Stop férfierőszak – szól egy hazai nőjogi társaság neve. Olyan kifejezésért az Országgyűlésben pénzbírság jár, ha valaki a “cigánybűnözés” szót használja. A férfierőszak szókapcsolat ma még nem veri ki a biztosítékot. Pedig az ezáltal jellemezni kívánt klasszikus, patriarchális férfiasság termelte ki magából az előzékenységet a nőkkel szemben, a lovagiasságot, udvariasságot, a gyengék védelmét és a családért való önfeláldozást, elkötelezettséget is.
Nagy hiba az erőszakosabbnak tartott nem, a férfiak negatívumait kiemelni, és egyoldalúan bemutatni. Előítéletesnek lenni velük szemben. Éppen napjainkban rendezik Budapesten a vitát a Bíbó István Szabadegyetem és a CEU rendezésében férfi és nőjogi szervezetek között. Sokatmondó a meghívottak aránya: négy nőjogi és kettő férfijogi meghívottja van az eseménynek. Maga a rendezvény hirdetménye is így szól: ” a férfiak VÉLT hátrányai” – ról beszélnek a férfijogi szervezetek.
Magyarul lejt a pálya, és nem is kicsit a feminista narratíva felé. A férfiak gyanúsak, legalábbis. Holott…
Még mindig a férfi térdel le választottja elé felmutatva elköteleződésének jelét, az aranygyűrűt. Még mindig a férfinak kell (ez külső és belső elvárás egyszerre) kimutatnia az udvarlási szándékát a nő felé. Még mindig rengeteg férfi szívében erős parancs az “oltalmazd” a nőt parancsa. Milyen sokan vannak, akik emiatt védelem nélkül engedik bántalmazni magukat életük párjától, és semmilyen módon sem védekeznek, csak remélik, hogy “kedvesük” ért a józan szóból.
Ez mind patriarchális találmány!
Akárcsak az, amikor férfiak egymás között ugratják egymást, éreztetve, hogy ők az überkirályak a másik egy kis senki. Ez legtöbbször nincsen véresen komolyan gondolva, és elvárás a hasonló stílusú viszontválasz. Építőiparban dolgozom, férfiak között, tudom, miről beszélek.
Ugyancsak patriarchális találmány, a boldogulj önállóan, álld meg a helyed elismerés és dicséret nélkül – szabálya. Tény, hogy emiatt sok férfi vált és válik önhanyagolóvá, tény, hogy emiatt sokszor nehezen, vagy már későn kér segítséget megannyi férfi – de a világ így működőképes, valósulnak meg tervek,, halad előre a világ. Kellenek az önálló, erős, dönteni és kockáztatni képes férfiak. Akik képesek szembenézni a nehézségekkel, a kudarccal és a szenvedéssel is.
Az apaság – régiesen atyaság – is patriarchális intézmény. De nem pont úgy, ahogyan az ma elvárás. Nem az apa gyes ellen vagyok, nem azellen, hogy az apa minőségi időt töltsön a családjával, gondozza, ápolja és tegyen értük. Akár gyemekekről, akár idős szülőkről, vagy egy beteg társról van szó. De régen ez tekintélyt jelentett. Döntő szava volt a család sorsában, felnéztek rá.
Ezt nagy kár kidobni a fürdővízzel együtt.
Nem igaz, hogy rossz és toxikus minden, ami régi, patriarchális és klasszikusan férfias. A világnak kellenek a Férfiak. A Férfiaknak kell a világ – mint terep, ahol az alkotókészségük megnyilvánulhat, és mint közeg, amely elfogadja és támogatja őket.
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
