Hja, sokan írtak rám az elmúlt napokban arról érdeklődve, hogy mi a véleményem Jakab Péterről, valamint arról, hogy megint “zsidóügy” van a Jobbikban. Posztoltam már: komikusnak tartom, igazság szerint úgy voltam vele, röhögök egyet, aztán továbblépek, mert vannak fontosabb dolgok is az életben, mint az, hogy X párt Y jelöltjének mi a származása – főleg úgy, hogy már rég nem érdekelnek a pártok, nem hiszek abban, hogy ők itt majd valamilyen örökjó megoldást kínálhatnak.
Na, de mivel sokan kérdeztek, így összefoglalom az ezzel kapcsolatos meglátásomat, bízva abban, hogy az sem egyik, sem másik félnek nem fog tetszeni.
Nos, tény s való: a Jobbik, ha nem is nevezhető egészében antiszemita pártnak – Vona Gáborról én nem merném kijelenteni, hogy antiszemita -, azért az tény, hogy meglehetősen ellenséges viszonyt ápol a zsidósággal, mindennel, ami a zsidósághoz kapcsolódik, és akkor még finoman fogalmaztunk (nem feltétlenül – a szerk.).
Tény továbbá, hogy a holokausztot vagy meg nem történt eseményként, egyfajta zsidó fegyverként fogják fel és mutatják be, vagy jogosnak állítják be.
Tény továbbá az is, hogy Szegedi Csanád – szemben a párt hivatalos állításával – azért kellett távozzon a Jobbikból, mert kiderült: zsidó származású. Szegedi ezt korábban elhallgatta, ami a Jobbik zsidósággal kapcsolatos véleményének ismeretében nem meglepő. A Jobbiknak ekkor lett volna lehetősége, hogy leüljön, és végiggondolja ezt az egészet: hogy oldja fel azt az ideológiai ellentmondást, ami Szegedi Csanád távozása után egyértelműen a köz elé került. Nevezetesen: egyik oldalról tagadjuk a holokausztot, miközben az alelnökünk nagymamája ott vesztette el az életét, egyik oldalról azt sugalljuk, alig burkoltan, hogy minden zsidó Magyarország ellensége (ami jogos – a szerk.), míg a másik oldalon pont egy zsidó származású az alelnökünk, akivel – nota bene – a Jobbik elnökségének kemény üzleti összefonódásai is voltak.
A Szegedi-ügyet nem követte egy mélyebb önvizsgálat, és így jutottunk oda, hogy ismét “zsidóügy” van a Jobbikban. és ez, minden tiszteletemmel együtt, de ki kell mondanom: nevetséges. Komikus. Piszkos Fred sem tudja úgy kavarni a málnaszőrt, ahogy ez az egész ügy ismét kezelve lett, kezelve van, kezelkedésben lesz folytatva, hogy Fülig Jimmyskedjek egy kicsit.
A baj nem ott van, hogy Jakab Péter zsidó. Ki a f@szt érdekel, hogy stílszerű legyek (bennünket nagyon is – a szerk.). A baj a Jobbik stratégáinak szűklátókörűsége, általános műveletlensége. Az, hogy lassan két ciklusnyi parlamenti jelenlét után sem értik, értették meg, hogy a PÁRT, mint intézményi jellegű szerveződés előbb-utóbb konfliktusba kerül létezésének okát kiváltó céllal. A párt fenntartásának, tovább éltetésének szükségessége felülírja a célt, a Jobbik esetében még a józan észt is. Ha kell, megerőszakolják a valóságot a fiúk, csak a Jobbik maradjon, maradjon tiszta, magyar, hazafias, az egyetlen és az ősigazság birtokában levő alakulat.
A mostani belső konfliktus alapvetően nem annak köszönhető, hogy Jakab Péter Miskolc polgármester-jelöltje lesz a Jobbik részéről, dacára zsidó származásának (dehogyisnem. Ezt a még józan tagság elutasítja – a szerk.), hanem annak, hogy rajta kívül több százan vannak azok a személyek, akik hittek, bíztak a Jobbikban, ingyen, sőt, sokszor saját zsebből finanszírozva dolgoztak a Jobbik sikeréért akkoriban, amikor a parlamenti jelenlét biztonsága még elérhetetlen álomnak látszott. Elvesztett munkahelyek, bírósági eljárások, kisebb-nagyobb anyagi válságok jellemzik ezt az utat. Közös élménye még az ősjobbikos tagságnak, hogy a “segítség elmaradt”. Az ebből fakadó frusztrációt csak súlyosbítja az, hogy a helyi alapszervezetek által a párt vezetősége felé jelzett problémák rendre válaszolatlanul maradtak, sőt, a jóhiszemű, a célt szem előtt tartó pártkatona előbb-utóbb az intézményi szigort magáévá tevő szervezeten kívül találta magát, akár önként távozott, akár felső utasításra.
És most áll az a tagság, aki lassan tíz éve azt hallgatja, hogy a zsidó minden baj ősforrása, és nem érti, hogy mi van… Hogy egy pártba csak 2010-ben belépő valaki úgy fut be karriert, hogy még zsidó származású is. Hogy Gyöngyösi Márton a zsidó származású kettős állampolgárokat kutatta a magyar parlamentben, de Miskolcon már nem keresgélt ilyen bőszen. Hogy a kettős mérce ellen verbális hadjáratot folytató Jobbik számára elfogadhatatlan a “mi komcsink jó komcsi, az MSZP-s komcsi rossz komcsi álláspont”, ezzel szemben, vagy ezzel párhuzamosan viszont a mi zsidónk, ugye, az jó zsidó…
Ami most zajlik a szemünk előtt az egy kiművelt értelmiségi holdudvarral nem rendelkező politikai alakulat Rejtő-regénye a híradók ízlésvilágának megfelelő színdarabja. Senki nem vitatja, hogy Jakab Péter akár jó városatya is lehetne, ez a kérdés szinte fel sem merül, ha igen, akkor is csak valamiféle bornírt igazolásaként annak, hogy …, igazság szerint még ezt sem lehet meghatározni, hogy minek az igazolása…
A probléma valósága pedig a vezetés és a tagság közötti vízió eltéréséből fakadó konfliktus, amely lassan belháborúvá terebélyesedik. A tagság, akik még mindig várják a beígért a szebb jövőt, holott ennek a szebb jövőnek a tartalmi része csak pár üres fogalomban lett tisztázva. Az üres fogalmakat a tagság a saját szája íze szerint töltötte meg tartalommal, a jobbikos médiavilág nem csekély iránymutatása mellett. És most ülnek egymással szemben a felek, a tagság és a vezetés, és egyik sem érti a másikat – ez a röhejes az egészben, ezért röhejes az egész, mert ez már rég túl van azon, amikor még szánalmat lehetne érezni.
Van tehát egyfelől a mindennapi élet nehézségeit önmaga számára a jobbikos szerepvállalása miatt szaporító, a szebb jövőben rendületlenül hívő tagság, és a problémák komplexitásával a parlamenti politizálás során először szembesülő, majd ezt a komplexitást kezelni nem tudó – bizonyos esetekben fel azt fel sem ismerő (lásd földtörvény) – pártvezetés.
Hogy mi lesz ennek a folyamatnak vége? Nos, ezt könnyű megjósolni: egyre primitívebb tagság, az önálló gondolkodást nem igénylő pártkatonák számának megnövekedése, miközben a még megmaradt értelmiségiek menekülnek a Jobbikból. A kommunikáció egyre demagógabb, egyre inkább szavazatvadász stílusba megy át, és ezzel párhuzamosan egyre többször kerülnek majd szembe önmagukkal.
De ez már legyen az ő bajuk – valamint azoké, akik még mindig hisznek a pár címszavas lózugokban, hogy majd azokkal meg lehet menteni a nemzetet.
Sobri Joe
t-88.info- magyarhajnal.com
Forrás:magyarhajnal.com
Tovább a cikkre »
