A koronavírus-járvány nemcsak a mindennapjainkat, de a társadalmi folyamatokat is jelentősen befolyásolja. A politikai nézetkülönbségeket sokszor a különböző világszemléletek és ideológiák szembenállása határozza meg, még akkor is, ha olykor szélsőséges eszmékkel találkozunk. Adódik a kérdés, mégis mi köze lehet egymáshoz a koronavírusnak és a politikának?
Tetszik vagy sem, de amikor koronavírusról beszélünk, akkor is politizálunk. A járványhelyzet olyannyira meghatározza a hétköznapjainkat, hogy kénytelenek vagyunk erről a témáról valamilyen formában beszélni, illetve vitázni. Még akkor is, ha sokszor nagyon eltérően viszonyulunk a jelenlegi világjárványhoz.
Az emberiségre ez az egész már lassan egy éve rázúdult. Először sokan pánikba estek, ami természetes reakció olyan helyzetben, amikor emberek kerülnek kórházba egy ismeretlen kór miatt. Emlékezhetünk a kezdetekre, a vuhani katonai kórházakra, az olaszországi koporsókra, s a mérhetetlenül üres, bezárt Európára.
Nagyjából így nézett ki a világ az első hullám idején. Szlovákia a többi sikeres országgal egyetemben könnyedén vette az első akadályt. Milyen rég volt, s talán igaz sem volt, annyira elfeledkezett mindenki arról, hogy a vírustól mindenki félt. Eljött az ősz, a nyári könnyelműség után a kormány is elhitte, folytatható a szabad élet. A nagy felszabadultságban az emberek egy része még a vírus létezését is kétségbe vonta.
Talán ez is a tipikus emberi tulajdonságok közé tartozik? Bármennyire is abszurdan hangzik, de ez így van, ugyanis annyira különböző módon szemléljük a világot, hogy vannak, akik teljesen mást tartanak elképzelhetőnek, az ellenkező csoport pedig elképzelhetetlennek.
Nem újszerű tehát, hogy az egyes történelmi eseményeket teljesen máshogy értelmezték az emberek: az igazságot, illetve a tényszerű dolgokat igyekeztek megkérdőjelezni, s a saját igazukat tartották valóságszerűnek. Ebből a felfogásból később meghatározó mozgalmak nőttek ki, amelyek rengeteg embert gyűjtöttek maguk köré.
Persze ez nem azt jelenti, hogy minden ilyen mozgalom és csoportosulás alternatívát képezett volna a valós helyzettel szemben, hiszen az új eszméknek volt értelmük, lendületet adtak azoknak a csoportoknak, amelyek megreformálták az adott intézményrendszereket, illetve véget vetettek a romlott rendszereknek, hogy azután egy új világ alapjait készítsék elő.
Azonban voltak olyan mozgalmak is, amelyeknek a kiindulópontja a gyűlölet és a pusztítás volt, a történelem tagadása, a valóság átértelmezése. Nem kell messzire mennünk, a náci Németország és a bolsevista eszméken alapuló Szovjetunió pontosan ezekből indult ki. A történelemtagadásnak és a valóság tudatos átértelmezésnek szélsőséges esetekben akár ilyen következményei is lehetnek.
A mai posztmodern világban szintén akadnak valóságtagadók. Gondoljunk csak a laposföldhívőkre, azokra, akik a tudományokat megkérdőjelezik, és ide tartoznak azok is, akik a természet törvényeit kérdőjelezik meg. És igen, a sort újonnan a koronavírustagadók csoportja tölti be, ők ugyanis a vírust és annak jelentőségét hazudtolják meg. De vajon mi készteti őket erre?
Miért hiszik valóságnak elméletüket?
Magyarázza ezt, hogy így könnyebb elfogadniuk a világot. Hiába minden érv, és a tényszerű állítások, saját magukkal szeretnék elhitetni, hogy a többség erőszakkal pusztítaná el az ő tökéletes világukat.
Az álomvilág elkényelmesíti őket. Ahelyett, hogy együtt harcolnának a valós világ megmentésében, az alternatív világuk melletti erőteljes kiállás pusztítja el a valós világot. A tények tagadása ide vezethet, a hamis politikai örökség pedig könnyen átadható a következő generációnak.
A szabad és demokratikus világ hozadéka az is, hogy ilyen csoportok létezhetnek. Nincs nekik megtiltva a szabad véleménynyilvánítás és az önszerveződés, mint ahogy az sem, hogy ne gondoljanak mást erről. Azonban az egyes rendeletek betartása, és a szakemberek kétségbevonása már nem tartozik a szabad véleménynyilvánítás kategóriába, mert tényekről és törvényekről szólnak.
A történelem azonban azt is bebizonyította, hogy a realitás megőrzése és megvédése sokkal nehezebb út, mint az álomvilág pillanatnyi mámora, ám annál fontosabb a valós világ problémáit megoldani, ez a harc ugyanis valódi.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
