Interjút készített a Müller Péter "Sziámi" nevű zenésszel, Sziget-alapítóval a Szombat nevű zsidó folyóirat 2008. áprilisi száma (szemléztük mi is). Ebben olvashatók az alábbi kijelentések.
– Mennyire meghatározó az életében a zsidó identitás?
– Sokkal inkább, mint korábban gondoltam volna. Az igazán érdekes az, hogy minden oldalról zsidó vagyok. És amikor még úgy tudtam, hogy katolikus vagyok, akkor is egyfajta zsidó tudattal éltem. De erre csak utólag jön rá az ember, ezt gyerekként nem tudja. Tipikus, ugyanakkor egyszerre atipikus történet is az enyém. A nagyszüleim házassága vegyes házasság volt, az anyukám azonban a törvény szerint zsidó volt az ő anyukája után. A családunkat bujkálásokkal, álnevekkel, munkaszolgálattal ugyan, de a holokauszt jórészt szerencsére megkímélte. Akiről én sokáig azt hittem, hogy az édesapám, keresztény volt. Engem megkereszteltek, hittanra jártam, sőt ministrálni is. De dacára annak, hogy nemigen ejtettük ki azt a szánkon, hogy zsidó, engem elég gyakran bevonzott a zsinagóga. Tizenkét éves voltam, amikor örökbe fogadott az anyukám következetes, makacs udvarlója, és fölvettem a nevét, ami most is a nevem, és ő is zsidó családból származott. Tehát lett egy zsidó apukám. Húsz éves koromban tudtam meg, hogy ki volt az igazi apám. Ő is zsidó volt, gyerekként Auschwitzot megjárt, és családját ott elvesztő zsidó ember. Azt gondolom, egy nagyon érdekes dilemma közepén vagyok, hiszen itt van egy szőke, kék szemű pasas, aki a papírjai szerint római katolikus, ami ebben az országban talán kényelmesebb helyzet, de
– Mindez akár életfilozófiának is tekinthető?
– Mindig volt bennem egyfajta makacs igazságkeresés, nagyon igazságtalannak tartottam ugyanis azt, amikor lecigányoztak, lezsidóztak valakit. És egyszer azon kaptam magam, hogy sikerült egy dalban elkapni, hogy miről van szó. A Világszerver című számban van egy olyan sor, hogy „Ha választhatnék, zsidó lennék.” De ebben az is benne van, hogy ha választhatnék, cigány lennék, ha választhatnék, hülye lennék, ha választhatnék, kicsi lennék. Nem tudom, ki mondta, hogy amíg egyetlen embert is lezsidóznak a világon, addig ő zsidó akar lenni. És akkor jön a neheze, hogy mi az, hogy zsidó? Szerintem zsidónak, antiszemitának, és semlegesnek is meg kell egyszer fogalmaznia ezt magában. Én mostanában kezdem megérteni. Elvittem a feleségemet Izraelbe két évvel ezelőtt, és azzal az élménnyel jöttem vissza, hogy Izrael az egyetlen ország a világon. Én nagyon sok helyen megfordultam már, ráadásul az a fajta ember vagyok, aki mindenhol jól érzi magát. De ott rám szakadt az érzés, hogy ez
Lehet, hogy ez szörnyen hangzik, de onnantól kezdve az a szó, hogy hazám, valamennyi más himnuszban mulatságosnak tűnt. Mindig gyanakvó voltam egyébként a magyar hazafisággal, bár természetesen magyarnak vallom magam, de ahogy ezt itt kiejtik a szájukon az emberek, az mindig viszolyogtató volt a számomra.
***
Eddig a részlet. Müller Péter tehát a saját elmondása szerint
Ezen kívül (a teljesség igénye nélkül, mert soha nem érne véget a felsorolás, ráadásul hasznosabb dolgunk is van a "munkássága" követésénél)
"Elkönyvelve"
És ezzel megérkeztünk a jelenbe, amikor ugyanez a Müller Péter interjút adott Válasz Online-nak, melyben azt magyarázta, miért lépett fel Tusványoson, és miért megengedőbb már a jelenlegi kormánnyal szemben.
Ebben az interjúban hangzik el ez:
Nyomatékosították képaláírásban is:
Hogy miért mutatjuk mindezt? Hogy lássák a kedves olvasók is, milyen az ő hírportáljuk: csak úgy elkönyvel mindenfélének embereket, teljesen alaptalanul…
És hogy lássák azt is, hogy milyenek ezek a minden oldalról zsidók is, akiknek csak díszlet e táj.
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
