Mikuláš Dzurinda kétszeres kormányfő kedvenc színe kétségkívül a kék, a korábban születtek bizonyára még emlékeznek arra, hogy 2002-ben a Szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom (SDKÚ) Dzurinda vezetésével éppen a „Modrá je dobrá” (A kék a jó) szlogennel vágott bele választási kampányába, amelynek akkori prioritásai a NATO- és uniós csatlakozások voltak.
Szinte senki sem hitt benne, de akkor a reménytelenből fordította meg pártja számára a helyzetet a volt kormányfő. Talán éppen erre a sikerre asszociálva választotta az új tömörülésnek most is a kék nevet.
Ám Dzurinda nem siette el a dolgot, régi motoros lévén kivárta, hogy megfelelő legyen a politikai széljárás. Most, hogy nagy valószínűséggel már nem lehet elkerülni az előrehozott választást, felgyorsultak az események, és Dzurinda, mint a főnixmadár, újjáéledt halódó poraiból. Zöldmezős új pártra nyilván már nem elég az idő, ezért a politikai körökben gyakran alkalmazott másik megoldáshoz folyamodtak: átneveztek egy már meglévő pártot.
És megszületett a memorandum Miroslav Kollár független parlamenti képviselő – aki a parlamenten kívüli Spolu párt elnöke –, valamint Dzurinda között az együttműködésről, egy nappal később pedig bejelentették azt is, hogy bejegyzésre került a párt új neve is a belügyminisztériumban.
Dzurinda célja egy széles körű együttműködés kialakítása a meglévő főleg parlamenten kívüli demokratikus politikai csoportosulások összefogásával. Maga a gondolat nem újkeletű, a jobbközép politikai spektrum egyesítésének ötlete többször felbukkant már eddig is, de mindig zátonyra futott egyes politikusok hatalmas egoja és az összefogástól való vonakodása miatt.
De van-e valódi esélye ennek a pártnak a Gorilla-akta súlyával Dzurinda vállán? Az elemzők úgy vélik, bár a kétszeres miniszterelnök népszerűsége nem eget rengető (az Ipsos ügynökség legutóbbi felmérése szerint a válaszadóknak csupán a 18 százaléka szavazna bizalmat a volt kormányfőnek), nem biztos, hogy ebből végzetes következtetéseket kell levonni, mivel Dzurinda – a meglévő információk szerint – nem kíván a Kék Koalíció elnöke lenni. A népszerűségi mutatók alakulásához pedig tudvalevőleg az is nagy mértékben hozzájárul, hogy éppen ki sürög-forog a politikai élet boszorkánykonyhájában, Dzurindáról pedig az elmúlt jó egy évtizedben vajmi keveset lehetett hallani.
Az elemzők szerint az új politikai formáció – persze csak ha jó politikusi szokás szerint nem a világhálón üzengetnek majd egymásnak a tömörülést alkotó politikai pártok elnökei –, ha sikerül a választókat meggyőznie, akár kétszámjegyű eredményre is szert tehet.
Persze nehéz ezt még most megítélni, hiszen sok még a változó ebben a játékban. Azt sem tudni, ki mindenkit sikerül Dzurindának rábírnia az együttműködésre. Az nyilván nagyot lendítene az esélyeken, ha sikerülne a Za ľudí pártot is megnyerniük, vagy Eduard Heger megbízott kormányfőt Jaroslav Ňaď miniszterrel együtt, mert Juraj Šeliga vagy Jana Žitňanská neve egymagában nem elég a sikerhez.
És azt sem tudni, hogy mi lesz Dzurinda szerepe ebben a projektben, a részleteket még mindig homály fedi, egyelőre csak annyit tudni, hogy nem ő lesz a párt elnöke, csak a demokratikus pártok összefogásának az egyik „fő arca”.
Vagyis valami olyasmi, mint az SDK alakulásakor volt: a szóvivő. Sokan úgy vélik, Dzurinda visszatérésében nagy szerepet játszik az is, hogy az emberek a reformkormányok miniszterelnökeként emlékeznek rá, amelyek Szlovákiát annak idején az Unióba és a NATO-ba juttatták. Másrészt viszont a Gorilla-akta nagyban rányomta Dzurinda személyére a bélyegét, ami egy televíziós vita során kiváló eszköztárt adna az ellenfelek kezébe, és Robert Fico vagy Peter Pellegrini bizonyára nem bánnának kesztyűs kézzel Dzurindával.
Egyelőre tehát még sok a bizonytalan, az is kérdéses, hogy sikerül-e Dzurindának összehoznia és egyben tartania a szétforgácsolódott jobbközép spektrumot. Egy dolog azonban biztos, Ondřej Hejma ötletet adó antimilitarista dala szerint: „Modrá je dobrá, už je to tak”.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
