A költészet napján, József Attila születésnapján kitől mástól olvashatnánk verset? Nem más ez a vers, mint egy kis mese, éppen százéves mese egy apró élőlényről. Valamint a figyelemről és a tiszteletről. Erre tanít ez a vers, a legkisebbek felé tanúsítandó gyöngéd figyelemre, valamint tiszteletre, mely minden élőlényt, még a legkisebbet is megilleti.
HANGYA
A bábok között elaludt a hangya.
Szél, a bábokat most el ne fúdd!
Különben jó az is.
Kis, fáradt fejét csillámokra hajtja
és alszik véle csöpp árnyéka is.
Hírdetés
Egy szalmaszállal fölkelteni szépen!
De jobb, ha már indulunk haza,
erősen beborult – –
A bábok között elaludt egy hangya
és – hopp – egy csöpp már a kezemre hullt.
(1926 nyara)
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
