Németország nyomorúsága folytatódik.
a egy kígyó vedlik, attól még ugyanolyan kígyó marad. Így van ez a kommunista mozgalommal is. Az egykori NDK állampárt 1989 óta most éppen ötödször veti le a bőrét. Ha hozzászámoljuk ezekhez az 1918-as és az 1946-os két vedlésüket is – amit feltétlenül meg kell tennünk –, akkor az alapos megfigyelő eddig már hét bőrhámlást jegyezhet fel egyazon szektának a testéről.
Az 1989 előttiek az 1918-ban alapított Spartakus-szövetségé, amely egy hónap után beolvadt Németország Kommunista Pártjába (KPD), illetve a második világháború után, 1946 áprilisában a Német Szocialista Egységpárt (SED) létrehozása a KPD és a Szociáldemokrata Párt (SPD) kényszeregyesülésével. 1989 őszén egy időre véget ért a mulatság az SED számára. Mihail Gorbacsov szovjet vezető tartózkodó magatartásának köszönhetően a békés forradalom elsöpörte a kommunista diktatúrát, véget vetve annak pártja kizárólagos hatalomgyakorlásának. Az elvtársaknak más taktikát kellett kitalálniuk, egy újabb névváltoztatással összekapcsolva.
Az SED-ből 1989 végén SED-PDS (Német Szocialista Egységpárt – Demokratikus Szocializmus Pártja) lett, 1990 februárjától 2007 júniusáig pedig már csak PDS-nek hívták a kígyót. Az ötödik és a hatodik vedlést a Munka és Szociális Igazságosság – Választási Alternatíva (WASG) elnevezésű párt kommunista szélhámosai hajtották végre először a nyugati tartományokban, majd ezt követően a WASG és a PDS az azóta is kísértő kommunista-szocialista Baloldali Párttá (Die Linke) egyesült.
A Die Linke hosszú ideje gyengíti Németországot. Történelmi küldetése most új erőre szomjaz, különösen pedig új címkére, az ősrégi antikapitalista, Nyugat- és Izrael-ellenes, Moszkva-hű vegyes felvágottjára.
A legújabb átvedlés most megy végbe, mégpedig Sahra Wagenknecht, Sztálin és Walter Ulbricht egykori keletnémet vezető buzgó hívének vezetésével. Kommunizmus ez a legjavából, ami nem véletlen. A nemzeti-kommunista Wagenknecht korábban éveken át az SED/SED-PDS/PDS kommunista platformjának vezetője volt. Átvedlését Sahra Wagenknecht Szövetségnek (BSW) nevezi. A párt 6,17 százalékot ért el a júniusi európai parlamenti választásokon. 2014 decemberében, nem sokkal azelőtt, hogy Bodo Ramelowot a Die Linke színeiben Türingia miniszterelnökévé választották, Reiner Kunze író azt írta nekem: „A Die Linke végső célja Wagenknecht asszony szerint a Német Szövetségi Köztársaság társadalmi berendezkedésének leküzdése és a világszocializmus gyakorlatba ültetése. Tekintve, hogy Wagenknecht az 1968-as prágai tavaszt a szocializmus aláásásának, az 1989-es békés forradalmat pedig közvetlen ellenforradalomnak nevezi, el lehet képzelni, milyen politikai rendszer alá kényszerülne akkor a világ”.
Sahra Wagenknecht azt tűzi ki célként, hogy átveszi a Die Linke eddigi potenciális szavazóbázisát, ami Kelet-Németországban húsz százalékot tesz ki. Ezek a szavazók most számíthatnak a BSW-re a kontroll nélküli bevándorlásra igent mondó Die Linke helyett. Ezzel a választói potenciállal a háta mögött Wagenknecht még azzal is számolhat, hogy szerepet kap majd a keleti tartományi kormányokban.
Annál is inkább, mivel a német fősodor azt reméli, hogy az Alternatíva Németországnak (AfD) szavazói közül pártolnak át a média által elkényeztetett BSW oldalára. Megdorgálják őket, ha az AfD-re szavaznak, és magasztalják, ha a BSW-re. Ez a számítás beválni látszik. Az SED Nyugat- és Amerika-ellenes, valamint Moszkva-központú volt. Ez éppúgy igaz az AfD-re és a BSW-re is. Ez a két párt úgyszólván az SED jobb-, illetve balszárnyának felel meg, csak ma már össznémet szinten.
A CDU a keleti országrészben halálos beteg, retteg a „gonosz” AfD-től, és ezért kacérkodik a „jó” BSW-vel. A következő átvedléssel vajon a szeptemberi tartományi választások után szembesülhet a csodálkozó publikum? A BSW és a Die Linke helyi értéke akkorra egyértelműen világos lesz, és semmi sem áll az egyesülésük útjában. Mi lehet majd az új fedőnevük? BSW/Die Linke? Kevéssel később pedig – még további vedléssel – A Valódi Baloldal?
Meglátjuk.
A vedlőpártnak jók a kilátásai, a CDU/CSU pártszövetség pedig nem érti meg, hogy a berlini balliberális kormány átalakítási politikájával való kemény szembeszállással tarolhatna minden választáson, és egymaga alakíthatna kormányokat. Ehelyett együtt akarnak élni ezzel az átalakítással, sőt divatos ruhába öltözött régi kommunistákkal alakítanának szövetségeket, ami felérne az egykori NDK antifasiszta blokkjával.
1948 és 1989 között az SED és a keletnémet CDU a Nemzeti Frontban egyesültek. Akkoriban a szociáldemokrata SPD nem létezett, ma azonban siralmasan áll Kelet-Németországban. A CDU és a BSW alkotta tartományi kormányokhoz az SPD-re ugyanúgy nem lenne szükség, ahogy korábban az NDK-ban sem. Németország nyomorúsága folytatódik.
Gunter Weißgerber
A szerző a szászországi SPD-képviselők vezetője volt,
2019-ben kilépett a Német Szociáldemokrata Pártból
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
