A hollywoodi színész- és celebvilág, illetőleg az amerikai "hírességek" élete egyfajta "állam az államban" szerepet tölt be az Egyesült Államok mindennapjaiban. Sajátos, sokszor íratlan "szabályok" lengik körül, amelyek nemhogy illeszkednek az egyre elfajzottabb liberális berendezkedésbe, de egyenesen demokrata zászlóshajóként tekinthetünk erre a világra. Az "átlagemberhez" bizonyára a valós számú hírek negyede sem jut el (sokszor az is torzítva), így az ott felgyülemlett mocsok jelentős része is rejtve marad a szemünk előtt.
Beszédes, hogy Donald Trump sem mert ujjat húzni ezzel a világgal egyetlen egy percig sem, pedig a neokonzervatív zsidó lobbi teljes mellszélességgel mögötte állt az elnöki ideje alatt. Ez olyannyira igaz, hogy amikor a hollywoodi színészcéh kilátásba helyezte a kizárását a Capitolium ostroma miatt, a volt elnök meg sem várta a tárgyalásokat, inkább önként elhagyta a szervezetet. Nyilván nem lepődünk meg azon, hogy Trump nevét minél több helyről igyekeznek örökre kitörölni (ezek a demokraták már csak ilyen "toleránsak" ugyebár), de olykor-olykor előfordul, hogy olyan embereknek is hadat üzen ez a "láthatatlan közösség", akikről nem is gondoltuk volna, hogy ez valaha megtörténik velük.
Ezeknek a pontos okai sokszor szintén rejtve maradnak előttünk, mint ahogy egy zaklatási botrány is éppúgy lehet igaz, mint hátsó szándékkal kieszelt hazugság. Az első, ami ilyenkor mindig az ember eszébe jut (ha bűnös az illető, ha nem), hogy a vádló miért évekkel, olykor évtizedekkel később áll elő a történettel, miért nem akkor, amikor frissen történt az eset. Erre is megannyi válasz létezhet a jóindulatú megközelítéstől a szkeptikusig, ám annyi bizonyos, hogy jóval több mocskos eset (itt nem csak erőszakra gondolok) történhet a hollywoodi fertőben, mint amennyi kiderül. Ennek a világnak a tagjai pedig nyilván sokat is tudnak egymásról, így ha a "körön belül" valakinek hadat üzennek, annak – az ő szempontjukból – igen nyomós okai lehetnek.
A legutóbbi kegyvesztett a beteg külsejű Marilyn Manson lett, akinek a karrierjét, vagy legalábbis a további előmenetelét egy csapásra elsöpörte az ellene felhozott megannyi vád. A hírek gyors terjedésének köszönhetően ez pár nap alatt végbe is ment, és ha igazak is, akkor bizony nem csak a külsője, hanem a belsője is romlott. A bomba akkor robbant fel, amikor Evan Rachel Wood amerikai színésznő, Manson volt barátnője február elején meggyanúsította az énekest, hogy három éves kapcsolatuk alatt brutális módon bántalmazta őt. Ez még 2007 és 2010 között történt, ám a nyilvánosság elé csak most állt ki. A lavina elindult, Kalifornia államban azóta többrendbeli vádat emeltek ellene, a feljelentések száma pedig egyre gyarapszik. Az ügy természetesen politikai visszhangot is kapott, Susan Rubio, Kalifornia demokrata szenátornője pedig minél hamarabb történő komoly cselekvésre ösztönöz, és még csak véka alá sem rejti a lobbiszándékát. Mindeközben régi zenésztársak (köztük Manson mentora) üzennek hadat az énekesnek (25 év után a menedzsere is otthagyja), mondván, hogy már régóta tudták róla, hogy milyen beteg lelkű. Ebben már csak az az érthetetlen, hogy ha az érintett nők esetében el is hisszük, hogy félelemből nem léptek fel Manson ellen, a saját barátai és ismerősei miért nem tettek semmi komolyat? Noha az énekes lelkülete (és kinézete) alapján, ismerve a hollywoodi celebvilágot, simán igaz lehet minden ellene felhozott vád, ám joggal gondolhatjuk azt is, hogy mintha az egész menetrendszerűen történne a demokrata politikai lobbi bevonásával. Manson egyébként több filmsorozatban is szerepelt már, jelenleg is forgatnak olyanokat, amelyekben benne van. Ezeket természetesen élből bukta. Ami pedig még különös, hogy az énekes exneje is megszólalt az ügyben, aki egyáltalán nem tapasztalt olyanokat, amelyekkel most megvádolták a volt férjét.
Természetesen Marilyn Mansonnak hosszú karrierje során több olyan cselekedete is volt, amely visszatetsző, visszataszító lehet, mindenképpen figyelemre méltó, hogy még azelőtt teljességgel kivégezték, mielőtt a tárgyalásokat egyáltalán lefolytatták volna. A fő kérdés pedig továbbra is az, hogy miért pont most, amikor nem tegnapi, de nem is tegnapelőtti, hanem évekkel ezelőtti vélt vagy valós eseményekről beszélünk. Érdekes továbbá az is, hogy a környezetétől eltérően Manson sosem volt elkötelezett demokrata, nem bírálta menetrendszerűen Trumpot, ugyanakkor többször fogalmazott meg politikával kapcsolatos véleményt, miközben előfordult az is, hogy a politikai korrektséget bírálta. Ettől természetesen nem lesz egyik percről a másikra szimpatikus, de mindenképpen beszédes információ az események tükrében. S akkor a hab azon a bizonyos tortán: Evan Rachel Wood azzal is megvádolta Mansont, hogy a kapcsolatuk alatt többször lezsidózta és horogkeresztekkel "riogatta". Wood azt nyilatkozta, hogy "még életében sosem félt annyira, mint akkor". A színésznőnek egyébként "meglepő módon" tényleg vannak zsidó gyökerei, ám ezek nem vér szerintiek, erről bővebben itt olvashat.
Egyébként Marilyn Mansontól teljesen függetlenül, egészen megdöbbentő, manapság milyen "logika" mentén működik a nagy nyilvánosság. Egyik percről a másikra lehet ünnepelt valakiből kegyvesztett, lényegében úgy, hogy még be sem bizonyítottak semmit. Azonban erős a gyanúm, hogy csak azok a vélt vagy valós visszásságok kerülnek napvilágra a "hollywoodi álomgyárban", amelyekről valami oknál fogva azt akarják, hogy nyilvánosságra kerüljenek. Ennek fényében viszont nem csodálkozhatunk, hogy előbb születik meg az ítélet, mint ahogy elkezdődik a tárgyalás. Elvégre annál, akit kitaszítanak a "körből", az előbbi a lényeg, a második csak a körítés.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
