A kemény munkában, a rendben és a fegyelemben hiszek – Debre Viktorral beszélgettünk

A kemény munkában, a rendben és a fegyelemben hiszek – Debre Viktorral beszélgettünk

Történelmi sikerekkel zárta az elmúlt idényt a dunaszerdahelyi női kézilabda. Debre Viktor edző vezetésével a sárga-kékek a cseh–szlovák MOL Liga mellett a klub első szlovák bajnoki címét is megszerezték. Az elmúlt idény sikereiről a HC DAC vezetőedzőjét, Debre Viktort kérdeztük.

Minek köszönhető ez a két nagy siker, miben látja a siker kulcsát?

Rengeteget dolgoztunk és nagyon akartunk nyerni. Azt fogalmaztuk meg, hogy a sok ezüst- és bronzérem után jó lenne aranyat is nyerni. Igazából a MOL Liga volt az első, amit behúztunk, és ezzel tulajdonképpen az alapcélkitűzést elértük. Ezzel a győzelemmel lehetőséget teremtettünk magunknak, hogy megnyerjük a szlovák bajnoki címet is azzal, hogy miénk lett a pályaválasztási jog. Ez nagyon sokat számított, hiszen a döntőben két meccset játszottunk otthon és mindkettőt meg is tudtuk nyerni, ez pedig már elég volt ahhoz, hogy bajnokok legyünk. 

A MOL Ligában többek között azt a Baník Mostot utasították maguk mögé, akik a BL-ben is szerepeltek az elmúlt években, de komoly csaták voltak a címvédő Nagymihály és a Vágsellye ellen is. Hogyan élte meg ezeket a rangadókat?

Az az igazság, hogy nagyon kiegyensúlyozott volt az idei bajnokság. Egyrészt annak köszönhető, hogy a Baník Most a Bajnokok Ligájában játszott és rengeteg nagy csatát kellett megvívnia, másrészt pedig a Nagymihály új csapatot épített. Az év elején tulajdonképpen a Nagymihály bent ragadt, a Most pedig jól kezdett, bár folyamatosan voltak problémáik, sérültjeik. Minket szerencsére minden rossz elkerült, és úgy játszottuk végig az évet, hogy jelentősebb sérültünk nem is volt, illetve csak Bugár Cinti, aki még tavaly sérült meg.

Rengeteget számított, hogy nem esett ki senki év közben, de a szerencse, ami idén mellénk állt, az is sokat jelentett. 

A szlovák bajnokságban 11 év után taszították le a trónról a Nagymihályt. Már a Szlovák Kupában is nagy csata volt a két csapat között, ami a bajnoki döntőben csúcsosodott ki. Gondolta volna-e ezt mondjuk a szezon közepén?

Az a típusú ember vagyok, aki mindig a következő mérkőzésre koncentrál, tehát nem szeretek nagyon előre nézni. Mindig a következő feladat a legfontosabb. A szezon elején ez nem jutott eszünkbe, de a végén, amikor már komolyabban látszott az esély, akkor kezdtünk gondolkodni… A döntőben az első meccs nagyon jól sikerült, hiszen 10 góllal nyertünk, viszont a második meccsen nem játszottunk jól és döntetleneztünk Nagymihályban, és a végén kikaptunk hétméteresekkel.

A mindent eldöntő harmadik mérkőzés kiegyensúlyozott találkozó volt és nagyon megszenvedtünk. Azt mondanám, az utolsó tíz perc volt a döntő, amikor négy góllal elmentünk, az volt a kegyelemdöfés a Nagymihálynak. Onnan már nem tudtak visszajönni, és a végén egy góllal nyertünk, de az bőven elég volt a bajnoki címhez.

Hírdetés

Ezt a sikert soha nem fogjunk elfelejteni. 

Kívülről nézve nagyon jó volt az összhang a csapatban. Ön mit nevezne a dunaszerdahelyi kézis lányok legnagyobb fegyverének?

A védekezésünk és a kapusteljesítmény. Ez a kettő egész évben nagyon jól működött, és így elöl mindig magabiztosabbak voltunk. Ezenkívül egységes volt a gárda, amely nagyon akarta a sikert. Ezek a fő tényezők, illetve a csapat jó összetétele, hiszen rutinos és fiatal játékosaink is vannak. 

Nem mehettünk el szó nélkül a fantasztikus dunaszerdahelyi szurkolótábor mellett sem, amely az egész szezonban a csapat mögött állt. 

Mindig mondom a játékosaimnak, ezért érdemes sportolni. Amikor ilyen hangulat van a csarnokban, már megérte sportolni. A szurkolótábor a csapat nyolcadik játékosa a csarnokban. Rengeteget segítettek, idegenbe is sokszor elkísértek és hazai pályát, hangulatot teremtettek számunkra. Köszönettel tartozunk nekik, és remélem a következő évben is mellettünk állnak majd. 

A DAC-cal elért sikerei hol helyezkednek el az edzői karrierje sikerlistáján? 2020 óta edzősködik Dunaszerdahelyen.

Ezek óriási sikerek, két aranyérmet nyertem, amihez hasonlót évekkel ezelőtt, az utánpótlás csapatoknál éltem meg. De állítom, nem szerencsés eredményeket, sikereket rangsorolni, ezért ezt most nem is teszem. Bejutni az élmezőnybe nagyon sok munkát igényel, és ezek a lányok nagyon sokat dolgoztak. Tegyem hozzá azt is, hogy nagyon jól.

Amikor idejöttem, mindenkinek azt ígértem, rajtam nem fog múlni, én amúgy is hiszek a kemény munkában, a rendben és a fegyelemben. Úgy gondolom, nálunk ez a három dolog jól működik és ezen az úton kell továbbmenni, hiszen ez hozta meg a sikereket. Nem hiszem, hogy változtatnom kellene. Egyébként meg nagyon jól, otthonosan érzem magam Dunaszerdahelyen. Az emberek kedvesek és segítőkészek, tényleg csak köszönettel tartozom mindenkinek.

Milyen bajnokságnak írná le a cseh–szlovák bajnokságot?

Dolgoztam Spanyolországban is, az első osztályban, igaz a férfiaknál, ami nagyon kemény volt. A cseh–szlovák MOL Liga színvonalát a szlovák csapatok emelik, hiszen az idei első négy helyezettből három szlovák klub volt, de nagyjából így volt ez korábban is. Színvonalas bajnokságról van tehát szó, ahol kőkeményen meg kell küzdeni a sikerért, de hát ez a sport lényege: mindenért meg kell küzdeni és egy pillanatig sem szabad feladni.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2023/23. számában.

 


Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »