Az iparosodott világ alaposan felborítja környezetünk egyensúlyát. A veszélyes anyagok közül kiemelkedő jelentőségűek a hormonrendszerünket károsító vegyületek. Legutóbbi írásomat folytatva, most nézzük, mit érdemes tudnunk ezekről a mérgekről.
A hormonrendszerünket károsító, hormonjaink hatásait zavaró vegyszerek sokféleképpen beavatkozhatnak a szervezetünk élettani működésébe. Befolyásolhatják a hormonok kötődését a célsejt receptoraihoz, a hormonra beinduló sejtválaszt, a hormonok felszabadulását vagy például a hormonjaink normális ütemű lebomlását. Mindebben az ezernyi lépésben egyes vegyszerek gátlószerként, mások a sajátjainkat utánozva, aktiválóként viselkednek. Ezt azért lényeges, hogy értsük, miért szerteágazóak a hormonszerű káros vegyületek egészségünkre gyakorolt hatásai.
Biszfenol A, S, F
Ezeket a vegyületeket endokrin diszruptorokként is emlegetik. Ez a kevésbé szabatosnak ható kifejezés az angol orvosi-természettudományos terminológiából ered, oda pedig görög (endokrin, vagyis belső elválasztású) és latin (disrumpere, azaz széttörni, feltörni) szavakból került. A hormonrendszerünk károsítói közé tartozik a biszfenol A, rövidítve a BPA. Ez a műanyagipar egyik alapanyaga, polikarbonátokban, epoxigyantákban, egyes PVC-khez adalékként, illetve hőpapír gyártásához használják.
Megtaláljuk üdítős dobozok bélésében, egyéb élelmiszer-ipari csomagolóanyagokban, fogászati anyagokban is. Már az 1930-as években felfedezték ösztrogénszerű hatását. Egyszeri érintkezés során egyébként nagyon gyenge ez a hatás, a vegyület veszélyességének inkább az az oka, hogy ellenálló és folyamatos a jelenléte a környezetben.
Emiatt az ember kitettsége is folyamatos, hiszen olyan anyagról van szó, amely előnyös tulajdonságai, tartóssága miatt jelen van sok műanyagban, így hatalmas dózis érheti a szervezetünket, amit már nem vehetünk félvállról. Számos országban jelölik a BPA nélkül gyártott gyermekjátékokat, konyhai műanyag edényeket. BPA helyett azonban biszfenol S-t vagy F-et használnak! Ezek egyrészt még strapabíróbb tulajdonságokat kölcsönözhetnek a műanyagoknak, másrészt biológiailag akár sokkal veszélyesebbek is lehetnek, mint a BPA! Csak hát a BPA-t igyekeznek szabályozni, a többi, kémailag hozzá nagyon hasonló vegyületet már nem annyira. Nehéz okosnak lenni, és megmondani, hogy most a BPA-tartalmútól vagy éppen a BPA-mentestől óvakodjunk-e jobban…
Miután rájöttek a BPA gyenge ösztrogénszerű hatására, keresni kezdték a kémiailag hasonló, ám erősebb hormonhatású vegyületet – ezúttal kifejezetten gyógyászati céllal. A dietilsztilbösztrol lett a megoldás. A várandósságot védő, koraszülést, vetélést megelőző gyógyszerként kiterjedten használták. Később ismerték fel, hogy daganatokat okoz, valamint, hogy a feltételezett nőgyógyászati hatása valójában nem is létezik. Férfiaknál prosztatadaganatok kezelésére egyes helyeken a mai napig használják.
DDT, DDE
A malária visszaszorításában kulcsszerepet játszik a terjesztő szúnyogpopuláció kontrollja. Szintén rettegett betegség volt a tífusz, amelynek kórokozóját a ruhatetvek terjesztik. A leishmaniasis miatt is rengetegen halnak meg Indiában, ennek a kórokozóját bizonyos legyek terjesztik. Ezeknek a súlyos betegségeknek a visszaszorításában áttörést hozott a DDT rovarirtó. Később jöttek rá, hogy ez a vegyület alig bomlik el, felhalmozódik a zsírszövetben, és az egyik legveszélyesebb endokrin diszruptor, számtalan daganat kiváltója.
Egy másik hasonló veszélyes rovarirtó a DDE. A hormonrendszert súlyosan zavaró hatása miatt ezeket a vegyületeket a világ legtöbb országában betiltották, ám Indiában például mind a mai napig használják. A DDT rendkívül hatásos rovarirtó, emiatt sokszor nehéz okoskodni: megéri-e, sőt szabad-e daganatkeltő kockázatukkal együtt a szintén súlyos, rovarok terjesztette betegségek ellen használni?
A ftalátszármazékok elterjedtek kozmetikumokban, szappanokban, samponokban, PVC-műanyagokban. A perklorát robbanószerekben, gyufákban, tűzijátékokban fontos vegyület, nyomokban a fehérítőszerekben is előfordul. Mára sok helyütt az ivóvízkészlet jelentős szennyezőanyagává vált. Említhetjük még a félvezetőiparban, festékekben használt metoxiecetsavat, vagy a fürdőszobai szigetelésekben is használt poliklórozott bifenil-vegyületeket. Ne feledkezzünk el a teflon alegységei-
ről, a tetrafluoroetilénről, illetve a sok, hozzá kémiailag hasonló vegyületről. Meg kell említeni még az atrazint vagy a glifozátot, a hírhedt gyomirtókat. A sort sajnos még folytathatnánk.
Ezek mind megzavarják a hormonrendszerünket. Már a magzati korban károkat okoznak, például összezavarhatják a nemi hormonok fejlődő rendszerét, vagy magát a várandósságot veszélyeztetik. A születést követően kiemelkedő az első hat hónap. Ha ebben az időszakban magas dózisban terhelik a fejlődő szervezetet az endokrin diszruptorok, egy életre tönkretehetik az elhízás és táplálékfelvétel szabályozásáért felelős hormonköröket, drámaian emelve az elhízás későbbi kockázatát.
A káros vegyületek sajnos szoptatás útján is bekerülhetnek a csecsemő szervezetébe. Emlőrák, hererák magas előfordulását hozzák kapcsolatba az endokrin diszruptorokkal, valamint a menopauza idő előtti bekövetkeztét. Ezen túlmenően a pubertás hormonális zavarait, endometriózist, immunrendszeri, légzőrendszeri betegségeket, neuroendokrin daganatokat is okozhatnak, zavarhatják az idegrendszer fejlődését.
Mindezek fényében világos, hogy oda kell figyelnünk a hormonrendszerünket károsan befolyásoló megannyi vegyületre. Igyekezzünk felelősen minél kevesebbet használni ezekből a termékekből, és nyomást gyakorolni a vezetőkre, döntéshozókra, mert igazából az ő térfelükön pattog a labda. Ha minden műanyag gyártása során használnak káros vegyületet, nem tudunk majd miből választani.
Megjelent a Magyar7 2022/26.számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
