Szent Péter és Pál ünnepén, június 29-én előtalálkozón gyűlt össze a Veszprémi Érseki Főiskolán az a 61 ministráns és szüleik, akik július végén részt vesznek majd a Római Nemzetközi Ministránszarándoklaton. A napot közös énekléssel, a találkozó nemzetközi himnuszának megtanulásával kezdték a fiatalok, majd Takáts István általános helynök mutatott be szentmisét.
István atya szentbeszédében beszélt Róma szépségéről, múltjáról, csodás építészeti értékeiről, az ott megszerezhető páratlan élményekről. – Akár első alkalommal, akár többedszerre tér vissza valaki Rómába, nem marad közömbös, megérinti az ott látható görög-római-keresztény kultúra – ennek a megérintettségnek az átgondolására hívta meg helynök atya a szentmisében a gyerekeket és szüleiket. Gondolatait Róma két titkához kapcsolta.
Az egyik a szentek jelenléte és valósága az örök városban. – Nemcsak a két apostolfejedelemnek – Péternek és Pálnak – a nyomába lépünk, amikor Rómába érkezünk, hanem számos vértanúnak, tanúságtevőnek, tanítónak, akik megmutatták hitük gazdagságát, példát adva nekünk Krisztushoz való hűségükkel. István atya feltette azt a kérdést is, hogy vajon ki a szent, mitől lesz valaki szent. – Bizonyára sokak fejében él egy kép, hogy a szentek mind tiszták, tökéletesek, a bűn közelébe se férkőztek, mindig imádkoztak, sosem lankadt a hitük. Akkor tekintsünk a már említett szentekre, Pálra, aki Saulként üldözte a keresztényeket, vagy Péterre, aki a legnehezebb órákban háromszor is megtagadta Jézust… – emlékeztetett. – Nem mondhatjuk, hogy ezek a tökéletes életek. Sokkal inkább esendő emberi életek.
István atya példaként említette meg korunk egyik talán legismertebb szentjének, Carlo Acutisnak a történetét. Ő tudatosan készült szentté válni, nagyon komolyan, nagyon komoly elhatározásokkal. Mégsem ez juttatta el a boldogok közé, hanem az a mély istenszeretet, amelyet rövid életében (15 évesen halt meg egy betegségben) megtapasztalhattak a környezetében élők, és a felismerés, hogy „szomorú szenteket nem akar az Isten”.
– Akkor mi a szentség lényege? – tette fel ismét a kérdést helynök. – Az, ha elfogadjuk Isten bizalmát, hogy én is a szeretetének eszköze lehetek. Rám bízza magát, hogy általa sokkal több öröm, szeretet, hit legyen a világban. Ti is Isten szeretetének eszközei lehettek – biztatta a fiatalokat. Emlékeztette őket: Isten végtelenül hisz és bízik bennetek, s vannak olyan jó dolgok, melyeket csak ki tudtok adni ennek a világnak abban a közösségben, ahol ti szolgáltok. Ti teszitek széppé azt az ünnepet, amikor vasárnapról vasárnapra, minden szentmisében felöltitek a miseruhát, olvasást vállaltok, csengettek, ügyeltek arra, hogy szép legyen, amit tesztek. Ezzel beteljesítitek Isten bizalmát, és mindazzal, amit az életben általatok Isten adni akar, szüleitek szeretetével, a tanulmányokban való bátorsággal, előrehaladással, mindazzal a jóval, amit ti adni tudtok. Ez az az út, mely számotokra is járható és beteljesíthető.
A másik titok, melyről Róma szólni fog, az a legyőzöttek győzelme – folytatta Takáts István. – Az ókori Róma története arról szólt, hogy sok népet, birodalmat legyőztek a rómaiak és dicsőségük megünneplésére a világ köldökének tartott Forum Romanumhoz vonultak diadalmenetben. Mi maradt abból a Rómából? Néhány oszlop, néhány épület maradványa. Ugyanakkor az a kereszténység, melyet szeretett volna elpusztítani, eltörölni, még ma is él. Azok a keresztények, akik újra és újra oda zarándokolnak a világ minden részéről, hirdetik a legyőzöttek győzelmét. Hiszen azok a vértanúk, köztük Szent Pál és Szent Péter is, akik az életüket adták a hitükért, pont a tanúságtételük által tudtak megszólítani sokakat. Nagyon szép, ahogy hallottuk a szentleckében, hogy Szent Pál saját halálára készülve egy olyan embernek a mondatait írja le, aki békével és örömmel tud készülni erre. Nem a halált várja, hanem a Krisztussal való találkozást. A jó harcot megharcolta, a pályát végigfutotta, a hitet megtartotta, készen várja az igazság győzelmi koszorúját. Ez az a másik titok, amely Rómában megérinti az embert.
– zárta homíliáját a helynök, aki befejezésül ezüstmisés áldásban részesítette a jelenlévőket.
A szentmise után rövid tájékoztatást kaptak a gyermekek és szüleik Megyesi Ferenc balatonalmádi plébánostól, valamint Szalontai István ministránsreferenstől, akik a zarándoklaton is velük lesznek. Szó esett az útról, Rómáról, a programokról, gyakorlati teendőkről, illetve kérdések megválaszolására is ekkor volt lehetőség. A délelőtt közös ebéddel zárult.
Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
