Legyünk figyelemmel arra, mi „küld el” bennünket a pusztaságba! – Tornya Erika Sacré Coeur nővér gondolatait idézzük a nagyböjti időszak elején.
Mindannyiunk életében vannak olyan időszakok, amikor elvágyódunk. Jó lenne itthagyni a hétköznapokat, elmenni valami teljesen más helyre, oda, ahol megpihenhet a testünk-lelkünk.
Talán szeretnénk megbüntetni a környezetünket, hiszen hiányunk űrt hagy maga után.
Ilyen helyzetben a sátán könnyen befészkeli magát a szívünkbe, nem hagy helyet, teret Isten számára. Minden nyitottságot, lehetőséget bezár azzal, hogy kínzó „éhséget” érzünk, amit azonnal csillapítani kell, gyakran függőségek által (mértéktelen habzsolással, alkoholizmussal, drogfogyasztással, változatos szexuális kapcsolatokkal vagy társfüggőséggel, folyamatos netezéssel, játékszenvedéllyel, munkamániával stb.). A hatalomvágyon és a karrierizmuson keresztül is támad a sátán, a saját életünk teljes kontrollján keresztül a környezetünk ellenőrzéséig és uralásáig. Itt sem marad tér Isten gondviselő beavatkozásának. Az ellenkezője is előfordulhat, nemtörődömség, nyegleség formájában, ami istenkísértésig fokozódhat.
Elvágyódhatunk abban az esetben is, amikor azt érezzük, változás előtt állunk. Vágyunk a megújulásra, várjuk a szót, a hívást, ami továbbküld, megerősít. Ilyenkor is szeretnénk elvonulni egy magányos helyre, ahol a hétköznapok zsongása nem nyomja el a bennünket szelíden hívogató hangot.
Itt is érhetnek – sőt érnek is – bennünket kísértések, de a Lélek átsegít ezeken. Ha a puszta nem a menekülés, az önsajnálat, a keserűség, az elszigeteltség helye, hanem a gyöngéd figyelemé és megnyílásé, akkor az ördög kísértései nem győznek le bennünket.
A választás a tied, hogy melyik pusztaságba mégy. Az elszigetelt magányba vagy a Lélekkel teli, bátorító csöndességbe.
Forrás és illusztráció: Szentszívtársaság.hu
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
