Mint a HVG kisívű pályát befutott, Magyarországon egyetlen kérdésével világhírűvé vált újságírójától megtudtuk, nem is annyira egyértelmű, hogy a pesti értelmiség ismeri a házisertés fogalmát. Ezt kiküszöbölendő következzék most egy rövid ismertető erről a rejtélyes, mesebeli állatról!***
A házisertés első olvasatra kísérteties hasonlóságot mutat a dél-amerikaiak kedvenc állatával, a chupacabrával, amiről senki sem tudja, hogy tulajdonképpen micsoda, de szinte mindenki látott már olyan embert, aki látott már olyan embert, aki látott már olyan fényképet, amin látható olyan ember, aki látott már chupacabráról készült fotót.
Na, pont ilyen a házisertés is, aminek megfigyelését felettébb nehezíti, hogy testét valószínűsíthetően antifotogén réteg borítja, így mind a fényképes, mind a videós felvételekre alacsony felbontásban reagál.
*
Magyarországon készült fotó – Jellegzetes vidéki férfiak egy állítólagos házisertés elejtése után tűzáldozatot mutatnak be. Nem bizonyított beszámolók szerint így készül a házisertésből házipálinka. Számos liberális értelmiségi véleménye szerint viszont a kép hamisítvány, valójában a házisertés ugyanúgy nem létezik, akár a rezsicsökkentés, vagy a barlangfal árnyain kívüli világ.
*
Már persze azok szerint, akik egyáltalán hisznek a létezésében, s épp ezért kutatják is, főleg fellelhetőségét, de emellett persze természetét, szokásait, vélt vagy valós élőhelyének sajátosságait is.
Az mindenesetre bizonyos, hogy élőhely tekintetében messze elkerüli Budapestet, valamint az olyan városokat, ahol a polgármester fideszes, avagy a képviselőtestület és/vagy a megyei közgyűlés kormánypárti többségű. A tudománynak egyelőre fogalma sincs, hogy miért van ez így, de egyesek olyan elmélettel is előálltak már, miszerint a liberális felvilágosulás demokratikus talaján nem túr a disznó, még akár a mocsár szélén sem.
***
Érdekes ugyanakkor megállapítani, hogy a fővárosi tanult népek gyakran használják verbális megnyilatkozásaikban a házisertés valamely formáját, mint például „úgy eszik, mint egy disznó”, „ne malackodj”, vagy „malaca van”. Igaz, neurális hálózatukon az információ valamiért nem kötődik magához a házisertéshez, amihez jobbára még mindig inkább különböző legendákat kapcsolnak.
Az egyik ilyen (fő)városi legenda szerint évekkel ezelőtt az ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnáziumának egyik biológia-genderfluiditás-szakos tanára megpróbálta a teszkós húspultban vásárolt alkatrészekből rekonstruálni az állatot, de kísérletezései rendre kudarcot vallottak. Kollégái és kritikusai szerint ez azért lehetett, mert ugyanazon pultban csirkefarhát, pulykanyak, valamint kacsamáj is kapható volt, melyek felesleges absztrakcióval nehezítették az egyenletet.
A legendárium azokról is megemlékezik, akik bátor tettre vállalkozva, Budapest határait átlépve próbáltak a házisertés nyomára akadni. Sajnos ők Káposztásmegyer, illetve Érd határában azzal szembesültek, hogy lábuk alól kifutott a beton, orrukat pedig valamiféle olyan furcsa, gáznemű elegy csapta meg, amelytől tüdejük kitágult, arcukra pedig pír szökött. Ezek miatt az aggasztó tünetek miatt az expedíciók vezetői nem vállalták a felelősséget, és inkább visszafordultak.
***
Pedig ekkorra már a titokzatos házisertés mellett más kutatni valójuk is akadt volna. A messzi és felvilágosult nyugatról jött utazók elmesélték ugyanis, hogy ott, ahol a házisertés él és virul, más furcsaságok is akadnak biodiverzitás tekintetében.
Ezek közül pedig a legfurcsább az úgynevezett vidéki ember, akiről azt kell tudni, hogy a gombához hasonlatosan sötétben él és trágyával táplálkozik. Amikor a tudósok megkérdezték az utazókat, hogy mégis milyen trágyával, akkor azok közül jó néhányan azt felelték: „a házisertés trágyájával”.
A nagyhírű professzorok ebből arra a következtetésre jutottak, hogy az úgynevezett vidéki és az úgynevezett házisertés között fellelhető valamiféle kapcsolat, ami újabb kutatások alapját képezheti. Ennek elősegítése érdekében azonnal fel is vettek a Magyar Tudományos Akadémiára 450 új levelező tagot.
A levelező tagok első expozéja máris hatalmas áttörést hozott! A kutatók a házisertést a házilégy aspektusából vizsgálták, amely állatról köztudott, hogy a házban tartózkodik, hiszen a nevét is innen kapta. Ellenben házisertés nem tartózkodik sem a külvárosi panelekben, sem a belvárosi bérházakban, de még a hegyi villákban sem, egyszóval léte erősen kétségbe vonható.
***
Közben természetesen megjelentek azok az eretnekek is, akik fennen hirdették, hogy nagyban megkönnyítené a budapestiek és nem budapestiek közötti kapcsolatot, ha a fővárosiak lejárnának vidékre, és megtapasztalnák az ottani létformákat.
A liberálisok végül úgy döntöttek, hogy az a priori és a posteriori ilyen nyílt, szándékos szembeállítása csak újabb, felesleges viták táptalaját képezné, ezért ezt az ötletet szinte azonnal elvetették.
Maradt tehát a régi, jól bevált séma, mely szerint a pesti mondja meg, hogy mi van vidéken.
Ha pedig a pesti nem hallott még házisertésről, akkor ex cathedra kijelenthető: márpedig ilyen állat nincs!
() VBT ()
Kiemelt kép: Az egyik legismertebb kép a házisertésről.
The post A házisertés – Hiánypótló tudományos munka appeared first on VBT.
Forrás:vbt.pestisracok.hu
Tovább a cikkre »
