A litván állam a múlt hét végén úgy határozott, blokkolja az Oroszországból vasúton érkező, uniós szankciók alá eső áruk forgalmát a kalinyingrádi orosz exklávé területére. Az orosz reakciók alapján súlyos következménye lehet az EU-tagállam Litvánia döntésének, de az általunk megkérdezett szakértő szerint egyelőre nem kell attól tartanunk, hogy valódi casus belli-t jelentene a litván fél lépése.
Mielőtt rátérnénk a litván lépés lehetséges következményeinek megtárgyalására, röviden érdemes átvenni a Kalinyingrádi terület történelmét, földrajzi adottságait, gazdasági jelentőségét és jelenlegi jogállását.
A régió
Tisztázzuk először az exklávé jelentését. Elég egyetlen pillantást vetnünk a térképre, hogy lássuk, a Kalinyingrádi területnek nincs szárazföldi határa Oroszországgal. Nyugatról a tenger, délről Lengyelország, keletről és északról pedig Litvánia határolja, mégis Oroszország része. Exklávénak azokat a területeket nevezzük, amelyeknek, definíció szerint, nem áll fenn területi folytonossága az anyaországgal. Ugyan az angolszász szakirodalomban Kalinyingrádot „félexklávéként” tartják számon, mivel nyugatról nem egy másik ország, hanem a tenger határolja, a továbbiakban szakmailag ugyan kissé pontatlanul, de az egyszerűség kedvéért exklávéként emlegetjük majd.
A régió egyike az öreg kontinens leggyakrabban gazdát cserélt területeinek, így történelme van annyira érdekes, hogy érdemes legyen röviden áttekinteni.
A fonalat a XIII. század közepén vesszük fel, a német lovagrend európai kereszteshadjárata során ekkor űzte el az itt élő poroszokat, majd alapította meg a II. Přemysl Ottokár tiszteletére Königsberg névre keresztelt várost, a mai Kalinyingrádot. A hódítás során tömegével érkeztek német iparosok, kézművesek és kereskedők a régióba. A területen kifejlődő Porosz Hercegség, Németország kvázi elődállama végül XVI. század közepére a lengyel királyság vazallussa lett, így kisvártatva, odahagyva a korábbi fővárost, Königsberget a porosz állam Berlinbe tette a székhelyét. A XVIII. században kétszer is gazdát cserélt a terület, előbb a hétéves háború során orosz kézre került, majd egy hirtelen pálfordulást követően az oroszok visszaadták Poroszországnak a területet. Az tulajdonképpen egészen a második világháborúig német kézen is maradt, hiszen Kelet-Poroszországot ugyan rövid időre elfoglalták a cári csapatok az első világháború elején, de ’14 augusztusában a németek a második tannenbergi csatában gyakorlatilag tönkreverték az oroszokat és szinte teljesen kiszorították őket Kelet-Poroszországból. A második világháborúban az oroszok végül elfoglalták Kelet-Poroszországot, a németek elüldözték vagy legyilkolták, 1947-re jóformán egyetlen német sem maradt a területen.
Érdekes részlet, de Kalinyingrád jogállását hivatalosan csak 1990-ben rendezték, jóval a második világháború vége után. 1945-ben a potsdami konferencián ugyan eldőlt, hogy a szovjetek kapják meg, de egészen 1990-ig a régió pontos területét nem jelölték ki.
Kalinyingrád érdekes módon sosem lett a litván tagköztársaság része (bár Nyikita Hruscsov ezt felajánlotta a litvánoknak, azok a rengeteg ott élő orosz miatt visszautasították), egyrészt az orosz balti flotta számára stratégiai fontosságú, télen is használható kikötő miatt, másrészt pedig azért, mert hozzájárult a balti államok földrajzi elszigeteléséhez.
Litván szankciók
Az exklávé gazdasági jelentősége ugyan a 2014-es szankciók óta némileg csökkent, ma is fontos szerepet tölt be az uniós tagállamok és Oroszország közti kereskedelemben. Litvánia azzal érvel, mivel az Európai Unió számos orosz termék behozatalát megtiltotta az orosz-ukrán háború kitörése óta, ők, megkapva ehhez az Európai Bizottság engedélyét, tulajdonképpen csak betartatják az EU-s döntést azzal, hogy a szankciók hatálya alá eső, vasúton érkező árukat nem engedik át a Kalinyingrádi területre. A brit Guardian szerint nagyjából havi 100 orosz szerelvény halad át Litvánián Kalinyingrád felé, ezek mintegy felét fordíthatja vissza a litván vasút.
Anton Alihanov, a terület orosz kormányzója korábban azt nyilatkozta, a nyersolajat, finomított termékeket, szenet, alkoholt, építési anyagokat és néhány más árut sújtó szankció nagyjából az összes forgalom 50%-át érinti.
Fontos kiemelni, hogy a tilalom nem egyik napról a másikra lép életbe, a kőolaj várhatóan decemberig érkezhet, de a vasúton érkező acél- és vasércszállítmányokat már a héten blokkolhatják. A litvánon egyelőre a közúti közlekedést nem blokkolják, az autóutakon emberek és áruk egyaránt szabadon érkezhetnek a területre. Moszkva azt állítja, a nagyjából egymillió lakossal rendelkező exklávét nem fenyegeti áruhiány, mivel a tengeri transzport továbbra is biztosított, alapvető élelmiszerekből pedig szinte önellátó a régió.
Ennek ellenére természetesen igen éles reakciót váltott ki a litván döntés, a Kreml közleménye az „egész litván lakosságot” érintő súlyos közleményekről beszél.
A litván húzás gyaníthatóan az Európai Uniót is meglepte. Bár Brüsszel kiállt Vilnius mellett, de a külügyi főképviselő, Josep Borrell hétfői nyilatkozatából ítélve ők is érzik a lépés súlyát. A főképviselő úgy fogalmazott, Litvánia az Európai Bizottság egyetértésével cselekszik, de ígérte, alaposan megnézik majd a rendelkezés törvényi hátterét, nehogy nemzetközi jogot sértsen a litvánok lépése.
Mit mond a szakember?
Az általunk megkérdezett biztonságpolitikai szakértő szerint az orosz reakciók jól szemléltetik a litván lépés súlyát. Az MCC Geopolitikai Intézetének vezetője, Demkó Attila azt mondja, valószínűleg nem véletlen az sem, hogy a litvánok szankciója néhány nappal az oroszok az Európába irányuló gázszállítások csökkentésére vonatkozó bejelentése után érkezett. Azt mindenképp be kell látnunk, tette hozzá, hogy egy energetikai szankciós háborúban Európa veszíthet nagyobbat. Oroszország sokkal hatékonyabban tudja „büntetni” az Uniót, mint vice versa, ráadásul, teszi hozzá:
Nagyon érzékeny terület katonailag, ahol a Kalinyingrádi terület felé tartó szállítmányok haladnak. A Suwalki-rést a NATO egyik legsérülékenyebb pontjának tartják.
A szakember szerint azonban rendkívül valószínűtlen, hogy Oroszország a fenyegetésen vagy további, az energiaexportot érintő intézkedéseken túl katonailag is lépjen valamit. „Az orosz erők Ukrajnában harcolnak. Egyébként is jóval gyengébb Oroszország a NATO-nál a konvencionális hadviselés területén, de így meg különösen. Nagyon kicsi az esélye egy katonai eszkalációnak” Nyilván lesznek orosz ellenlépések, mondja Demkó, de ezek nem közvetlen katonai reakciók lesznek, bár a következő napokban katonai jelenlét várhatóan fokozódik a fehérorosz-litván határ mentén.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
