Orbán és Fico hatalma”. Mert, ugyebár, az amerikai propagandán nevelkedő Denník N ezzel is arra utal, hogy az nem lehet kérdés, hogy mindkét kormányt meg kell dönteni (hiszen nincsenek benne a progresszívek), a kérdés csak az, hogy hogyan. És persze az is a progresszív sajtó mély demokratikus gondolkodására vall, hogy a kérdést eleve nem akarták úgy feltenni, hogy hogyan „lehet választást nyerni”. Nem. Ők buktatni akarnak – amit nem csak választásokkal lehet, hanem nem demokratikus eszközökkel is. (Lásd az szegről-végről Denník N-hez is kötődő OCCRP-botrányt).
A beszélgetés sok újat nem adott. A két politikus a Denník N által teremtett megfelelően baráti és kényelmes, keresztkérdésektől mentes környezetben elmondta a maga álláspontját.
Magyar Péter javára egyetlen dolgot tudunk írni, hogy Ódor Lajossal ellentétben neki legalább volt olyan mondata, ami konkrét tervekre próbált utalni. Ódortól legfeljebb azt tudtuk meg, milyen szörnyű a mostani a kormány, de semmit sem tudtunk meg arról, hogy az ő gazdái hogyan oldanák meg a gondjainkat.
A beszélgetés már az elején erőteljes csúsztatásokkal indult. Mindkét politikus a felmérésekre hivatkozva kormányváltó politikai erőnek képzelte magát. Különösen Ódorral szaladt el a ló, aki azt mondta, hogy a PS-nek sikerült legyőznie Robert Ficot az EP-választáson. Ez politikai hazugság: Robert Fico nem indult az EP-választáson, ráadásul az EP-választáson összesítésben a háborúellenes erők győztek.
Meghallgathattuk újra azt az elég szegényes érvet, hogy „az EU is látja, hogy Szlovákia rossz úton jár”. Sajnos, hiába vártuk Ódortól annak kifejtését, hogy az EU vajon jó úton jár-e az elmúlt évek politikájával.
Magyar Péter kijelentette, hogy megválasztása esetén „visszaállítja a fékekre és ellensúlyokra” épülő „jogállamiságot”, és az magyar alaptörvény módosításával bevezetné, hogy személy legfeljebb csak két ciklusra tölthesse be a miniszterelnöki posztot.
Halkan megjegyezzük, hogy a „fékek és ellensúlyok” logikája az amerikai berendezkedés modellje, nem a közép-európai országoké. Meredeknek tűnik a két ciklusos szabály bevezetése is. Ha Magyar tényleg elhiszi, hogy a Fidesz majd 20 százalékot fog veszíteni, és teljes átrendeződés lesz a politikai palettán Magyarországon, a politika minden logikájával ellentétes lenne, hogy egy ilyen helyzetben Magyar Péter és társai önként saját maguk politikai hatalmát korlátoznák be a kétciklusos szabállyal. Ez (is) inkább kampányfogásnak tűnik.
Uniós források, veszélyes áthallások
Érdekes momentum volt, hogy bár a PS folyamatosan azzal védekezik, hogy a párt (hivatalosan) nem volt kormányon (ezzel hárítják a felelősséget a költségvetés állapota kapcsán), Magyar Péter a beszélgetés során azt találta mondani, hogy a PS volt már kormánypárt – és Ódor nem tiltakozott.
Magyar azt állította, hogy „miniszterelnökként” első dolga az lenne, hogy Brüsszelnél „kiharcolná” az uniós források blokkolásának megszüntetését. Később egyértelmű utalást tett Donald Tusk lengyel kormányfőre is. Ez pedig önmagáért beszélt.
A konzervatív lengyel PiS kormányának regnálása idején Brüsszel blokkolta a lengyel uniós forrásokat, majd feltételek teljesítéséhez kötötte. A tavaly októberi kormányváltás után azonban azonnal, anélkül, hogy bármilyen jogi intézkedés született volna Lengyelország részéről, az uniós források blokkolását feloldotta. És egy szót sem szóltak a jogállamiság brüsszeli védelmezői, mikor Tusk alkotmányellenesen, erőszakkal „foglalta el” a lengyel közmédiát.
Magyar sokat beszélt arról, hogy nincs gazdaságpolitikai koncepció Magyarországon. Ez is valótlan állítás, mert koncepció van. Legfeljebb azon lehet vitatkozni, hogy ez a koncepció jó, vagy nem jó.
Sajnos, mivel a Denník N moderátora nélkülözött minden objektivitást, így a fenti ellentmondásokat egyetlen keresztkérdéssel sem bombázta meg.
Ódornál sem árt a szavak mögé nézni
Ódorral hasonló problémák merültek fel. A beszélgetés egy pontján arról beszélt, hogy a kormány nem tudja, merre akarja vinni a gazdaságpolitikát, hogyan akar reagálni a mesterséges intelligencia megjelenésére, a lakosság elöregedésére, és hasonlókra. Ódortól ez azért furcsa felvetés, mert ő maga is módszeresen kerülte a beszélgetés során, de korábban minden más alkalommal is, hogy konkrét megoldásokat javasoljon. Nem véletlenül.
A PS támogatja a közel-keleti és afrikai migránsok Európába engedését – ezt kimondani pedig politikai öngyilkosság. Ezért saját kényelmetlen álláspontját azzal leplezi, hogy a visszatetszést keltő problémát kivetíti a szlovák kormányra.
Kifejezetten felháborító volt Ódortól azt hallgatni, hogy a politikai kultúra olyan szintre süllyedt, hogy az emberek nem tudnak kultúráltan egyet nem érteni. Azért emlékezzünk vissza az elmúlt évekre.
Ódor egyik párttársa, Spišiak PS-es parlamenti képviselő asszisztense az az ember, aki 2022-ben a rendőrség egyik facebook-oldalát kezelte, és elmondta a békéért kiállókat mindenféle orosz kollaboránsoknak (általánosságban, nem egyes kommentelőkre, hanem minden háborút ellenző internetezőre értette a kifejezést), odáig ment, hogy törvénysértő módon a neki nem tetsző kommentelők adatait begyűjtötte majd posztolta a rendőrség oldalán, kvázi lincshangulatot provokálva ellenük.
A PS közeli megondóemberei Ivan Korčok elnökválasztási kudarcáért a „rurális-vidéki” begyöpösödött társadalmat hibáztatták – a „felvilágosult” fővárost pedig leválasztották volna az országról. Hogy a felvidéki magyarságot „biztonsági fenyegetésnek” nevező ellenzékiekről ne is beszéljünk.
Ha van olyan párt ma Szlovákiában, amely képtelen a kulturált egyet nem értésre, az a PS, amely különbejáratú sajtóján keresztül még saját ellenzéki szövetségeseit (KDH) is porig alázza, csak mert más a véleménye a melegházasságokról.
Ódor felemlegette, hogy el akarják érni, hogy az uniós forrásokat közvetlenül a régiók hívhassák le. Ebben van logika, ám a PS esetében a politikai motiváció nem az igazságos szubszidiaritás elve. Ha a kormányzat megkerülhető az uniós források osztásakor, akkor lehet tippelni, kik fogják eldönteni, mely régiók kapnak vagy nem kapnak uniós pénzt (dobpergés): hát a szlovák progresszív EP-képviselők.
Túljátszott szerepben
Magyar Péter Orbán Viktorra tett megjegyzései elég méltatlanra sikerültek. Magyar arról beszélt, hogy Orbán „már a Tejútrendszerben politizál”, „amerikai elnököket választat meg”.
Nos, lehet Orbán Viktort szeretni vagy nem szeretni, de lesajnálón, pökhendi affektálással beszélni azokról az eredményekről, amiket Magyarország az elmúlt években elért a külpolitikában, nevetséges és méltatlan. Láttunk azonban már olyan előadást, amit hétfő este Magyar nyújtott: ez átcsomagolva ugyanaz, mint Gyurcsány Ferencék „merjünk kicsik lenni” koncepciója. És szögezzük le: ez a koncepció Magyarország érdekeinek a feladására irányuló politikával egyenlő.
Megvolt a maga bája, hogy Magyar a Matica Slovenská épületében emelte fel hangját a Beneš-dekrétumok ellen (nyilván megteheti, ellenzéki politikusként nulla felelőssége van a kérdésben, nem lehet számon kérni rajta ha ebben az irányban nem történik semmilyen előrelépés…).
Mindenesetre, érdekes lehet ennek a kijelentésnek az utóélete. Magyar Péter és a PS szövetsége, pláne Ivan Korčok érkezése tekintetében nem biztos, hogy elbírja ezeket a kijelentéseket. Pontosabban, ha elbírja, akkor Magyar Péter csak süketelt, és a PS ezzel tisztában van. Ha nem éli túl, akkor Magyar Péter kénytelen lesz külföldön továbbra is Manfred Weberre támaszkodni.
Magyar felvidéki kérdéseket érintő kijelentéseiről később különb cikkben jelentkezünk.
Következtetések
A fenti összefoglaló a beszélgetésnek mindössze a felét fedi le. Ám ez is bőven elég volt ahhoz, hogy átlássunk a Tiszán, akarom mondani, a szitán
Magyar Pétert azért emelték fel a nyugati befolyáskupecek, mert még sosem volt kormányon, így bizonyos választói réteg számára az általa keltett „mi majd most mindent rendbe teszünk” illúzió még hihető lehet. Szlovákiában láttunk már hasonlót.
Igor Matovič is korrupcióellenes agendával, nagy változásokat ígérve került nagy választási siker után hatalomra. Aztán kivérzett Brüsszel, a szlovák progresszív államfő, és a szlovák liberális koalíciós partner nyomása alatt. Amit maga után örökül hagyott a Matovič-kormány, az javarészt csak káosz és csalódottság.
Magyar Péter stratégiája (amit valószínűleg sugalmaznak neki, nem maga találta ki) egyébként egy nagyon hatékony módszer lehet. Az emberekben frusztrációt kelt: ez sem jó, az sem működik, mi csak ilyenek meg olyanok vagyunk. Aztán fogja ezt a saját maga által generált frusztrációt, rávetíti a regnáló hatalomra, és amikor ez megvan, saját magát megoldásként állítja be – úgy, hogy hangulatkeltésen kívül sokat nem tett le az asztalra.
Hogy Magyar Péter és pártja el akarja érni homályos, de jó nagyra felfújt terveit, nem kérdés. Az viszont, hogy Brüsszel és az átalakuló világrend nyomása alatt ebből mit tudna ebből kormánypozícióból ténylegesen megválósítani… hát…
Maradjunk annyiban, hogy Magyar Péternek nem az állami egészségügy felkarolása lesz az első dolga, hanem hogy kiszolgálja azokat, akik hatalomba segítették. A legfőbb feladata a nem nyugati befektetések elüldözése, a nyugatiaknak és szivárványosoknak kedvező törvények elfogadása, a magyar agrárium érdekeinek feladása lesz – mert az elmúlt években ezeket akadályozta meg az Orbán-kormány Ursula von der Leyen és kompániája nyomása ellenére.
Más szavakkal, mindaddig nem foglalkozhatna saját politikai programjával, amíg az utolsó tankot át nem adta Ukrajnának, amíg még van magyar iskola, ahova nem engedték be a szivárványos érzékenyítőket, amíg nem pörgeti fel a nyugati gazdaság érdekében a hazai fiatal munkaerő külföldre áramoltatását, és amíg Magyarország konkurencia lehet a Nyugat számára külföldi tőkevonzás terén (mert ma Magyarország igenis konkurencia a Nyugat számára, nem véletlenül van külföldi nyomás rajta).
És végezetül néhány olyan téma, ami nem került szóba, de mivel nem került szóba, épp ezért mindent elárul Ódorról és Magyarról:
Komjáthy Lóránt
Nyitókép: reprofotó
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
