Bevallom őszintén, megrökönyödtem, amikor a minap az egészségügyi ellátórendszer összeomlásáról beszéltek. Aznap, amikor 197 ember ápoltak kórházban koronavírus-fertőzéssel! Átfutott az agyamon, te jó ég, egy aprócska falu lakosságának megfelelő ember már képes tönkrevágni az ország egészségügyi rendszerét? Akkor mi lenne itt, ha ezerszámra kerülnének kórházba emberek? Nemcsak a vírus miatt, hanem mondjuk, egy nagyobb katasztrófa után?
Meg az is eszembe jutott, mit a jó fenét csináltak itt a kompetensek egész nyáron, amikor a „korona” engedett szorításából és lett volna idő felkészülni újabb támadására? Vettek pár száz lélegeztetőgépet? Esetleg gondoltak arra is, hogy ki kellene képezni néhány tucat embert a COVID-19-es betegek és a lélegeztetőgépek kezelésére?
Mert ne adj Isten, hogy oda jussunk, hogy szemorvost, netán bőrgyógyászt állítsanak az ilyen betegek ágya mellé, hiszen vészhelyzetben minden doktort és nővért oda vezényelhetnek, ahol szükség van rá… Voltak-e átképzések, tanfolyamok, ha úgy tetszik gyorstalpalók, ahol a súlyos koronavírus-betegek megfelelő kezelésére készítették fel az egészségügyi személyzetet? Vagy pedig mindenki hátradőlt Pató Pál módjára és elhessegette magától még a gondolatot is, hogy ősszel újra támadásba lendül ez a fránya vírus?
A struccpolitika nem kifizetődő. Miközben az ország egyes régióiban a szigorításokat kijátszva, kiskapukat találva, Lengyelországba átruccanva, több százan továbbra is vígan lagziznak és szórják a vírust a szélrózsa minden irányába, addig egyre-másra érkeznek a hírek arról, hogy betelnek a járványosztályok. Újabb ágyakat kell felszabadítani, vagyis elvenni más betegektől. Merthogy ebben az országban van bőséggel szív- és érrendszeri, daganatos és sok egyéb más beteg is. Ők mintha most nem is számítanának. Súlyos szívbeteg ismerősöm napok óta gyengélkedik, ha nem lenne járvány, az orvosa már rég beutalta volna a kórházba… Most viszont otthon kínlódik…
Ilyenkor felmerül az emberben a logikus kérdés, miért nem lehetett legalább a nagyobb városokban járványkórházakat létesíteni? Akkor maradt volna hely és tán kapacitás a többi betegre is. S a vírus is ott ragadt volna annak az épületnek a falain belül.
S a tetejébe még egyre több orvos és nővér lesz maga is fertőzött! Lassan nincs, aki elássa a rászorulókat. A közegészségügyi hivatalok munkatársai – az egyre kiterjedtebb és egyre reménytelenebbnek tűnő kontaktkutatások miatt – a végkimerültség határán vannak…
Nekem bevillannak a bergamói kórházi képek, pedig már nagyon szeretném feledni ezeket… Beleborzongok még a gondolatába is, hogy valami hasonló nálunk szintén megtörténhetne. Próbálom elhessegetni magamtól a rossz előérzetet, és alig várom a hétvégi járványügyi adatokat, hogy megindul-e ez a fránya járványgörbe lefelé, vagy legalább stagnál-e? Mert per pillanat, csak a negatív rekordok dőlnek meg…
Vagy ki tudja, lehet, hogy az a megoldás, ami egyre hangosabban rezonál a világban, vagyis többet érne átengedni a fertőzést a lakosság egészségesebb, fiatalabb részén, és óvjuk meg tőle a sérülékenyeket és az időseket.
Ha megszerezzük a nyájimmunitást, talán visszakapjuk a régi kevésbé rettegős életünket. A katasztrófa-forgatókönyvekkel már torkig vagyunk.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
