Dél-Kelet-Erdély, Barcaság és Moldva népi kultúrájának kutatójára, az Erdővidéktől Fogarasföldig, Gyimestől Homorodmentéig és azon túl is gyűjtő, krizbai születésű, 1992-ben elhunyt Seres Andrásra emlékeztek múlt csütörtökön a sepsiszentgyörgyi evangélikus templom zsúfolásig megtelt imatermében.
Zelenák József evangélikus lelkész esperes ószövetségi és újszövetségi bibliai útmutatásokkal indította a megemlékezést, kérve, hogy legyen bennünk szeretet, és így legyünk részesei Isten tervének. Majd stílusosan – Seres András moldvai csángó gyűjtéseire utalva – az Én felkelék jó regvel, hajnalba kezdetű csángó dal három gitárra átdolgozott változata csendült fel Kurta Béla nyugdíjas gitártanár tanítványainak előadásában. A Neo Alfa gitáregyüttes (Kovács Krisztián, Seres Balázs és Szabó Róbert) további népdalfeldolgozásait a nagyszámú közönség énekkel kísérte. A jól ismert dalok ráhangolták Kurta Bélát a személyes vallomásra, azt mondta, szellemi töltekezését sok tekintetben Seres Andrástól kapta. Mint később kiderült, ezt a jelenlévők közül sokan elmondhatták volna, legalábbis közülük sokan őriznek személyes élményeket az ötvenhét éves korában elhunyt néprajzgyűjtővel kapcsolatban. Seres András 1971-től haláláig dolgozott a sepsiszentgyörgyi Népi Alkotások Házában (1989 utáni nevén Népi Alkotások Gyűjtési és Értékesítési Központja – szerk. megj.), ottani tevékenységéről elismerően beszélt Musát Gyula, Seres egykori kollégája és igazgatója.
Seres Bálint röviden ismertette édesapja gyűjtőmunkáját, kiemelve, hogy Barcaság népművészetének utolsó morzsáit tárta fel, százéves varrottasok mintáit mentette meg az utókornak, de kutatta a fafaragást, a fazekasságot, a népi szokásokat is, szenvedélyesen gyűjtött, sajnos sok fényképnegatívja feldolgozatlan. Az egyik fő művének számító, közel négyszáz dalt tartalmazó, 1991-ben megjelent Csángómagyar daloskönyv 2013-as hasonmás kiadása hangzó koronggal van ellátva, ez külön emeli az értékét a kiadványnak – hangsúlyozta Seres Bálint. (Seres András 1972 és 1988 között gyűjtött Moldvában az akkori Románia tiltási körülményei között és ellenére, a dallamokat Szabó Csaba kottázta le és látta el jegyzetanyaggal, zenei és szövegmutatókat, tájszójegyzéket mellékelt, ezért a Csángómagyar daloskönyv kétszerzős, a daloskönyv borítótervét és illusztrációit Szervátiusz Tibor készítette – szerk. megj.)
Az autodidakta módon néprajzkutatóvá vált Seres András nemcsak gyűjtött, hanem egész környezetében terjesztette, hogy mekkora értéke van a népi tárgyi és szellemi kultúrának. Pásztor Anna nyugdíjas négyfalusi magyar szakos tanár erre utalva idézte fel, hogy pedagógusként sok mindent felhasznált abból, amit Seres Andrástól hallott, a krizbai Barcsa Márton pedig arról szólt röviden, hogy amikor Serest kísérte a moldvai gyűjtőutakon, mindig meglepte, hogy Seres András egyik faluból a másikba viszi a dalokat, elmeséli a szokásokat azért, hogy a szomszédos falvak megismerjék azokat, tudjanak egymásról és ő is összehasonlíthassa a változatokat.
A megemlékezés végén tea mellett folytatódott az emlékek felelevenítése, hisz a népes közönség többsége személyesen ismerte Seres Andrást, akiről ezúttal elnevezték az alkalomból induló varrókört. Seres Bálint neje, Seiko Tanizaki japán néprajzkutató, az erdélyi népi hímzőművészet igen jó ismerője azt mondta, a varrókör indításával célja, hogy minél többen tanulják meg a helyi, az erdélyi mintákat, mert ez a kincs a miénk, amit nem szabad elveszni hagyni.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
