A márciusban kirobbant kormányválság és utórezgései, valamint az ellenzék által kezdeményezett népszavazás továbbra is terítéken tartja az előrehozott választások lehetőségét. A 2020-ban parlamenten kívülre rekedt pártok pedig készülnek is az idő előtti megmérettetésre – még ha egyáltalán nem is biztos a bekövetkezte. A szlovákiai magyar politikai elit épp egy vegyesen felhígított hárompárti Szövetséget nyomna le a választók torkán, de a szlovák pártok is gőzerővel dolgoznak.
Már csak azért is érdemes követni a szlovák politikai paletta alakulását, mert a 2020-ban eltolódott belpolitikai erőegyensúly eredményeképpen egy koalíció stabilitása már nem az egyedüli szempont a tárgyalásokon. Egyre inkább úgy fest a dolog, hogy a legközelebbi alkalommal az ideológiai irányultság ugyanolyan fontos lesz. Az új szabály pedig némileg átírhatja az egyes pártok koalíciós potenciálját (a magyar érdekeltségűeket is beleértve).
A legutóbbi felmérések szerint egy, esetleg kettő konzervatív párt kerülhet be a parlamentbe, a mandátumok többségét pedig szocialista, centrista-baloldali vagy balliberális pártok szereznék meg. A Sme rodina ugyan mutatja jelét valamiféle konzervativizmusnak, de programja és retorikája inkább a spektrum baloldalára sorolja, főleg, hogy lényegében bárkivel hajlandó kormányozni.
Visszatér gyökereihez a KDH?
A ma parlamenten kívül eső pártok közül a KDH az egyik, amelynek van oka reménykedni. A Kereszténydemokrata Mozgalom 2016-ban esett ki a parlamentből – az önálló Szlovákia történetében először. Ján Figeľ akkori pártelnök politikai nyugdíjba vonult és alapítványi, különböző NGO-k illetve nemzetközi fórumok tisztviselőjeként tengeti napjait. Őt a párt élén az erősen ellentmondásos Alojz Hlina foglalta el. Eltökélt szándéka volt, hogy a Merkel-féle CDU mintájára egy álkonzervatív centrista (értsd: baloldallal kompatibilis) párttá alakítsa a KDH-t.
Bár Hlina elég intenzív személyiség volt, 2020-ban mégsem sikerült bejuttatnia a pártot a parlamentbe. Ennek oka a gyenge kampány és a progresszívokkal között előnytelen együttműködési megállapodás volt. Az újabb fiaskó következtében a teljes régi vezetés lemondott, Hlina pártelnökből mezei párttaggá lépett vissza, helyét pedig az eperjesi megyefőnök, Milan Majerský vette át.
A párt nemrég megváltoztatta a logóját, a színeit, és újabban elkezdtek érdemben reagálni a legfontosabb belpolitikai eseményekre is, amihez az lehetőséget a kormányválság, és a konzervatív konkurens, Igor Matovič kényelmes támadhatósága nyújtotta.
Majerský vezetése alatt láthatóan megfordult a Hlina által választott stratégia. A semlegességre törekvő álkonzervatív irányból az új pártelnök jobbra tolta a KDH irányultságát, felerősödtek az LMBTQ-jogokat ellenző hangok. A kereszténydemokraták nemrég például elutasították az európai parlament azon jogilag nem kötelező indítványát az abortusz, a szexuális nevelés és nemváltoztatás elérhetővé tételéről. (Megjegyezzük, hogy a liberális sajtó gyakran hangsúlyozza a „nem kötelező” kifejezést ilyen esetekben, hogy aztán az elfogadott „nem kötelező” indítványra hivatkozva követelje annak átültetését belföldön.)
Van egy másik beszédes példa is: a KDH nemrég támogatásáról biztosította, Päivi Räsänen finn kereszténydemokrata képviselőt, akit áprilisban homoszexuálisok elleni gyülöletbeszéddel vádoltak meg. A KDH szerint valójában annyi történt, hogy a finn politikusnő kiállt a hagyományos családmodell védelme mellett. Ugyanakkor a KDH DNS-nek része volt egykor a következetes magyarellenesség. Egyelőre nem tudni, hogy folytatják-e hagyományaikat ezen a téren – bár nem kérdés, hogy a választóik jelentős része ezt elvárja majd tőlük.
Éledező progresszívok
A kormányválság felébresztette a hosszú ideje tetszhalott állapotban lévő Progresszív Szlovákiát és a SPOLU-t is. Az előbbi nyíltan és szélsőségesen balliberális értékeket vall, az utóbbi névleg a jobboldalhoz tartozik, valójában inkább liberális erőket népesíti Szlovákiában és az Európai Néppártban egyaránt.
A két párt 2020 márciusában pártszövetségben vágott neki a választásoknak, és szinte biztosra vették, hogy bejutnak a törvényhozásba. Előtte elég meggyőző sikert arattak az Európai Parlamenti választásokon, később győzelemhez segítették Zuzana Čaputovát is az államfőválasztásokon. Minden jel azt mutatta, hogy a legerősebb ellenzéki szövetségről van szó, amely a legtöbb szavazatot fölözi majd le a 2020-as választásokon.
Aztán jött az akkori pártelnök Michal Truban drogbotránya, és az elhibázott, antifa-jellegű, erősen konfliktusos választási kampány. Végül Trubanék elvesztették a nyerő pozíciót, folyamatosan elnézést kellett kérniük a választóktól túlságosan vehemens viselkedésükért. Nem tudták megfelelően kommunikálni céljaikat, mert túl sok mindent tartottak a fókuszban (míg például Matovič a szinte kizárólag a korrupcióra és az igazságszolgáltatásra összpontosított).
Végül a választáson néhány századszázalékkal lemaradtak a pártszövetségre érvényes 7 százalékos küszöbről, ez mindössze 900 szavazatot jelentett. A Spolu a következő hónapokban a jelentéktelenségbe süllyedt, a felmérések 1 százalék alatti eredményeket produkál. A PS a választási küszöb környékén inogott, míg el nem kezdett nőni az elégedetlenség a járványügyi korlátozások miatt, és Richard Sulík nem rendszeresítette a Matovič elleni támadásokat. A PS abban a pillanatban 6-8 százalékra erősödött.
A márciusi kormányválság, a liberális sajtó és az SaS valamint Čaputová Matovič ellenes retorikája jó táptalajnak bizonyult, a PS beállt a kórusba, és ma stabilan bent mérik a parlamentben. Elnöke, Irena Bihariová egyelőre elutasítja a Smerrel, az OĽANO-val és a Hlassal (és persze az ĽSNS-sel) való esetleges koalíciós együttműködést, de retorikájában az OĽANO-t és a Smert támadja leginkább, a Hlast legkevésbé, a történet tehát még váratlan fordulatot is vehet.
A PS mindazonáltal a liberálisnak indult, végül Veronika Remišová vezetése alatt jobbra tolódott Za ľudí rebelliseit is felszívja. Azokat, akik szélsőgesen balliberális, eurofil és nyugat felé feltűnően szolgalelkű politikát tettek magukévá. Ilyen volt Tomáš Valášek, aki az orosz vakcina körül csapott oltári hisztit, majd ki is lépett pártjából és a kolaícióból, ma a PS-t „erősíti”. A minap pedig Andre Letanovská is hátrahagyta Remišová pártját, és utalt rá, hogy PS-ben folytatná politikai karrierjét.
De a Spoluhoz is érkeztek koalícióból leváló liberális rebellisek. Miroslav Kollár, galgóc polgármestere például itt folytatja, annak ellenére, hogy a párt továbbra is mérhetetlen kategóriába esik.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
