2023. február 10-én nyitották meg a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériában a XXII. Esztergomi Fotográfiai Biennálé MANU-TÍPIA című pályázatára jelentkező alkotók munkáiból a szakmai kuratórium által összeállított kiállítását. A pályázati felhívásra 62 fotográfus 350 műve érkezett be. A zsűri 52 művész 126 alkotását válogatta be a kiállítás anyagába. Ezek a munkák március 3-ig tekinthetők meg a Vermes-villában.
Herbáriumra „hajazó”, síküveg közé préselt levélen kutya és fája, röntgenfotóra emlékeztető, hátulról megvilágított kóros elváltozást mutató vagy pigmenthiányos (?) modellrészlet, ezüstkanálra varázsolt minta kollódiumos eljárással vagy retró dagerrotípia? Ez csupán néhány fotografálási technika, amellyel a kiállítás alkotói dolgoztak, ezenkívül számos egyedi módszer és látásmód köszön vissza, szerencsére cseppet sem öncélú módon, hanem igényes kivitelezésben, mindig a művészi szempontokat és a közlés fontosságát szem előtt tartva.
A tavalyi pályázati kiírásban az analóg technika reneszánsza köszön vissza, legalábbis a digitális technikák és a gépi eljárások idén száműzetésre ítéltettek, szubjektív véleményem szerint ezáltal nagyon izgalmassá, látványossá és sokszínűvé téve a felhozatalt és magasabbra emelve a lécet.
Pár hete egy kézműves pékség vagy piac kínálatát hasonlítva egy multi hipermarketéhez arra jutottam, hogy nagyjából úgy aránylik a kettő egymáshoz, mint ahogy egy master stúdiószalag vagy legalább egy vinyl lemez aránylik egy silány tömörítésű mp3 felvételhez.
Valahogy ezt éreztem a biennálé kiállításának megtekintésekor is, igaz, láttam már nem is egy briliáns, digitális eljárással készült művészfotót is.
Mégis, az egésznek van valamilyen megmagyarázhatatlan aurája, ami harsányabban kiemeli a művészi oldalt, és nemcsak képpontok tekintetében tűnik részletgazdagabbnak egy fénykép, hanem a mondandója szempontjából is.
Először a galéria igazgatója, Iván Péter köszöntötte a megjelenteket, majd rövid bevezetőjében kifejtette, hogy egy olyan kiállítást tudtak megnyitni, amelyre nagyon büszkék, hiszen nagyon színvonalas anyag állt össze egy olyan kiállítássorozat keretében, melynek komoly rangja van a szakmában. A XXII. Esztergomi Fotográfiai Biennálé MANU-TÍPIA című kiállítás harmadik helyszíne a Vermes-villa a Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeuma és a budapesti Foton Galéria után, tudtuk meg az igazgatótól.
Ezek a fotók különböző technikákkal készültek, és higgyék el, mindegyik fénykép”,
utalt Iván Péter azokra a speciális módszerekkel elkészített alkotásokra, amelynek egyikéről-másikáról tényleg sok mindent gondolna egy laikus, csak azt nem, hogy fénykép.
A kiállítást Gál András fotóművész, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete Fotóművészeti Tagozatának elnökségi tagja, a biennálé művészeti vezetője nyitotta meg, akitől megtudtuk, hogy az első biennálé 1976-ben nyílt meg az esztergomi várban és a rendezvény azóta is egyedülálló módon a kísérleti és kreatív fotográfusok állandó fóruma Magyarországon. Mivel a fotográfusok és képzőművészek körében egyre nagyobb az érdeklődés a »manutípia«, tehát a kézműves, archaikus fotografikus alapú képalkotás művelete iránt, a MANU-TÍPIA pályázati kiírása így szólt:
Minden 5 évnél nem régebbi, hivatalosan nem publikált, archaikus technikával és kézműves eljárással készült alkotást várunk, például: dagerrotípiát, heliogravűrt, fototípiát, ferrotípiát, argentotípiát, nedves és száraz lemezeket, cliché verre varázslatokat, polaroid lifteket stb. Minden használatos, de akár saját kísérletezésekkel felfedezett új – vegyi eljárások eredményeit is szívesen bemutatjuk. A gyári zselatinos ezüst (foto)papírral való kidolgozás is megengedett, de a zsűri az egyedi, kézi (MANU) végső kidolgozást preferálja. Ezen a pályázaton a digitális print nem elfogadott.
Vajon minek is készít valaki a mai világban ilyen nehezen előállítható műveket, amikor mindenkinél ott lapul a zsebében a mobiltelefon?”,
tette fel a kérdést Gál András, majd ekképpen válaszolta meg:
Nehéz ezt igazán jól elmagyarázni egy kívülálló számára, és nem is mindenkinél egyformán történik és egyformán működik.
Van, aki a hagyományőrzést említi, van, aki az egyediséget. Megint másnak a képminőség, a hihetetlen részletgazdagság, vagy inkább az archaizáló végeredmény a fontos. Olyan is akad, aki megcsömörlött a mindenre rátelepedő digitális világ uniformizálásától. Ami viszont közös mindannyiukban, az a varázslat átélésének vágya újra és újra.”
A varázslat átélését én is csak ajánlani tudom mindenkinek, március 3-áig mindenkinek része lehet benne a Vermes-villában, minden héten szerdától péntekig.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
