Amikor Charlie Kirk konzervatív gondolkodó, Turning Point USA alapítója, megszólal egyetemi színpadon – aztán lelövik –, több mint egy ember hal meg azon a napon. Meggyilkolnak egy embert, aki a politikai diskurzus részese volt — de vele együtt meggyilkolódik valami, amit eddig igaznak hittünk arról: hogy elvileg a baloldal, a liberálisok azok, akik „elfogadást”, „empátiát”, „tiszteletet” hirdetnek.
Ez nem csak tragédia: ez figyelmeztetés.
Egy számomra megfigyelhető mintázat: a baloldalra / liberálisokra jellemző ideálok — elfogadás, tolerancia, empátia — sokszor csak retorikai eszköznek tűnnek, amikor a másik oldal kerül célkeresztbe. Íme néhány dimenzió:
A mostani tragédia — Charlie Kirk halála — nem csak “egy esemény”. Ez olyan pillanat, amikor a két oldal retorikája és morális pozíciója szembejön, és tükröt tart: meddig mentünk? Mit engedünk meg magunknak? Hol húzzuk meg a határt?
Ahhoz, hogy a poszt ne legyen egyoldalú, érdemes megnézni, mit szoknak válaszolni ezekre:
Igen — de csak ha mindkét oldal egyszerre dönt: nem akarunk már csak kampányszerű gyűlöletet, nem akarunk már csak fekete‐fehér demagógiát, nem akarunk, hogy a “saját oldal” hibáit mindig elnézzük, az “ellenfélét” mindig eltúlozzuk. Mindenkinek önkritikát kell gyakorolnia, rendszeresen, őszintén. Bár most a balosoknak jobban.
Talán most, Kirk halálával, van egy pillanat, amikor meg kell állni, megnézni a saját tükörben, és feltenni egy kérdést: mit akarunk, milyen országot akarunk? Mekkora részének akarjuk engedni a gyűlöletet, a uszítást, a kettős mércét?
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
