Szinte halljuk már az angyalruhák lobogását… oly közel az ünnep. Nemes Nagy Ágnes versét ünnepre készítő versként is olvashatjuk. A lélegző, a létet teljességében megtapasztalni akaró, tisztulni vágyó ember a fák felé fordul, tanulja őket, tanulja tőlük a létet és a végtelen felé fordulást. Az ünnep a végtelen megtapasztalása.
LÉLEGZET
Hírdetés
Ne hagyj el engem, levegő,
engedj nagyot lélegzenem,
angyalruhák lobogjanak
mellkasomban ezüstösen,
akár a röntgenképeken.
Egy ezüstnyárfát adj nekem,
arcom a rezgő lombba nyújtva
hadd fújjam rá lélegzetem,
s ő fújja vissza szüntelen
új, szennyezetlen életem,
míg kettőnk arca közt lebeg
a lélegzetnyi végtelen.
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
