Többéves hagyomány, hogy advent időszakában rövid áhítatot szervez a Honvédelmi Minisztériumban a Katolikus és a Protestáns Tábori Püspökség. November 25-én, pénteken az első gyertyát Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter gyújtotta meg az adventi koszorún.
„Az advent ambíciószintje”, hogy azt elérjük karácsonyra, hogy Isten megszállhasson a szívünkben és a lelkünkben. Ehhez pedig az „a stratégia”, hogy ébernek és virrasztó embernek kell lennünk, hogy le tudjuk küzdeni a csüggedést, a nap mint nap esetlegesen jelentkező reménytelenséget, csalódottságokat, vagy a kiábrándulások csábításait – fogalmazta meg az idei első áhítat elején Berta Tibor dandártábornok, katonai ordinárius, majd megáldotta az adventi koszorút és a gyertyákat, melyek közül az elsőt Szalay-Bobrovniczky Kristóf, Magyarország honvédelmi minisztere gyújtotta meg.
A szentírási szakaszt Jákob János dandártábornok, protestáns tábori püspök olvasta fel Ézsaiás könyvének 42. fejezetéből, majd Máthé Sándor alezredes, a Protestáns Tábori Püspökség kiemelt vezető tábori lelkésze osztotta meg ünnepváró gondolatait.
Nem mindegy, hogy valaki az adventet hogy éli át. Csak külső szemlélőként, elmondva, hogy hogy mit vár el ebben az adventben és karácsonyban, vagy van szubjektív élménye az elérkező, megérkező, hozzá jövő Krisztussal kapcsolatban. Ez annyira fontos dolog, hogy erre figyelmeztet bennünket a középkori Silesius Angelus verse is: „Ha Krisztus százszor is születne Betlehemben, elvesznél, hogyha nem jönne el a szívedben.”
Advent egyik csodálatos képe, hogy az érkező Úr ott áll az ajtónk előtt. „Ímé, az ajtó előtt állok, és zörgetek, ha valaki meghallja az én hangomat, bebocsájt engem, vele vacsorálok, s ő énvelem.” A külsőségek, hangulatos, szép dolgok ott lehetnek a szívünkben reménységként, de a csodálatos beteljesülés a Jézus hozzánk való megérkezésében van – mutatott rá az alezredes. – Ezért kérjük szívünkből szólva, „Ó Jézusom, szegényed kér, vár epedve, hív, te készítsd el, tenéked lesz szállás e szív. Jer hű szívembe hát! Habár szegény e szállás, de mindörökre hálás, úgy áldja Krisztusát” – idézte az áhítat egyik énekének sorait beszéde végén Máthé Sándor.
Záró fohászában a katolikus tábori püspök az eljövetelre való készülethez kérte az Úr segítségét: „Jóságos Istenünk, segíts bennünket ebben az adventben, súgd meg a lelkünknek, a lelkiismeretünknek, hogy mit kell tennünk, hogyan tudjuk segíteni a Te eljöveteledet a saját és mások szívében! Hogy mit kell tennünk nap mint nap, ott, ahol vagyunk, ott, ahol dolgozunk, ott, ahol tevékenykedünk, ott, ahol szolgálatot teljesítünk, súgd meg nekünk, hogy hogyan engedjünk be a szívünkbe Téged. Súgd meg a lelkiismeretünknek, hogy hogyan engedjünk be, hogy továbbadhassunk Téged másoknak! Súgd meg nekünk, hogy mit kell tennünk a csüggedtségeinkkel, mit kell tennünk a reménytelenség ellen, súgd meg nekünk, hogy hogyan lehetünk támaszai egymásnak, súgd meg nekünk, hogy hogyan segíthetünk egymáson és egymásnak!”
Az áhítaton a zenei szolgálatot a veszprémi Légierő Zenekar végezte, Katona János alezredes vezényletével.
Forrás: Katolikus Tábori Püspökség
Fotó: HM/Szakál Szebáld/HM KTP
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
