Többek között a valaha élt legkisebb bálnáknak adott otthont a földtörténet legnagyobb tava, amelynek partvidékén a juhok, kecskék, antilopok, elefántok és a zsiráfok ősei éltek, hogy aztán a tó kiszáradását követően több millió évvel ezelőtt átvándoroljanak Észak-Afrikába, és ott a szavannák élővilágának részeivé váljanak. Legalább ezt a történetet tárja elénk Dan Valentine Palcu geológus és kutatócsapata június elején megjelent tanulmányában, amely az eurázsiai “óriástó”, a Paratethys kialakulását és megszűnését tárja elénk.
A Paratethys valamikor a késői miocénban, 12 millió évvel ezelőtt alakult ki, amikor a tektonikus lemezek mozgása következtében az egykori Tethys óceán egy darabja szó szerint hegyek közé szorult. A Paratethys úgy nézett ki, mint egy természetes víztározó, azzal a jelentős különbséggel, hogy kialakulása pillanatában 1,77 millió köbkilométer vizet tartalmazott, ami tízszer több, mint az összes mai édes- és sósvízi tó együtt. Kiterjedése 28 millió négyzetkilométer volt, gyakorlatilag a Kárpát-medence nyugati határától Kazahsztánig, északkeleti csücske pedig Magna Hungariáig húzódott.
Az éghajlatváltozás és egy isteni beavatkozással is felérő természeti történés miatt a Paratethys csak ötmillió évig létezett, majd kiszáradt. Ma már csak a Kaszpi-tenger és a Fekete-tenger maradt belőle. Vize alapvetően sós volt, egyes részein a tengervíz sótartalmának csak egyharmadának mértékében, máshol azonban a világóceánok sótartalmával megegyező mértékben.
Csodálatos élővilág
A Paratethys nagyon sokszínű flórának és faunának adott otthont mind vizében, mind partjain. Kistermetű bálnák, fókák, delfinek éltek a tóban. Az egyik Paratethys-nek tulajdonított állat, a Cetotherium riabinini lehetett a valaha élet legkisebb méretű bálnafaj, amely sehol máshol nem volt honos. “Apró” termetét a zsugorodó tóban való túlélés indukálta, nagyjából egy méterrel rövidebb a teste, mint a palackorrú delfiné.
A partvidék is bővelkedett az élővilág különlegességeiben. A tótól északra a mai juhok és kecskék ősei éltek együtt primitív antilopokkal. A mai Irán nyugati részén, a tótól délre a mai zsiráfok és elefántok ősei éltek nagy számban.
A kiszáradás
Nagyjából 9 millió évvel ezelőtt, négy, hosszan tartó száraz periódus fokozatosan kiszárította a tavat. 8,75 millió évvel ezelőttől 6,25 millió évvel ezelőttig a szárazság arra kényszerítette a szárazföldön élő fajokat, hogy délnyugat felé Afrikába vándoroljanak. Ott aztán hozzájárultak az afrikai szavannák ma ismert élővilágának kialakulásához.
A Paratethysben maradt vízmennyiség még így is jóval felülmúlta a Kászpi-tenger és a Fekete-tenger vízmennyiségét. A őstó végzete az erózió lett. Valahol a mai Égei-tengernél a víz ereje áttörte tó természetes határait, és egy rövid folyó formájában utat talált magának a mai Földközi-tengerhez. A tudósok szerint lenyűgöző látvány lehetett az így kialakuló hatalmas vízesés. Az átjáró maradványa ma valahol az Égei-tenger alatt lehetett.
Körkép.sk, sciencemag.org
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
