Üres utcák, zárt templomok és bizonytalanság a mindennapokban – a Szentföld keresztény közösségei immár évek óta viselik a háborúk következményeit. Miközben a zarándokok egyelőre nem térhetnek vissza a megszokott útvonalakra, a helyiek a megmaradásért küzdenek.
Ádám Rebeka Nóra, a Ferences Média munkatársa Tóth Vencel OFM atyával és Szabó Tündével arról beszélgett, hogyan látják a helyzetet ők, akik rendszeres kapcsolatban állnak a szentföldi keresztény családokkal, és miért fontos, hogy a világ keresztényei ne feledkezzenek meg róluk. Az interjúból részletet közlünk.
(…)
Szabó Tünde: A gázai konfliktus kitörése óta valóban nem tudtunk csoportokat szervezni a Szentföldre. Tavaly novemberben azonban Jeruzsálemben találkoztak a világ különböző országaiból érkező szentföldi komisszáriusok és munkatársaik. Ez a találkozó nagyjából hatévente valósul meg, és mi is részt vettünk rajta. A konferencián részletes tájékoztatást kaptunk az ottani helyzetről, valamint a jeruzsálemi latin pátriárka és a ferences kusztódia vezetői is azt jelezték, hogy a politikai körülmények lehetővé teszik a zarándokcsoportok fogadását. Ennek hatására megkezdtük az utak szervezését. Örömmel tettük ezt, mert a konferencián bemutatott adatokból világosan látszott, milyen nehéz helyzetbe kerültek a helyi keresztény családok. Több mint 90 százalékuk teljes vagy részleges bevételkiesést szenvedett el a turizmus leállása miatt. A zarándokok jelenléte nemcsak lelki támogatást jelent számukra, hanem a mindennapi megélhetésükhöz is hozzájárul.
Tóth Vencel: Az első csoportunk 2026 márciusának elején indult volna Izraelbe, majd március végén Jordániába. Ezért különösen megdöbbentett bennünket – és még inkább a helyieket –, amikor kitört az iráni–izraeli konfliktus. Az indulás előtt három nappal törölték az összes járatot, így végül nem tudtunk útnak indulni. (…)
– Mit tapasztaltok most a Szentföldön?
Sz. T.: A háborús helyzet a mindennapokban is érezhető. Sok helyen gyülekezési korlátozások vannak érvényben, számos templom zárva tart, és a szabad mozgás is korlátozott. Ez nem csak a keresztényeket érinti. Jeruzsálembe sok esetben csak a helyi lakosok léphetnek be, és a vallási közösségek tagjai is korlátozásokkal szembesülnek. A keresztények helyzete különösen nehéz.
– (…) a Szentföld jelentős mértékben a turizmusból él. Miben nyilvánul meg ennek a hiánya a mindennapokban?
T. V.: A helyiek arról számolnak be, hogy a korábban nyüzsgő utcák kiürültek, számos üzlet és szolgáltatás pedig kénytelen volt bezárni. A keresztény családok jelentős része közvetlenül vagy közvetve a zarándokturizmusból élt, így a látogatók elmaradása súlyos megélhetési válságot okozott. Amikor egy zarándokcsoport megérkezik, szállást vesz igénybe, helyi busztársaságot fogad, éttermekben fogyaszt, ajándéktárgyakat vásárol. Mindez közvetlen bevételt jelent a helyi keresztény családoknak.
Sz. T.: Ugyanakkor legalább ilyen fontos a lelki támogatás. A helyiek számára rendkívül sokat jelent annak megtapasztalása, hogy nincsenek egyedül, és a világ keresztényei továbbra is figyelnek rájuk.
T. V.: A közel-keleti keresztény kisebbségek helyzete sokszor rendkívül nehéz. Mégis nagyon fontos a jelenlétük Jézus Krisztus földjén. Ők azok, akik a legnehezebb körülmények között is őrzik a szent helyeket, és nap mint nap imádkoznak bennük.
– Jelenleg hogyan működik az egyházi élet a korlátozások mellett?
Sz. T.: Számos templom zárva tart, és a gyülekezési korlátozások miatt a közösségi liturgikus élet is jelentősen visszaszorult. A szent helyeken szolgáló szerzetesek és misszionáriusok továbbra is végzik a liturgiákat, de sok helyi hívő nem tud részt venni a közös imádságokon. A konfliktus előtt a helyi keresztények rendszeresen jelen voltak a szertartásokon. A zarándokok hiányában még inkább rájuk hárult a feladat, hogy életben tartsák a szent helyek vallási életét.
– Milyen lelki hatásai vannak a hosszan elhúzódó konfliktusnak?
T. V.: Talán a reménytelenség az egyik legsúlyosabb következmény. A konfliktus már hosszú ideje tart, és a mostani helyzet sok tekintetben még nehezebb, mint a korábbi válságok voltak.
Sokan azt tapasztalják, hogy keresztényként folyamatos nyomás alatt élnek. Előfordulnak verbális és fizikai atrocitások is, miközben a gazdasági és társadalmi kilátások sem kedvezőek. Ezért a misszionáriusoknak, tanároknak és lelkipásztoroknak ma már nemcsak az oktatás és a hit átadása a feladatuk, hanem a remény fenntartása is. Kevés a pénzügyi forrás, korlátozottak a lehetőségek, és nehéz olyan perspektívát kínálni, amely biztonságos és kiszámítható jövőt ígér a fiatal generáció számára.
– Ebben milyen szerepet töltenek be a ferences iskolák?
T. V.: A ferencesek számos oktatási intézményt működtetnek a térségben. Ezekbe az iskolákba nem csak keresztény diákok járnak. Sok helyen a tanulók mintegy hetven százaléka muszlim, harminc százaléka pedig keresztény. A mindennapi együttélés azonban többnyire békés.
Sz. T.: Az iskolák azért is kiemelt jelentőségűek, mert rajtuk keresztül a családokat is el lehet érni. Az oktatás így nemcsak a gyermekek nevelését szolgálja, hanem a helyi közösségek támogatásának egyik legfontosabb eszköze is. A jeruzsálemi Ferences Kusztódia költségvetésének jelentős részét az oktatási intézmények fenntartása teszi ki. Mindez komoly anyagi terhet jelent, mégis alapvető fontosságúnak tartják, hogy ezek az iskolák tovább működjenek.
A Szentföld más országainak helyzetéről, az ottaniaknak nyújtható segítség formáiról, valamint a ferencesek által szervezett további zarándokutakról is olvashatnak a teljes interjúban.
Forrás: Ferences Média
Szöveg: Ádám Rebeka Nóra
Fotó: Szabó Tünde; Tóth Vencel OFM
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
