A harmadikosok és Sikó-Barabási Eszter tanítónő Szent Mihály történetét felidéző kis előadása (a verses-zenés összeállítás egyébként a tanci – hiszen maga írta a szöveget –, na meg a tanítványai kreativitását dicséri), az azt követő, csoport- és osztályközösségeket megmozgató és természetesen a korosztályokra szabott bátorságpróbák, a közös piknikezés és az eseményt záró beszélgetés mind azt igazolta, hogy a nálunk is meggyökerezni látszó oktatási forma előnyei leginkább a gyermekek, tanítóik és a szülők együttműködésében mutatkoznak meg. Ennek alapja pedig az ebből fakadó bizalom.
A Waldorf-közösség építésébe közel három évtizede befektetett energia – a buktatókkal, szünetekkel, hiszen nem volt mindig folytonosság, na meg a sokszor felmerülő kételyekkel együtt – meghozta gyümölcsét. Ami nem csupán abban látszik, hogy immár három nemzedék meggyőződése: a hagyományosnak nevezett állami oktatási rendszer a sorozatos reformkísérletek ellenére sem képes biztosítani kiegyensúlyozott módon, az egyénre szabott képességek és készségek figyelembevételével a felcseperedő gyermekek szellemi-lelki-fizikai fejlődését. Nem képes biztosítani azt az összetett környezetet, amely nem a lexikális tudást teszi mindenek fölé, hanem az emberpalántában rejlő energiákat mozgósítva vezeti őket a megismerés rögös útján. Tanítóikkal és szüleikkel együtt. A Waldorfban viszont mindez természetes módon jelentkezik, hiszen nem csupán egy módszer, hanem egy egységes szemlélet gyakorlatba ültetése.
A kezdetektől közvetlenül érintettként bevallom, aligha lehet objektív ez a megközelítés. A Szent Mihály-napi mintegy másfél órás beszélgetés azonban bizonyára egy kívülállót is meggyőzött volna arról, hogy „waldorféknál” mennyire gyermekközpontú (bármennyire is elcsépelt ez a kifejezés) közegben zajlanak a mindennapok, hogy a közösségbe újonnan bekapcsolódók jogos kételyei – a legtöbbször feltett kérdés: vajon egy képességvizsgán fel tudja-e venni a versenyt tudásban a hagyományos oktatásban tanuló diáktársaival? – milyen hamar okafogyottá válnak. Mert végül is nem a tananyag ismerete, hanem az abból táplálkozó műveltség, tájékozottság hasznosul. És ha mindezt a tudást nem a sematizmus, az uniformizmus, hanem az egyénre szabott kreativitás táplálja, akkor egyenes út vezet az egyéniség kiteljesedése felé.
Szent Mihály, a főangyalok egyike – akárcsak Szent György – legyőzi a sárkányt. A gazdálkodásban a jószág behajtásának, számbavételének ideje ez, a néphagyományokban a kisfarsang kezdete. A Waldorf-közösségben egyfajta évnyitó, a számvetés és a tervezés időszaka.
Borítép: Szent Mihály története mindig tanulságul szolgál. A szerző felvétele
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
