Rendszerek jöttek, rendszerek mentek, a Könyvhét is, majd a Költészet napja is – maradt. Az idén nagy hangsúlyt kap a 200 éve született, egykor a bőség kosaráról, a kettős mérce nélküli jognak asztaláról álmodó, világszerte fénylő lángelme életműve.
navega.art.br
A költészet a szellem és a lélek mezsgyéjén Istent kereső kíváncsiság – rögzíti a Rímek szablyaélen című kötet előszava. A költészet ott van, ahol a Nap és a tenger összeér – vázolja a Toll és szablya című kétnyelvű antológia bevezetője.
Szavakkal való hatáskeltéssel próbálkozik sok poéta ma is, amikor főleg a képi világ borítja el az emberi elméket.
Saját fájdalmát s örömét dalolja el a jeles rímművészek tömege, és eszükben sincs a szent fát félretenni – igazuk van. A néppel tűzön-vízen át előre törve lobogtatni a nép zászlaját – félrevihet. Ez a XX. század egyik keserű tanulsága.
Az önimádat büszke heverőjén nyugodtan fekvő, füst és kávé között henyélő szóművész már akkor, a XX. században sem kívánkozott elesni a harc mezején. Önmagát önmagával mérte, s tömör aranyból hulló szavai az ÉN istenét zengték.
A XXI. század kihívásai bonyolultabbak, de mondhatjuk úgy is: zavarosabbak.
A kibertér óceánt nyitott a klapanciáknak, fiatal szépségkeresőket ragad el a slam poetry – magyarul: nyekeregös – görcsös erőltetése. Dallamokkal, rímekkel nem bíbelődnek – s így lelik meg boldogságukat, s ezt, ehhez való ragaszkodásukat nem szabad, és nem is lehet elvitatni tőlük.
Versem azé, ki szívem versbe kérte / és nékem elég a barátság érte – fogalmazott József Attila, akinek születésnapja szolgál a Költészet napjaként 59 éve.
Mint tudjuk, szovjet mintára vette át az irodalom ünnepét a magyar kommunista pártvezetőség még 1956 nyarán. Milyen érdekesen olvadhatnak egymásba az ünnepek… A Könyvhét még a Horthy-korszakban, 1929-ben indult, s ehhez kapcsolódott az irodalmi ünnep 1956-ban: akkor a Könyvét egy programpontjaként rendezték meg, átvéve az egy évvel korábban nekilendült szovjet ünneplés mintáját. A „proletár költőnek” kinevezett József Attilához csak 1964-ben kapcsolták az ünnepet, s akkor rögzült az április 11-e naphoz.
Bevált.
Rendszerek jöttek, rendszerek mentek, a Könyvhét is, majd a Költészet napja is – maradt. Az idén nagy hangsúlyt kap a 200 éve született, egykor a bőség kosaráról, a kettős mérce nélküli jognak asztaláról álmodó, világszerte fénylő lángelme életműve.
Állítólag Dosztojevszkij fogalmazta meg: A szépség fogja megmenteni a világot.
Vélhetően ez: a szépség adja a Költészet napja vonzerejét. A képernyőről, kibertérből, utcai hirdetésekből ömlő képi zsongás mellett a szavak alkotta képek is létjogosultak maradtak. A versek gondoskodnak arról, hogy a szavakhoz hang és arc is társuljon. S mindezek a szépség egyedi megjelenését kínálják.
És ez az élmény – nemesít.
A versolvasó, versszavaló, verset éneklő ember nemesebb lelkűvé válik, s átélheti a függetlenség magasabbra emelő tapasztalását. Akkor is, ha a rímek szablyaélen táncolnak, ha a dallamok széjjeltündöklenek gyönyörű virágokkal, jó szagú rózsákkal, sokszínű violákkal illatozó mezőkben.
Becsülnünk kell poétáinkat akkor is, ha épp József Attila figyelmeztet: Költő szerelme szalmaláng,
azért oly sebes és falánk.
Molnár Pál
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
