Furcsa, hogy azokban az államokban, ahol a leginkább papolnak az egymás iránti "megértésről, toleranciáról, elfogadásról", állnak a legszürreálisabban az emberi élet szentségéhez. Félreértés ne essék, én sosem vallottam, hogy "minden élet számít", mert önmagában ez amilyen jól hangzik, annyira nem igaz. Mert egy gondolkodó, a világot összetett módon, több szempontból vizsgáló ember igenis megengedheti magának azt a luxust, hogy kimondja: nem számít minden élet. Egy drogos néger bűnözőnek, aki belőve meggyilkolt több ártatlan embert, mert éppen jól esett neki, igenis nem számít az élete. De, hogy elvonatkoztassunk a rasszkérdéstől, azoké sem, akik fehérek bár, de szintén elkövetnek hasonló, vagy még kegyetlenebb bűnöket (persze rassz ide, vagy oda, azért ez jóval ritkább, mint a feketék esetében). A sort persze lehetne folytatni naphosszat, de most nem ez a lényeg.
A halálbüntetés bevezetése napirenden tartásának – noha Európában már lassan tabunak számít – igenis van létjogosultsága, persze nem e mellett az "igazságügyi" rendszer mellett, amely például hazánkban is meghonosodott. Az általános elutasítottság mellett (értsd: egyik európai állam vezetése sem meri felvállalni még a kérdést sem) nem nehéz kitalálni, mely állam ostorozza leghangosabban a halálbüntetés kérdését, ha egyáltalán felmerül valahol: többek között az, ahol most olyan kapszulát fognak bevezetni, amely a szó szoros értelmében halálos álomba ringatja az erre vállalkozó delikvenst. Svájcban 2022-től lesz elérhető a 3D-s nyomtatókkal (!) készült "halálkapszula", amely "kegyes halált" biztosít az igénylője számára.
Eutanázia jelenleg Svájcban, Luxemburgban, Hollandiában, Belgiumban, Kanadában és Kolumbiában engedélyezett, utóbbi nem csak földrajzi-kulturális-politikai szempontból lóg ki a sorból, hanem eljárásban is. Kolumbia az egyetlen, ahol csak indokolt esetben, gyógyíthatatlan betegeknél alkalmazhatják. Én ugyan több morális és világnézeti állásfoglalás miatt egyébként ezt sem tartom elfogadhatónak, de elismerem, hogy esetleges vita tárgyát képezheti. Ami viszont beszédesebb, az a tény, amely Kolumbia helyzetéből már kikövetkeztethető volt: a többi állam esetében lényegében nincs szankció, indok sem nagyon kell, csak akarat, "szigorúbb" esetben orvosi javallat.
Dr. Philip Nitschke, aki a "halálkapszula" egyik feltalálója és nem mellesleg az Exit International, eutanázia legalizálásáért küzdő szervezet alapítója is, így fogalmaz: "a Sarco (a kapszula neve – ÁB) használójának nem kell külön engedélyt kérnie, és nem is kell orvos segítségét igénybe vennie. A kapszula belülről aktiválható, ráadásul bárhol lehet használni, otthon vagy a kertben is."
Foglalkozásomnál fogva sokat, sokfélét olvastam már, így nem meglepő módon az ingerküszöböm is elég magas, de ebbe a nettó sátáni hozzáállásba azért csak beleborzongtam én is egy pillanatra. Magyarra fordítva lényegében ez annyit jelent, hogy a halálbüntetésről – indokolt esetben – szó sem lehet, de ha mondjuk egy munkában megfáradt családapa úgy dönt, hogy inkább "kiszállna", és pár percig tartó kétségbeesésében ezt komolyan is gondolja, akkor csak befekszik egy kapszulába, és már el is érte célját, amit persze 5 perc múlva már meg is bánna – ha tudná.
A dolog ott válik igazán szürreálissá, mikor a doktor úgy beszél a Sarcóról, mintha valami átlagos berendezési tárgy lenne az íróasztal és a PlayStation közé ékelve. Szinte már látom magam előtt a jelenetet, ahogy mondjuk egy belga család egyik tagja felkel a vasárnapi ebéd mellől, elbúcsúzik, és HALÁL nyugodtan befekszik a 2 méterre található kapszulába. No, de elég a fekete humorból.
Egyébként különösen veszélyes ez a kezdeményezés annak tükrében, hogy éppen a nyugati liberalizmusnak (és újabban a koronavírus-járványnak és lezárásoknak) köszönhetően az egyén olyan szinten atomizálódott és depresszióssá vált, hogyha ez a kapszula valóban elterjed majd, simán előfordulhat, hogy tömegével lesznek felhasználói. A kapszula így egyszersmind kiváló jelképe a haldokló, magából kifordult nyugati civilizációnak, ahol "minden annyira tökéletes", hogy inkább a halálba menekülsz, semmint itt élj tovább – és erre még ők biztosítanak legális lehetőséget. Cinikus. Nyugaton annyira szabad vagy, hogy mindent megtehetsz, amit ők megengednek – még öngyilkos is lehetsz legálisan. Morális és/vagy vallási akadályok? Eszükbe sem jut, hiszen mindkettőt már rég a kukába dobták.
Morális kérdések csak ott vannak, amikor tömegével kell beengedni az idegen hordaként érkező afrikai négereket, vagy a Közel-Kelet szemetét, akik annyira hitványak, hogy a saját hazájuknak sem kellettek. Akkor persze minden "emberi jóindulat" előbújik ezekből a kétarcú démonokból, hirtelen az "élet szentsége" is értelmet nyer számukra, csak nem a fehér őslakosok esetében. Ehhez hasonlatos egyébként az abortusz és az utódlás kérdése is. Hallott már valaki arról, hogy az abortusz széleskörű legalizálásáért küzdő szervezetek Afrikában kampányolnak a céljuk elérése érdekében? Pedig ott lenne létjogosultsága. (Kövezzenek meg, de nem vagyok az az internacionális abortusz-ellenes harcos, a saját rasszom érdekel.) Vagy arról, hogy négereknek tartanak előadásokat, hogy "környezettudatosság" szempontjából lehetőleg egy gyereket se vállaljanak, mert túlterhelik a bolygót? Én sem.
Mondanom sem kell, hogy kik lesznek (lennének) majd a "halálkapszula" potenciális felhasználói. Azok az elcsigázott, depressziós, kétségbeesett fehér őslakosok, akik, bár tudják, hogy civilizációjuk a pusztulás szélén van, mégsem tesznek/tettek semmit ellene, vagy már túl késő, hogy tegyenek, de a szívük mélyén érzik, hogy ami történik a világukkal, az nem normális, csak éppen már ki sem mondhatják. "Halálkapszulát" ugyanis ép, (mentálisan) egészséges ember nem akar használni. Továbbá azok sem, akik egy idegen világban, munka nélkül is úgy élnek, mint Marci Hevesen, mert az állam a sajátjai helyett inkább őket támogatja.
A kapszula méltó jelképe lehetne az egész nyugati, liberális világnak, ahogy az egykor fényes civilizáció az élet kultúrájából átlép a halál kultúrájába. Ha filmrendező lennék, és disztópiát forgatnék erről a majdani (?) világról, "ölni" tudnék egy ilyen jelképért.
Hogy a doktort és azokat, akik ilyen pokoli célokért küzdenek, mi motiválja, nehéz meghatározni. Kényelmes lenne annyit mondani, hogy biztosan csak a cinikus őrület delíriumos keveréke, de őszintén szólva mindannyian tudjuk, hogy ez nem lenne kielégítő válasz.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
