XIV. Leó pápa április 25-én, szombaton olasz hittantanárokkal találkozott. Arra buzdította őket, hogy váljanak „hiteles” és következetes tanárokká, akik képesek „önreklámozás és moralizmus nélkül” átadni az értékeket egy olyan világban, amelynek ingerei azzal fenyegetnek, hogy elhallgattatják a lélek hangját.
A katolikus hittanoktatás „olyan, mint egy ugródeszka, amelyről a gyermekek és a fiatalok megtanulhatják, hogyan merüljenek el a belső párbeszéd lenyűgöző kalandjában, és ily módon nélkülözhetetlen elemét képezi annak a nevelési szövetségnek, amelyre ma oly nagy szükség van”. XIV. Leó ezt hangsúlyozta az olasz katolikus hittantanárok harmadik országos találkozója mintegy hétezer résztvevőjének.
A végtelen iránti szomj, a béke előmozdításának mozgatóereje
Leó pápa először is megköszönte nekik az „igényes, gyakran csendes és diszkrét” munkájukat, amely mégis „nagyon fontos oly sok gyermek, tinédzser és fiatal fejlődéséhez” az iskolákban. Ezután hangsúlyozta a vallási dimenzió jelentőségét, mint az „emberi tapasztalat alkotóelemét”, idézve Szent Ágoston Vallomások című művéből, és utalva arra a „belső keresésre”, amelyhez az emberben mindig is kötődtek „az élet nagy kérdései: az Istennel, a teremtett világgal és a másokkal való kapcsolat”. „Így a végtelen iránti szomj, amely minden emberben ott rejlik, a béke előmozdításának mozgatóerejévé válhat, megújíthatja a társadalmat, és képes betölteni annak ellentmondásait.”
– mutatott rá a pápa.
A valódi laicitásban a vallás pedagógiai erőforrás
Mindez „belekerül a tanórákba, az Egyház mindig időszerű tanításának fényében, párbeszédben a tudás más területeivel és a vallási kutatással”. Ezáltal az új generációk számára is hozzáférhetővé válik, mindenki szabadságának „teljes tiszteletben tartásával” az, ami egyébként „érthetetlen és homályos” maradhatna. Ez azt mutatja meg, hogy „a valódi laicitás nem zárja ki a vallást”, hanem inkább „tudja, hogyan kell az pedagógiai erőforrásként megbecsülni”.
„Ez végül is egy tágabb látókörű hozzáállás része, amely elengedhetetlen minden párbeszédhez az iskolákban és a társadalomban: ismerni és szeretni azt, akik vagyunk, hogy tisztelettel és nyitottsággal tudjunk másokkal találkozni” – emlékeztetett XIV. Leó.
Ne keverjük össze a belső hangot a körülöttünk lévő zajokkal!
Ezt követően XIV. Leó az Olasz Püspöki Konferencia által április 23-án és 24-én Rómában tartott országos találkozóhoz kapcsolódva fogalmazott meg néhány gondolatot. A tanácskozás címe A szív szól a szívhez volt, amelyet Szent John Henry Newman egyházdoktornak, az oktatás társvédőszentjének mottója ihletett. Ezen belül egy olyan út javaslatára utalt, amelyben „az igazság a cél, a személyes kapcsolatok pedig az ahhoz vezető út”, így segítve a gyerekeket abban, hogy „felismerjenek egy hangot, amely valójában már bennük rezonál, hogy ne temessék azt el, és ne keverjék össze a körülöttük lévő zajokkal”. Ez egy olyan hang, amelyet „nagyon könnyű” elhallgattatni egy olyan korban, amelyben „állandóan mindenféle inger ostromol minket”.
„Az ember nem tud igazság és hiteles jelentés nélkül élni, és a fiatalok, még ha néha apatikusnak vagy érzéketlennek tűnnek is, a látszólagos közöny álarca mögé bújva, a valóságban gyakran elrejtik a nyugtalanságot és szenvedést, amely azokat jellemzi, akik túl sokat és túl intenzíven éreznek, és képtelenek nevet adni annak, amit átélnek” – hangsúlyozta Leó pápa.
Hit és értelem, útitársak az igazság keresésében
Ebben az összefüggésben a tanítás ma inkább azt jelenti, hogy „az embereket arra képezzük, hogy hallgassanak a szívükre, és így a belső szabadságra és a kritikai gondolkodás képességére”, olyan dinamikát követve,
Ezért a nevelés türelmet igényel ahhoz, hogy „azonnali eredmények elvárása nélkül, az egyén saját fejlődésének tiszteletben tartásával vessünk. És mindenekelőtt – tanítja Newman – szeretetet igényel” – emelte ki Leó pápa beszédében.
Nem kész válaszok, hanem hitelesség és őszinteség
Róma püspöke ezután arra buzdította a hittantanárokat, hogy legyenek „hiteles tanárok, közvetítsenek értékeket önreklámozás vagy moralizálás nélkül”, kínáljanak felemelő perspektívákat, és legyenek tanúságtevői annak az „alázatos és közelséget sugárzó koherenciának, amely még a legnehezebb tartalmakat is kedvessé és vágyottá teszi”.
– hívta fel a figyelmet a pápa.
Férfiak és nők, akik keresnek, gondolkodnak, élnek és hisznek
A „szilárd szakmai felkészültségen túl – amelyet a tanulás iránti szenvedély, a kulturális igényesség és a pedagógiai hozzáértés éltet –” a fiúk és a lányok – hangsúlyozza a pápa –, „arra fognak emlékezni, hogy volt valaki, aki felismerte bennük az egyedi ajándékot; aki komolyan vette őket; aki nem félt egy darab utat megosztani velük, és aki maga is olyan férfiként vagy nőként mutatkozott meg előttük, aki keres, gondolkodik, él és hisz”.
Végül, szembesülve az iskolák előtt álló „drámai és egyben felemelő kihívásokkal”, a pápa arra hívta az olasz hittantanárokat, hogy legyenek „a nevelés világának szolgálói, a remény koreográfusai, a bölcsesség fáradhatatlan keresői, a szépség kifejezésének hiteles megteremtői”.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
