135 éve, 1884. szeptember 18-án született Slachta Margit, az első magyar parlamenti képviselőnő, aki első két parlamenti éve alatt elmondott 28 beszédével sokszor kavart vihart a férfiak között. Nyíltan fellépett az erősödő nemzetiszocializmus ellen, és a keresztény értékrend terjesztésével próbálta ellensúlyozni a hitleri propagandát.
Lengyel származású felvidéki nemesi családban, Kassán látta meg a napvilágot. Lengyelül nemességet (szlachta) jelentő családneve németes írásmóddal Schlachtaként is előfordul, ő maga álnévként később az emigrációban a Nemes nevet használta.
Tanítói, majd német-francia szakos tanári képesítésének megszerzése után az Orsolya-rend győri iskolájában, majd a budapesti tanítónőképzőben tanított. 1908-ban belépett a Farkas Edit által akkor alapított első magyar női szerzetes kongregációba, a Szociális Missziótársulatba, és elvégzett egy berlini „munkásnőtitkári” tanfolyamot.
1915-ben szociális iskolát nyitott, ettől az évtől szerkesztette A Keresztény Nő című katolikus egyesületi lapot, amely 1918-ban már Magyar Nő címmel, A keresztény feminizmus lapja alcímmel jelent meg.
Ugyanabban az évben tagja lett a Keresztényszocialista Néppártnak, október végén saját mozgalmat alapított Keresztény Női Tábor néven, s benyújtotta a missziótársulattal kidolgozott, a női választójogra vonatkozó elképzeléseit.
1920-ban a választást megnyerő Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja (KNEP) színeiben szerzett mandátumot. Magyarország első parlamenti képviselőnője két év alatt elmondott 28 beszédével sokszor kavart vihart a férfiak között.
Tevékenysége nem volt ellentmondásoktól mentes, hiszen az árdrágítók ellen hozott bottörvény mellett érvelt, sőt e büntetésnem nőkre való kiterjesztését is sürgette, mondván: „nem létezhetik olyan gyenge ember, még egy haldokló sem, akinek a botbüntetés valamilyen alakban kiszolgáltatható ne volna”.
Rá is ragadt, méltánytalanul, „a bottörvény anyja” bélyeg, amit 1947 után nagy előszeretettel emlegettek politikai ellenfelei.
Mandátuma lejártakor, 1922-ben rendfőnöke, Farkas Edit megtiltotta, hogy induljon a választásokon, majd társulatából is kizárta. Slachta 1923 májusában saját rendet alapított, a Szociális Testvérek Társaságának – kis megszakítással – 1963-ig főnöknője maradt, következő évei az öltözetük alapján szürke nővéreknek nevezett közösség megszervezésével teltek.
Az 1930-as években a munkásnők megszervezésén fáradozott, 1933-ban megalakította a Szentlélek Szövetséget, 1937-ben Katolikus Női Szociális Képző elnevezéssel szociálismunkás-oktató intézetet nyitott. Nyíltan fellépett az erősödő nemzetiszocializmus ellen, világnézeti kurzusokkal, a keresztény értékrend terjesztésével próbálta ellensúlyozni a hitleri propagandát.
A második világháború idején kiállt a jogaitól megfosztott zsidóság mellett. 1941 telén a Keresztény Női Tábor nevében a munkaszolgálatosok érdekében megfogalmazott petíciókkal bombázta a hatóságokat, s ugyancsak 1941-ben tiltakozott a körösmezei deportálás ellen is.
1943-ban a szlovákiai zsidók deportálásának megkezdésekor egyenesen a Vatikánba utazott, hogy XII. Pius pápát rábírja a cselekvésre. Magyarország német megszállása után több ezer embert bújtatott a rend házaiban, köztük Heltai Jenőt, Márkus Emíliát, Gyarmati Fannit (Radnóti feleségét) és Rusznyák Istvánt, az MTA későbbi elnökét.
Kép forrása: kepmas.hu
A háború után, 1945-ben pártonkívüli jelöltként ismét nemzetgyűlési képviselőnek választották, a 409 fős parlament megalakulásakor másodmagával alkotta az ellenzéket. A királyság mint államforma megszüntetését csak népszavazás révén tartotta törvényesnek, ezért 1946. február 1-jén egyedül szavazott a köztársaság kikiáltása ellen.
1947-ben a kékcédulás választásokon a Keresztény Női Tábor programjával jutott be az Országgyűlésbe, ahol antikommunista nézeteivel hamarosan ellehetetlenült. Felszólalásait sértő közbekiabálások kísérték, 1947-ben hatvan napra ki is zárták – ugyanakkor az ellenzéki képviselők így méltatták: „az egyetlen férfi a parlamentben”.
Utolsó felszólalását 1948. június 16-án tartotta az egyházi iskolák államosítása ellen. Amikor a törvény elfogadása után a kormánypárti képviselők a Himnusz eléneklésével fejezték ki örömüket, ülve maradt, hivatkozva a Zsoltárok könyvére: „Elnyomóink dalt követeltek tőlünk, de mi azt tartottuk, száradjon el inkább a nyelvünk”.
Tiltakozó gesztusa miatt mentelmi eljárás indult ellene, s a bizottság – mivel súlyosabb büntetésre nem volt módja – egy évre kizárta az Országgyűlésből.
Újabb intő jel volt számára, hogy „a fordulat éve”, 1948 végén a kommunisták letartóztatták, majd koncepciós perben életfogytiglani börtönre ítélték Mindszenty bíborost, a magyar katolikus egyház fejét.
A rendíthetetlen Slachta, aki 1949 elejétől már a domonkos nővérek zárdájában rejtőzött, még ezután is kitartott. Beadta indulási kérelmét az 1949-es választásokon, de már csak a május 15-i szavazásra mert elmenni, s a fenyegető letartóztatás elől június 22-én éjszaka húgával egy szénásszekéren Ausztriába menekült.
Az Egyesült Államokban telepedett le, az emigrációból Nemes Margit néven levelezett Magyarországra, a Szabad Európa Rádióban időnként Nemes Borbála néven hallatta szavát. Az idős, megfáradt asszony a politikától fokozatosan visszavonult, de próbált segíteni az 56-os menekülteknek.
Slachta Margit 1974. január 6-án a Szociális Testvérek Társaságának egyik rendházában hunyt el Buffalóban. Sírja a nyugat-virginiai Berkeley Springsben, az Alba Regia-kápolna altemplomában van.
A vészkorszak alatti zsidómentő tevékenysége miatt 1985-ben Izrael a Világ Igazainak sorába emelte, 1995-ben a Magyar Köztársaság Bátorságért érdemjelével tüntették ki. 2010-ben róla nevezték el a budai alsó rakpart Árpád híd és Margit híd közötti szakaszát.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
