Szent Benedek ünnepén, július 11-én Bakonybélben hirdette ki Hortobágyi T. Cirill, a Magyar Bencés Kongregáció prézes apátja, hogy a Szent Mauríciusz Monostor önállóvá vált. A bencés család képviselői és barátai együtt ünnepelték a történelmi jelentőségű eseményt, amelynek keretében leleplezték a monostor nemzeti emlékhellyé nyilvánítását tanúsító sztélét is.
Nagy számban gyűltek össze a bencés család – Pannonhalma, Győr, Tihany – bencés szerzetesei, oblátusok, szerzetesrend képviselői Szent Benedek ünnepén, hogy együtt adjanak hálát a bakonybéli monostor önállóvá válásáért. Nagy számban voltak jelen a Mázsaház közösség tagjai, akik rendszeresen részt vesznek a monostor életében, imádságokon, lelkigyakorlatokon, de a kétkezi munkában is. Többen oblációra készülnek közülük.
Az ünnep a történelmi emlékhellyé válásról tanúskodó sztélé megáldásával kezdődött.
Baán Izsák OSB, a monostor elöljárója felelevenítette, mit jelent közösségük számára, hogy Bakonybél történelmi emlékhely, és milyen értelemben volt Bakonybél a magyar történelem fontos helye.
Mint mondta: a genius loci sajátosan a marginalitásról és a központhoz való kapcsolódásról szól. Bakonybél periféria, az elmúlt több mint ezer évben nem történtek itt igazán nagy dolgok, nem voltak az ország sorsát eldöntő csaták, nem születtek és nem haltak itt meg a nemzet sorsát megfordító hősök. Valamit azonban mégis tud ez a hely: éppen a periféria voltával tudja és tudta szolgálni a nemzet sorsát meghatározó központokat. A Bakony, a bakonyi rengeteg a magyar kultúrtörténetben a rejtek, a menedék, a közszereplésre való készülés helye – mutatott rá a perjel, Szent Günter, Szent Gellért, Guzmics Izidor, valamint Edmund Pontiller – a bajor származású, a hitleri Német Birodalom bosszúja elől ide menekült bencés szerzetes –, továbbá Mécs László papköltő és Cseh Tamás énekmondó példáját említve.
Bakonybél periféria, de olyan periféria, amely tudja, hogy a központtal folyamatosan kapcsolatban kell lenni, és éppen a periféria mivoltával tudja szolgálni a központot. Szerzetesei, kezdve Günterrel és Gellérttel, európai távlatot hoztak, és az adott kor fontos történelmi eseményeihez való kapcsolódást biztosították, de később is az itt élők „magukban hordozták ezt a párbeszédet, ezt a paradoxont, s a bakonybéliek, a központtól eltérő adottságok ellenére – vagy éppen ezáltal – tudtak kapcsolódni a fontos eseményekhez” – mondta a perjel.
Baán Izsák OSB arról is beszélt, hogy azoknak, akik életvitelszerűen választották ezt a helyet, nem volt mindig könnyű itt élni, tekintve a zord időjárást, azt, hogy a hegyek ölelésben a „kilátások nem olyan távlatosak”.
De a genius loci mégsem az, hogy Bakonybél az „Isten háta mögött, hanem az Isten színe előtt van”. „Akik itt élnek, azok a sokféle lehetőség, a kapcsolódás, az érdekérvényesítés, a szórakozás, kikapcsolódás lehetőségei helyett egyetlen lehetőséget találnak: a természetben és a völgy csendjében megállni Isten színe előtt. Nincsenek festői távlatok, de annál nagyobbak a belső távlatok” – fejtette ki a perjel, hogyan tudott Bakonybél a megújulást szolgáló hely lenni a magyar államalapításkor és a reformkorban. „Azzal a reménnyel állunk itt, hogy ugyanez lehet a szerepünk napjainkban is.”
Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézet főigazgatója beszédében hangsúlyozta, hogy Bakonybél olyan hely, amely kiállta az idő próbáját, és ezer éve őrzi a hit, a műveltség és a magyar államiság értékeit. A monostor a magyar nemzeti emlékezet kiemelt helyszíneinek egyike. Kiemelte, hogy Szent István alapítása óta Bakonybél nem csupán szerzetesi központ, hanem jelentős szellemi műhely is volt, ahol olyan meghatározó személyiségek éltek, mint Szent Günter és Szent Gellért.
Beszédében ismertette a nemzeti és történelmi emlékhelyek hálózatának szerepét is. Elmondta, hogy a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság feladata a magyar történelem legfontosabb helyszíneinek kijelölése és megőrzése. Ennek a hálózatnak immár Bakonybél is része, amely Pannonhalma és Tihany mellett a magyarországi bencés örökség egyik meghatározó helyszíne lett.
A főigazgató szerint a történelmi emlékhelyet jelölő sztélé – a bakonybélit Zsigmond Attila tervezte – bevezeti a látogatót a hely emlékezetébe, nem pusztán emlékmű, hanem meghívás, hogy a látogatók megálljanak, megismerjék a hely történetét, és személyesen kapcsolódjanak a magyar múlt értékeihez. A Nemzeti Örökség Intézet küldetésének nevezte, hogy a történelmi örökséget ne csupán megőrizze, hanem a mai emberek számára is érthetővé és átélhetővé tegye. Az emlékhely beszél a múltról, de arról is, hogy kik vagyunk ma, és mit szeretnénk továbbadni a jövőnek.
Móczár Gábor rámutatott: a történelmi emlékhelyet jelölő sztélé emlékezteti a látogatót, hogy nemzeti örökségünk nem magától marad fenn, és az örökség megőrzése nem a múlt konzerválását jelenti, hanem annak további éltetését. Ehhez minden nemzedéknek hozzá kell tennie a maga részét. Ennek vagyunk tanúi Bakonybélben, a ma is élő szerzetesi közösségben, ahol az imádság, a vendégszeretet és a kultúra továbbviszi a több mint ezeréves hagyományt.
A szentmise főcelebránsa és szónoka Hortobágyi T. Cirill, a Magyar Bencés Kongregáció prézes apátja volt. Homíliájában azt fogalmazta meg, a közösség önállósága Isten hűségének jele és a szerzetesek kitartó szolgálatának gyümölcse. Az önállóvá válás azt üzeni, hogy az Egyház egyik ősi monasztikus hajléka ismét teljesebb formában lélegzik, a kegyelemnek egy ezeréves forrása újra önállóan fakad.
A főapát a monasztikus élet lényegét értelmezte:
Így indultak el azok is, akik a pusztulások után újra életet hoztak ide, mert hittek abban, hogy Istennek még mindig terve van ezzel a hellyel. Így ma az ezeréves bencés közösség új lendülettel éli küldetését.
Ugyanakkor az önállóvá válás nem a megérkezés ünnepe, hanem annak a jele, hogy Isten bizalmat szavazott ennek a közösségnek, és ezzel új felelősséget is adott: megújítja azt a feladatot és küldetést, amelyre Szent Benedek tanított. Európa védőszentje nem akart birodalmakat építeni, nem alkotott világra szóló stratégát vagy politikai programot, hanem
A monostorokban élő fiai által formálódott Európa lelke, azon közösségek által, ahol az imádság, a munka, a kultúra, a testvéri szeretet és a vendégszeretet egyszerre volt jelen. Ma, amikor annyi bizonytalanság, megosztottság és félelem veszi körül világunkat, nagy szükség van ezekre a helyekre. Istennek van általuk üzenete korunk társadalma számára: lehet csendben élni, imádkozni, lehet testvérként együtt élni, megbocsátani és remélni, lehet Istenre figyelni. De leginkább azt üzenik, hogy
A monasztikus élet legmélyebb hivatását Szent Benedek így fogalmazza meg: „Semmit ne tegyenek Krisztus szeretete elé.” Továbbá „Egymást türelemmel viseljék el.” Így az egység, a communio, a testvéri szeretet nehéz életprogramját adja eléjük. Nehéz, mert a közösség mindig kereszt; ám mindig kegyelem, és mindig tanúságtétel. Az Egyház azért hisz a monostorok jövőjében, mert hisz abban, hogy a testvéri közösség önmagában is evangélium – fogylmazott a főapát.
Hortobágyi T. Cirill OSB hangsúlyozta, Bakonybél önállósodása nem elszakadást jelent Pannonhalmától, hanem a magyar bencés közösség megerősödéséről tesz tanúságot. A közösségek nem egymással versenyeznek, hanem együtt építik az Egyházat. Ezt XIV. Leó pápa első enciklikájának képével szemléltette: a bencések nem egy új „Bábel tornyát” építik, hanem közösen „Jeruzsálem falait”, ahol minden közösségnek megvan a maga feladata és felelőssége.
Beszéde végén azt kívánta, maradjon a bakonybéli Szent Mauríciusz Monostor a következő évszázadokban is az Isten keresésének, a testvéri szeretetnek, a vendégszeretetnek és a reménynek világító jele Magyarország és Európa számára, és Isten hűségére építve folytassa szolgálatát.
A szentmisében Hortobágyi Cirill felmutatta és felolvasta a monostor önálló válását kihirdető dekrétum preambulumát, és megáldotta a Szent Mauríciusz Monostor konventuális perjelének megválasztott Baán Izsák atyát.
A szentmise végén Baán Izsák OSB az önállóvá vált monostor hangján mondott köszönetet: elsősorban a gondviselő Istennek, majd a pannonhalmi monostor elöljáróinak, akik hittek abban, hogy ennek a monasztikus alapításnak van jövője. Köszönetet mondott az újralapító testvéreknek, akik végigjárták az újralapítás rögös útját, valamint a bencés szerzetestársaknak, akik nemcsak elviselték, elfogadták, hanem meg is szerették a bakonybéli életformát és stílust.
Háláját fejezte ki a jótevőknek és barátoknak, akik szakmai tudásukkal és anyagi forrásaik megosztásával segítették a közösséget; a bakonybéli egyházközség híveinek, akikkel együtt alkotják Krisztus testét; továbbá a munkatársaknak az áldozatos és elkötelezett szolgálatukért. Végül szerzetestársainak mondott köszönetet, amiért legjobb tudásuk szerint segítik egymást, hogy az istenkeresésben, szeretetben és türelemben előre haladjanak.
Az ünnepen részt vett Heidl György, a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium társadalmi kapcsolatokért (nemzetpolitika, civil, nemzetiségi és felekezeti ügyek) felelős államtitkára; Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója és Harrach Péter, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke.
Fotó: Merényi Zita
Videó: Magyar Kurír
Trauttwein Éva/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
