Ha a mai európai politikát és nézetrendszerek ütközését figyeljük, megállapíthatjuk, hogy például a mai „liberalizmus” köszönőviszonyban sincs a múltban saját maga által kidolgozott és egykor sikeres alapelveivel, azok képviseletével, megvalósításával. A szabadság, a szabadelvűség mai értelmezése a liberálisok szerint teljesen eltér az egykori józan megfogalmazásoktól.
A mai liberálisokkal az a legnagyobb baj, hogy ők még mindig a szabadság, a pacifizmus, a megértés szlogenje mögé bújnak, s közben ennek teljes ellentétét képviselik, magatartásbeli modelljük éppen az egykori liberalizmus eszméit tagadják meg nyilvánosan, rendszeresen és tervezetten. Ezt Európa keresztény értékeinek megsemmisítése érdekében teszik. Azt látjuk és tapasztaljuk, hogy minden, ami valódi hagyományos európai érték volt és ma is az – beleértve a keresztény értékeket –, azt igyekeznek politikai és pénzügyi eszközökkel lesöpörni az asztalról.
Biblia hagyomány, görög hagyomány, római jog
Pedig a kereszténység három szellemi forrásának egybeolvasztásával megteremtette Európa ma is létező formáját és tartalmát. A bibliai hagyomány, tehát a zsidó-keresztény tradíció az egyik, amely szerint a világ nem egyszerűen csak úgy van, hanem teremtetett, éppen ezért megismerhető, formálható. A második fontos forrás a görög tudomány és filozófia a maga logikus, fogalmi, definiáló gondolatvilágával. A harmadik pedig a római jog a maga hivatali szervezettségével, amelyet – mint közösségszervező szerkezetet – átvett a kereszténység. E három szellemi örökség együttes működése befolyásos tényezővé és kereszténnyé tette Európát.
A keresztény gondolkodású ember tehát ezt az Európát kívánja megvédeni mindenféle keresztényellenes behatásoktól, többek között a migránsok tömeges bevándorlásától, a keresztényellenes gondolkodástól és támadásoktól, Európa vallási összetételének megváltoztatásától. Mert ami a keresztény közösség – így Európa – életét és érdekeit fenyegeti, azt nem lehet tolerálni, hanem a jog eszközeivel meg kell akadályozni. Nem tolerálhatjuk ugyanis az intoleranciát.
A keresztény közösségek, illetve az európai keresztény országok elsőrendű feladata tehát – egyéb fontos rendeltetésük mellett – ma az, hogy ne hagyják magukat manipulálni, amikor vannak, akik megpróbálják kijátszani egymás ellen a felebaráti szeretet univerzális parancsát a ránk bízottak védelmével szemben. Mert a ránk bízottak védelme a keresztény szeretet univerzális parancsából következik. Nem beszélve arról, hogy a hitbeli meggyőződés, a lelkiismereti meggyőződés hatalmi eszközökkel nem terjeszthető, de nem is megsemmisíthető.
Miben gyökerezik a felebaráti felelősség a migráció ügyében?
Felmerül a kérdés: Vajon miben gyökerezik a felebaráti felelősség a migráció ügyében? Miben áll Európa felelőssége azokért, akik százezrével jönnek Európába és veszélyeztetik a mi életünk biztonságát, veszélyeztetik szabadságunkat, erőszakolják az asszonyokat, meggyilkolják az embereket. Ráadásul képtelenek a mi életünk jogállamiságát elfogadni. Mindebben persze annak a gyarmatosító korszaknak a következményét is látjuk, amelyik ezeket a népeket függő helyzetbe hozta velünk. A mi felelősségünk, az európai hatalmak, az európai vezetők felelőssége a migránsokért az, hogy ne kelljen eljönniük az otthonaikból. Nemcsak azért, mert akkor nem marad ott senki, aki azokat az országokat építhetné, hanem azért is, mert az eljövetelükben benne van a keresztény hódító ideológia felelőssége is.
Érthetetlen tehát a tömeges migráció európai vezetők általi támogatása, holott pontosan tudjuk – és ezt tapasztaljuk már öt éve –, hogy Európában megjelent a migránsterrorizmus. S ezzel a helyzettel a tagállamok vezetői nem tudnak mit kezdeni, nem tudják megakadályozni, orvosolni (lásd: franciaországi lefejezés). Persze ez bizonyos érdekköröknek hatalmas üzletet jelent: az emberkereskedelem, az embercsempészet. Ugyanakkor a jogállamisághoz akarják kötni a tagországok anyagi támogatását, ami már mocskolódásba, a kelet-közép-európai országok elleni politikai rágalomhadjáratba csap át.
Hazugságokra építkező, pénzügyi háttérhatalom irányította álliberalizmus
Leginkább Magyarországot és Lengyelországot marasztalják el, egyértelmű hazugságokat terjesztve mindkét országról. Sőt: a mocskolódás és az alaptalan rágalom már átlépte Európa határait is, hiszen a legutóbb Joe Biden amerikai elnökjelölt hasonlította Magyarországot és Lengyelországot Fehéroroszországhoz, teljesen indokolatlanul, abszolút nem ismerve egyik ország helyzetét, belpolitikai eseményeit sem. Erkölcstelen politikai nyilatkozat volt ez, amivel csatlakozott Vera Jourová és a többiek magyarokat (is) sértő nyilatkozatsorozatához.
A hazugságokon építkező és a pénzügyi háttérhatalom által irányított álliberalizmus tehát nem válogat sem politikai, sem pénzügyi eszközökben, hogy lejárassa a demokratikus államokat és megszüntesse a valódi keresztény-nemzeti értékeket Európában. Rettenetesen veszélyes „játék” ez, ami ellen minden fórumon fel kell lépnünk, mert úgy tűnik, hogy Európa következmények nélküli kontinenssé vált.
Tarics Péter
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
