73 éve, 1946. október 15-én lett öngyilkos börtöncellájában Hermann Göring német nemzetiszocialista vezető, Hitler legközelebbi bizalmasa, akit a nürnbergi perben háborús és emberiesség elleni bűnökért halálra ítéltek.
1893. január 12-én született Rosenheimben, jómódú nemesi családban. Apja az első világháború előtt a német gyarmat Délnyugat-Afrika biztosa, majd Haiti főkonzulja volt, Göring ezért keresztapja, a zsidó származású Hermann von Epenstein lovag kastélyában nevelkedett. A fegyelmezetlen gyerek tizenkét évesen katonai iskolába került, 1912-ben avatták tisztté.
Az első világháborúban a francia fronton harcolt egy gyalogos században, bátorságáért megkapta a Vaskereszt második osztályát. A lövészárokban szerzett reumája miatt kórházba került, itt beszélte rá vadászpilóta barátja, hogy lépjen át a légierőhöz.
Kérelmét először elutasították, de ő megfigyelőként engedély nélkül is a levegőbe emelkedett barátja gépén. Elzárás helyett pilótatanfolyamra irányították, s hamarosan „ász” pilóta lett.
Számtalan győzelmet aratott légi párbajokban, megkapta a legmagasabb katonai kitüntetést, a háborút annak a repülőszázadnak a parancsnokaként fejezte be, amelyet a híres „Vörös Báró”, Manfred von Richthofen alapított.
A fegyverletétel után nem találta helyét, Dániában, majd Svédországban dolgozott pilótaként. Itt ismerkedett meg Carin von Rosen svéd bárónővel, egy olimpiai bajnok tornász feleségével, akit annak válása után, 1922-ben feleségül vett.
1931-ben megözvegyült, 1935-ben nősült újra, filmszínésznő feleségétől, Emmy Sonnemanntól egy lánya született. 1921-ben visszatért Münchenbe, ahol történelmet hallgatott az egyetemen, de csak egy évig.
A weimari köztársaságban és a hivatásos politikusokban csalódott Göring a bajor fővárosban ismerkedett meg Hitlerrel, és 1922 októberében belépett a Nemzetiszocialista Német Munkáspártba (NSDAP). A Führer tetszését elnyerte az egykori háborús hős, ezért megtette a rohamosztagosok (Strumabteilung – SA) katonai parancsnokává.
Göring Hitlerrel és Mussolinivel 1938-ban (kép forrása: Wikimedia Commons)
Az SA az ő vezetésével vett részt az 1923. novemberi sikertelen sörpuccsban, a harcok során megsebesült Göring a letartóztatás elől Ausztriába szökött. Ekkor szokott rá a fájdalmai tompítására kapott morfiumra, szenvedélyéből később több ízben próbálták kigyógyítani, sikertelenül.
1924-től Svédországban élt, 1927-ben amnesztiát kapott, hazatérhetett. Az SA vezetését nem kapta vissza, de 1928-ban a berlini parlament 12 náci képviselőjének egyike, a frakció vezetője lett.
Az egyre erősebb NSDAP az 1932. évi választásokon már 230 mandátumhoz jutott, és Göringet választották meg a Reichstag elnökévé. Az idős Paul von Hindenburg elnök 1933. január 30-án Hitlert kérte fel kancellárnak, a nemzetiszocialisták kerültek hatalomra.
Göring kulcsszerepet játszott a Reichstag felgyújtása után, 1933. március 24-én áterőszakolt felhatalmazási törvény elfogadtatásában, a jogszabály rendkívül kiterjedt jogosítványokkal ruházta fel Hitlert. A Führer porosz belügyminiszterré, porosz miniszterelnökké, majd a rohamosan növekvő légierő, a Luftwaffe felügyelőjének tette meg.
Ő ellenőrizte az ellenzékiek „átnevelésére” felállított első koncentrációs táborokat, a porosz rendvédelmi erőkből megszervezte a rettegett titkosrendőrséget, a Gestapót, a Hitler „belső ellenzékével” leszámoló hosszú kések éjszakáján ő felügyelte az SA vezetőinek kivégzését.
Hitlerhez fűződő lojalitásáért cserébe kikezdhetetlen pozíciókhoz jutott, Rudolf Hess-szel rivalizált azért, ki számítson a Harmadik Birodalom második emberének. A Gestapo és a koncentrációs táborok vezetését idővel Heinrich Himmlernek adta át, és 1936-ban a hadigazdaság négyéves tervének biztosa és a diktátor utazó nagykövete lett.
Jelentős szerepe volt az 1938-as Kristályéjszaka zsidóellenes atrocitásainak megszervezésében. A második világháború kitörése után a Luftwaffe sikert sikerre halmozott, Hitler kijelölt utódaként 1940-ben birodalmi marsall lett. Dédelgetett légiereje azonban elvesztette az angliai csatát, helyzete megingott.
A háború során viselkedése egyre kiszámíthatatlanabb lett, az elhízott légi marsall még akkor is hivalkodó pompában élt, amikor a szövetségesek már Németországot bombázták, amivel még vezető társait is felháborította.
Göring cellájában (kép forrása: index.hu / Europress / Getty Images)
Ő irányította Németországban és a meghódított területeken a zsidó vagyonok elrablását, s hatalmas műkincsgyűjteményre tett szert. Vadászszenvedélyének és becsvágyának engedve megszerezte a Berlinhez közeli schorfheidei erdőgazdaságot, itteni – első felesége után Carinhallnak nevezett – birtokán halmozta fel a lopott festményeket, szobrokat, falikárpitokat.
1945 tavaszán – mivel úgy tudta, hogy Hitlert bekerítették Berlinben – megpróbálta átvenni hatáskörét. A feldühödött Führer 1945. április 23-án megfosztotta minden párt- és állami tisztségétől, árulónak nyilvánította, elrendelte őrizetbe vételét, majd kizárta a pártból.
Hitler egy héttel később öngyilkosságot követett el bunkerében, Göring május 5-én szabadult ki. Azonnal megadta magát az amerikaiaknak, abban a reménykedett, hogy tárgyalópartnernek tekintik majd. Ehelyett háborús főbűnösként ismét letartóztatták, a nürnbergi perben Nemzetközi Katonai Bíróság elé állították.
A börtönben lefogyott és a morfiumról is leszokott Göring tagadta, hogy köze lett volna a náci rendszer legszörnyűbb bűntetteihez, mindezeket Himmler titkos tevékenységének tartotta, magát ártatlannak mondta.
A bíróság minden vádpontban bűnösnek találta, halálra ítélte, kérelmét, hogy ne kötél, hanem golyó által végezzék ki, elutasították. A kivégzés előtti éjszaka méreggel öngyilkos lett, az csak két évtizeddel később derült ki, hogy a ciánkapszulát letartóztatása óta rejtegette egy pomádés dobozban.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
