A győzelem az elvárt a DAC első 2025-ös tétmeccsén

A győzelem az elvárt a DAC első 2025-ös tétmeccsén

A győzelem az elvárt a DAC első 2025-ös tétmeccsén Elek Zoltán2025. 02. 07., p – 18:35

Könnyebb ellenfelet nem is kívánhatna magának a DAC a labdarúgó Niké Liga 19. fordulójában, hiszen a sereghajtó Skalica látogat a MOL Arénába. Szombaton 15.30-kor a sárga-kékeknek is megkezdődik az idény tavaszi fele.

A két csapat a 8. körben találkozott legutóbb, akkor idegenben 3:1-re nyertek a sárga-kékek. Abból a mérkőzésből azonban aligha lehet kiindulni, hiszen a szerdahelyiek edzője akkor még Xisco Munoz volt. A gólszerzők közül ráadásul a duplázó Damir Redzic azon két játékos egyike, akik még nem épültek fel sérülésükből. Így a támadó, valamint Csinger nélkül kell megkezdenie a 2025-ös menetelését Branislav Fodrek csapatának.

A szakolcaiak a szezon második fele előtt egyértelműen a bentmaradást tűzték ki maguk elé. „Szeretném, ha a csapatom jó, modern és attraktív focit mutatna. Szeretném, hogy sokat fussunk a pályán és mutassuk meg a tudásunkat. Hogy ez így lesz-e, majd csak a bajnokságban fog kiderülni, hiszen a felkészülési mérkőzések eredményéből nem akarok kiindulni. Az ilyen találkozók megmutatnak nekünk részleteket, de a fontos dolgok majd a tétmeccseken jönnek elő” – nyilatkozta az MFK cseh edzője, David Oulehlu, utalva arra, hogy a felkészülést 2 győzelemmel, 2 döntetlennel és 1 vereséggel zárták. Ha megnézzük az ellenfeleket, 4 cseh másodosztályú csapat mellett az élvonalbeli Olomouccal találkoztak, így ezekből tényleg nem szabad messzemenő következtetéseket levonni.

Ha pedig az erősítéseiket vesszük szemügyre, akkor sem beszélhetünk nagy nevekről. 

A Skalica igazolt egy-egy játékost a cseh harmad-, másod- és első osztályból, valamint a horvát második ligából. 

Aligha ők fogják megváltani a világot tavasszal. A távozóik közt ott van Davi Alves, aki 15, Yann Yao, aki 13 és Taofiq Jibril, aki 10 bajnokin lépett pályára ősszel.

Kapcsolódó cikkünk Dunaszerdahely |

Jól sikerült felkészülés után, egy váratlan keretbeli változással fordul rá a labdarúgó Niké Liga szombati folytatására a DAC csapata.

A szakolcaiak elleni találkozó előtt két nappal tartott sajtótájékoztatón előbb a sárga-kékek ügyvezető igazgatója, Jan van Daele foglalta össze a csapat elmúlt két hónapját. A belga szakember hosszú bevezetőjében elmondta, a klubot jól ismerő, de ebben az összetételben csak most összeálló szakmai stábbal sokat beszélgetve hoztak meg döntéseket a keretbeli változásokról, miután mindenki kellő játéklehetőséghez juthatott az öt felkészülési meccs során.

„Tsotne Kapanadzét a legjobb jobbhátvédnek választották Georgiában, intelligens játékos, amit a besztercebányaiak elleni főpróbán (2:0) is bizonyított. A lejáró szerződésű Konrad Gruskowski pedig Lengyelországból kapott ajánlatot, így egyértelmű volt a helyzet. A montenegrói Viktor Đukanović leigazolásához hozzájárult egykori játékosunk, Nikola Krstović is, aki meggyőzte 21 éves honfitársát, hogy minket válasszon 

– magyarázta Van Daele a szélsőről, aki a svéd Hammarby focistájaként tavaly nyáron a belga St. Liége-hez került kölcsönbe. 

– Az értéke jóval magasabb, de mivel szinte alig játszott az elmúlt fél évben, neki most idő és játéklehetőség kell. Mi is rizikót vállaltunk vele, hiszen megtörténhet, hogy 4-5 hónap is kell neki, míg formába lendül. Ugyanakkor láttuk itt az U20-as válogatottjukkal, hogy mennyire fontos láncszeme a csapatuknak. Ha más körülmények állnának fent, biztosan nem tudtuk volna Dunaszerdahelyre hozni, de élni kell az ilyen lehetőségekkel.”

Kapcsolódó cikkünk Dunaszerdahely |

Huszonnyolc játékossal kezdte meg a téli felkészülést a Branislav Fodrek vezette DAC labdarúgócsapata.

Az őszi keret egyben maradt. Érkezők és távozók előfordulhatnak, de jelentősebb változásokra nem kell számítani. Egyetlen játékosként a keretből Szendrei Ákos megkapta a lehetőséget, hogy más csapatot találjon magának, de ezt leszámítva nem tudok távozóról. Szeretnénk igazolni, de szó sincs arról, hogy 7-8 játékos cserélődik majd le. Napi szinten beszélünk a keret megerősítésének lehetőségéről, meglátjuk, mire jutunk

– adott hírt az átigazolási időszak történéseiről Branislav Fodrek, a DAC labdarúgócsapatának vezetőedzője. A tréner kedden, közvetlenül az első közös edzés előtt állt a média rendelkezésére.

Az első gyakorláson 28 játékos vett részt, köztük hárman a DAC utánpótlásából (Blaško, Jenčuš, Zápražný), ketten pedig Somorjáról (Modesto, Beugre) érkeztek. Igazoltan volt távol Alekszandar Popovics és Pablo Ortiz, akik hosszabb szünetet kaptak, valamint Csinger Márk és Redzic Damir is – a két magyar játékos súlyos sérüléssel bajlódik, egy ideig még biztosan nem számíthat rájuk Fodrek. Pozitívum viszont, hogy Matej Trusa felépült, sőt az őszi szezon nagy részét kihagyó Milan Dimun is egészséges és hadra fogható. 

A dunaszerdahelyiek sikertelen őszi szezont produkáltak, a 18 forduló alatt győzelemből, döntetlenből és vereségből is hatot gyűjtöttek. Ez a negyedik helyre volt elég, miközben az éllovas Slovan 20, a még dobogós Spartak pedig 12 pontra elhúzott tőlük. A gyenge szereplés más területeken is megtette hatását: a transfermarkt.com portál szerint a játékoskeretek összértékét tekintve a harmadik helyre csúszott a DAC, miután megelőzte őket a zsolnai csapat. Még szomorúbb a nézőszámok statisztikája: a dunaszerdahelyiek átlagnézőszáma 4023-ra csökkent, ami csak a negyedik legmagasabb szám a bajnokságban a Slovan (5654), a Spartak (4500) és a kassaiak (4076) után.

Ne hazudjunk, az első két helytől nagyon messze vagyunk. Elsősorban saját magunkra kell figyelnünk, össze kell kovácsolódnunk és jól kezdeni a tavaszi szezont. Vár ránk még négy mérkőzés az alapszakaszban. A realitás az, hogy be kell biztosítani helyünket az első hatban. A felsőház kiharcolása után megfogalmazhatunk újabb célokat

– tette hozzá Fodrek.

Kapcsolódó cikkünk

A nyári szerzemények többségét jónak tartja, nem egyedül Munozt hibáztatja a rossz eredményekért, és van két játékos, aki szerinte tavasszal fontosabb szerepet kaphat. Szezonértékelő interjúnk a DAC ügyvezető igazgatójával, Jan Van Daele-el.

A nyáron a kulcsjátékosok mind maradtak a DAC-ban, csak olyanok távoztak, akik a tavalyi szezonban epizódszereplők voltak. Ezzel szemben érdekes, izgalmas új nevek érkeztek. Mennyire volt elégedett akkor az átigazolási időszakkal és mennyire az most?
A nyáron releváns tapasztalattal rendelkező játékosokat hoztunk a klubhoz, akik határozottan növelték a keret mélységét. Úgy gondolom, Bajo jó igazolásnak bizonyult. Almásinak köszönhetően más rendszerben is játszhatunk, mint a 3–5–2. Neki más erősségei vannak, mint Trusának, egyedüli csatárként is képes játszani. Redzic egy tehetséges fiatal játékos, akivel törődnünk kell, most azon dolgozunk, hogy újra egészséges legyen. Ortiz nagyon jól kezdte a szezont sárga-kékben, ami pedig Tubolyt illeti, az utolsó két meccsen látott teljesítménye alapján valószínűleg minden szurkoló egyetért abban, hogy méltó a DAC-hoz.

A tavalyihoz hasonlóan nem indult jól ez a szezon. A Konferencialigában a Zira verhető ellenfélnek tűnt, de kiesett a DAC. Ön szerint mi okozta ezt a sokkot? A nyári felkészülés során csúszott félre valami?
Ügyvezető igazgatóként igyekeztem a lehető legnagyobb mértékben támogatni a csapatot. Az edzői stáb nem változott, tehát biztosítottuk a folytonosságot, a keretet időben és kellően megerősítettük, valamint kényelmes utazási körülményeket biztosítottunk a csapat számára. Tény, hogy a szezon első mérkőzése mindig különleges. Elemeztem az azerbajdzsáni utazásunkat, és több tényező kombinációjára tudnék rámutatni. Az ellenfél ritmusa teljesen más volt, mint a miénk, mivel előtte már kemény meccseket játszott az 1. fordulóban a Sheriff Tiraspol ellen. Szintén szerepet játszottak a kiesésben a sérülések és a felkészületlen játékosok. Utóbbit nem kifogásnak szánom, ez sokkal inkább a nyári felkészülés során alkalmazott rossz folyamatok következménye.

Még a nyáron távozott Gleb Platov sportigazgató. Amikor bejelentették a távozását, kulturális és gondolkodásbeli különbségeket említettek. Ez mit takar pontosan? A játékospolitikájával is gondok voltak? Az általa télen igazolt játékosok nagyobbik része már nincs is a klubban.
A sportigazgató felelős a klub különböző részlegeinek felügyeletéért, valamint azért, hogy biztosítsa a megfelelő szakértelemmel rendelkező embereket az adott pozíciókra. Ha egy klub erős játékosmegfigyelői rendszert tud kiépíteni, jó a játékosfejlesztésben, az adatelemzésben és az orvosi munka terén is, akkor kevésbé függ az egyénektől. Gleb releváns tapasztalatokkal rendelkezik nemzeti- és klubszinten is, így megbíztuk őt a részlegek felépítésével. 

Jó ötletei voltak, de ha nem tudod meggyőzni az embereket a saját víziódról és rávenni őket, hogy kövessenek, akkor nem leszel sikeres. Ami a játékospolitikáját illet, egyértelműen alábecsülte a szlovák bajnokság színvonalát.
 

Kapcsolódó cikkünk

Az őszi szezon második felében gyakorlatilag hétről hétre azt firtattuk, mi csúszott félre ennyire a DAC-ban. Volt egy tavaszi csapat, amely remekelt a felsőházi rájátszásban, mindössze egyszer szenvedett vereséget, és ha csak azt a tíz fordulót vesszük számításba, bajnok lett volna…

Ezután jött a nyári átigazolási időszak, ahol a klubvezetés gyorsan korrigálta a rengeteg katasztrofális téli döntés jelentős részét (Dolcek, Jürgens, Oddei, Haratyin, Koné, Keresztes és Cheikh Diop úgy távozott, hogy be sem melegedett), a másik oldalon pedig Redzic végleges megvásárlása, valamint Almási, Bajo, Bernát és Ortiz érkezése vitathatatlanul erősítést jelentett a keretnek. Ekkor óvatosan bár, de néhány szurkoló újra bajnoki címről kezdett beszélni…

Ez volt július végén. December közepére a DAC húszpontos távolságba került a bajnoki címtől és tizenkettőre a dobogótól. Nem szeretnénk újra tételesen átvenni, mi történt az ősszel, megtettük már korábban. Ezt a szezont egy-egy szóval is könnyen keretbe lehet foglalni: 

Zira, Škrtel, Munoz, 1767.

Bármilyen hihetetlen, az utóbbi egy novemberi nézőszám volt a MOL Arénában…

Az őszi szezonnak már vége, az évődés helyett pedig akadnak sokkal fontosabb dolgok is a DAC vezetősége számára. Például megtervezni a tavaszt.

Ami a vezetőedző személyét illeti, a szurkolók Fodreket akarják. Mint kiderült, a játékosok is Fodreket akarják. Fodrek pedig folytatni akarja. A megoldás kézenfekvő, az edző szerződése decemberben lejár, a hosszabbítása pedig egy pozitív értelemben vett biztonsági játék lenne a klub részéről.

A második fontos feladat a játékospolitika letisztázása és irányba helyezése lenne, amihez egy profi sportigazgató mielőbbi kinevezése létfontosságú. A klubvezetés a közelmúltban bebizonyította, hogy időnként hajlandó egyet hátrébb lépni és autonómiát adni egyes embereknek. Ez egy pozitív, sőt kulcsfontosságú tulajdonság. Sajnos a negatívum, hogy ezt a hátralépést eddig mindig rosszkor, a nem megfelelő emberek javára tették Jan Van Daelék. Ezt tapasztalhattuk Storck, Guľa és Gleb Platov esetében is, hiszen a két vezetőedző saját kérésére hozott játékosai nem igazán váltak be, míg Platov sportigazgatóként hozott döntéseit értelmezni is nehéz, pozitív jelzőkkel minősíteni pedig egyenesen lehetetlen.

Alighanem most jött el a tökéletes pillanat egy komoly szakmai háttérrel és kapcsolatokkal rendelkező sportigazgató kinevezésére, akinek javára a szokásos egy helyett legalább kettőt kéne majd hátralépnie a vezetőségnek. 

Tény, hogy egy jó szakember megszerzéséért (és fizetéséért) nagyon mélyen a zsebbe kell nyúlni, de ideális esetben ez a kiadás sokszorosan megtérül. Egy vízióval, koncepcióval és jó játékosmegfigyelőkkel rendelkező sportigazgató klasszisokkal többet ér a szerény portékájukat kínálgató, keselyűként a klubok körül köröző játékosügynököknél.

Kapcsolódó cikkünk

Nem akarjuk azt állítani, hogy a spanyol edző minden rossznak a forrása, ami az elmúlt hetekben történt a DAC-ban. A főkolompost ugyanakkor igenis Xisco Munoznak hívják.

Amikor Munoz 2023 novemberében megérkezett Adrian Guľa helyére, úgy tűnt, érti a dolgát. Bemutatkozása után a DAC nagyon gyorsan játszott három 0:0-t, amivel nyilván nem lett közönségkedvenc, de a spanyol edző legalább összerakta a védelmet, aztán meg is nyert pár meccset.

Tavasszal aztán úgy mutatott be emlékezetes menetelést a csapattal, hogy a télen kilenc (!) új játékost kapott a keretbe, de az érkezők nagyjából kétharmada használhatatlannak bizonyult (és ma már nincs is a klubban). Xisco Munoz viszont abból főzött, amije volt, és minden jel arra mutatott, hogy megtalálta a nyerő receptet. 

A DAC kilenc bajnokin veretlen maradt, a csapat óriási hajrával még az ezüstérmet is megszerezte.

A bajnokság utáni szezonértékelőnkben azt írtuk, még három kész játékosra van szükség az aranyéremért való harchoz, és Jan Van Daele ügyvezető igazgató is valami hasonlóról beszélt egy szurkolói ankéton. A nyáron többek között érkezett Bernát a belga bajnokságból, hazatért Almási Laci és a Niké Liga egyik nagy tehetsége, Bajo is Dunaszerdahelyre tette át székhelyét. 

Ezek nem feltétlenül voltak álomigazolások, de vitathatatlanul erősítést jelentettek a keretnek. És ami szintén nagyon fontos faktor volt: nem távozott egyetlen kulcsember sem.

Ezek után ki gondolta volna, hogy az új szezonban így félremennek a dolgok?

Búcsú a Konferencialigától, a Niké ligás színvonalhoz képest sem kiemelkedő Zirától? Kínos, 5300-as nézőszám a kerületi rangadón? Munoz valóságtól elrugaszkodott sajtótájékoztatói? Negatív nézőcsúcsok? Az utóbbi egy-két hónapban mindezt kipipálhattuk.

Nem akarjuk azt állítani, hogy a spanyol edző minden rossznak a forrása. A főkolompost ugyanakkor igenis Xisco Munoznak hívják, hiszen ő maga a bizonyíték, hogy a játékosok mennyivel többre képesek a mostaninál. 

Ha egy csapat végigveri a mezőnyt tavasszal, mitől felejtett el focizni ősszel? 

Még egyszer hangsúlyozzuk: nyáron egyetlen fontos játékos sem hagyta el a klubot. Azoknak a szurkolóknak pedig, akik momentán szélnek eresztenék a fél csapatot, itt jeleznénk a tények és számok nyelvén: egy ezüstéremre képes csapat felét küldenék el. Nyilván rá kell nézni a focisták körmére is, hiszen teljesen mindegy, ki az edző, nekik kötelességük hajtani. De itt említsük meg azt az adatot, amiről a játékosok a nagymihályiak elleni 0:1 után beszéltek: eszerint kimagasló futómennyiséget produkáltak a DAC-védők – azaz a gond nem fizikai, és a tavaszi menetelés alapján nem is képességbeli. A gond mentális.

Búcsúzóul két dolgot jegyezzünk meg a spanyol edző kapcsán. Viszonylag kevés helyen esett említés Munoz szegényes angoltudásáról, márpedig ha az angolul jellemzően jól beszélő újságírók homlokráncolva próbálják megfejteni a tréner mondandóját, felmerül a kérdés: mennyire értette meg magát a játékosokkal az öltözőben?

Ami pedig a tréner pályán alkalmazott taktikáját illeti… Három középső védő, két szélső védő. Eddig oké, ez egy ismerős rendszer, de haladjunk tovább: ehhez jön három belső középpályás, akik között nincs sem igazi ütközőember, sem klasszikus irányító, elöl pedig két támadó, Almási játékba rázódásáig jellemzően befejező csatár nélkül. Végigvettük magunkban a nem kevés topligás focimeccset, amit az elmúlt években láttunk, de ki merjük jelenteni: ez a taktika ezen a szinten páratlan(ul furcsa).

Adrian Guľa mellett a drukkerek kisebbik, de nem elhanyagolható része a menesztés pillanatáig kitartott. Munoz ezt nem mondhatja el magáról, mivel gyakorlatilag mindenki között konszenzus, hogy ebben a leamortizálásban kulcsszereplő volt.

November 27-e örömünnep lett a DAC-tábornak. Biztosak vagyunk benne, hogy Branislav Fodrek irányítása alatt fellendülés következik, de a realitás talaján maradva, amíg a zsolnaiak nem tartanak egy drasztikus kiárusítást, idén ez a legjobb esetben egy bronzérem lehet a csapatnak. És azt mondanunk sem kell, hogy a DAC-szurkoló az ezüstérmek után nem arra vágyik.

A dunaszerdahelyi klub az elmúlt öt évben többször is remek üzletet kötve adott el játékosokat, de egyrészt az igazolt játékosok számát tekintve elenyészően kevés az ilyen sikeres transzfer, másrészt Krstovic másfél évvel ezelőtti távozása óta egyáltalán nem látni, ki lesz a következő játékos, akiért milliós ajánlatban reménykedhet a klub. A helyzetet súlyosbítja, hogy a jelenlegi keret két legminőségibb légiósa, Brunetti és Andzouana jelen állás szerint nyáron szabadon igazolhatóként távozhat.

A szlovák ligáról beszélünk, itt létfontosságú jó érzékkel igazolni és játékosokat felépíteni. 

Utána pedig ugyanolyan fontos a legjobbakat a legjobbkor és a legtöbbért eladni. Ez egy művészet, és amíg a DAC nem táplálkozik egy Slovanhoz hasonló, irdatlan nagy tőkéből, addig a klubnak bizony egy művészre van szüksége. Sőt. Ha valaha bajnokságot akar nyerni és Konferencialigát játszani, akkor egy korszakalkotó művész kell a Csallóközbe.

Škrtel kinevezésénél tudatosította a vezetőség, hogy esetleg sok szurkolónak nem fog tetszeni az érkezése? Škrtel aztán egy hónappal később hirtelen és szűkszavúan távozott. Maradt önben kimondatlan szó az eset kapcsán? És mit lehetett leszűrni ebből a történetből?
Közös munkánk során magunk között és a külvilág felé is világosan és átláthatóan kommunikáltuk célunkat: a DAC fejlesztését. Mielőtt aláírta a szerződését, Martin egyértelműen kifejezte ambícióját, hogy szeretne bizonyítani a szlovák labdarúgás világában. A többit pedig már elmondtuk akkor, amikor az útjaink szétváltak.

Xisco Munoz sokkal később távozott, mint azt a szurkolók szerették volna, akik heteken át tüntettek ellene. A vezetőség a korábbi edzőkhöz képest most lassabban szánta rá magát a menesztésre. Mi volt ennek az oka? A pletykák Munoz magas lelépőpénzről is szóltak, erre kíván reagálni?
Munoz érkezése után letette nálunk a névjegyét. Ne felejtsük el, hogy miután aláírtunk vele egy hosszabb távú szerződést, a hatodikról a második helyre vezényelte a csapatot. A vezetőség kötelessége, hogy korrekt munkakörülményeket teremtsen a dolgozók és a játékosok számára. Ez azt is jelenti, hogy támogatni és korrigálni kell őket a rendelkezésre álló eszközökkel, amikor szükséges. Amikor a hajónk előszőr sziklának ütközött (a Zira ellen), akkor megpróbáltunk segíteni a navigálásban. De amikor a hajó folyamatosan újabb sziklának ütközött és úgy tűnt, hogy zátonyra fut, már drasztikusabb lépésre volt szükség. 

Hogy ez azt jelenti, hogy csak az edző a felelős? Egyáltalán nem. Én és a játékosok ugyanúgy felelősek vagyunk. De a játékosokat nem lehet csak úgy kirúgni.

Mi, újságírók októberben-novemberben a meccsek után sokszor éreztük a játékosokkal kapcsolatban, hogy nincsenek ott fejben, frusztráltak, és bár konkrétan nem beszéltek róla, de soraik között a Munozzal való elégedetlenség is érezhető volt. Beszélt a vezetőség a játékosokkal ebben az időszakban? Monitorozták, hogy milyen a kapcsolat edző és játékos között, hogy milyen a hangulat az öltözőben?
A vezetőségben ugyanezt éreztük és láttuk. Októberben, közvetlenül a kassaiak elleni mérkőzés után már foglalkoztunk ezzel. Találkozót szerveztünk a csapatkapitányokkal, ezáltal létrejött egy platform, ahol a javulást segítő konkrét intézkedéseket osztottuk meg egymással, beszélgettünk a felelősségvállalásról és hogy min kell változtatni. Ennek rövid távon volt némi hatása, de a besztercebányaiak elleni kupameccs után már nem javult többé a helyzet.
 

Mekkora játékosmozgás várható a télen? Sok érkezőre és távozóra kell számítani? Van olyan játékos a keretben, akiről már most biztosan tudni, hogy a télen távozik?
Nem számolunk jelentősebb játékosmozgással. 2-3 minőségi játékost szeretnénk igazolni, és már a jövő nyarat szem előtt tartva építeni a csapatot.

Jövő nyáron olyan fontos játékosoknak is lejár a szerződése, mint Brunetti, Andzouana, Dimun és Herc. Történtek-e már (vagy lesznek-e) bármelyikükkel tárgyalások a hosszabbításról?
A DAC számára azok a fontos játékosok, akik legalább a 2–3. helyre tudják vezetni a csapatot. El kell ismerni, hogy ettől most nagyon messze vagyunk.

 Vannak minimális elvárásaink, és most jóval a minimum alatt vagyunk. Fel kell mérnünk, hogy mely játékosok viszik a csapatot a megfelelő irányba.

Branislav Fodrek irányítása alatt az eredményesség nem, de a játék javult. Mekkora esély van rá, hogy ő marad az edző? Vagy más szakemberben gondolkodik a vezetőség? Mikorra várható döntés az ügyben?
Több opciót is mérlegelünk, és várhatóan az év végére lezárjuk a stáb összetételét érintő, jelenleg még nyitott kérdéseket.

Jelenleg a DAC a negyedik a tabellán. Az első helyezett Slovan 20, a harmadik Spartak pedig 12 pontra van. Mi számítana sikernek tavasszal? Biztos nemzetközi szereplést csak a 3. hely ér, de az momentán nagyon messzinek tűnik.
Egy győztes csapatot akarok látni, amely elkötelezett a klub és a klub által képviselt célok iránt. Elfogadhatatlan, hogy a második egymást követő évben a téli szünet idején még nem biztos a helyünk a felsőházi rájátszásban. Tavasszal lesz rá négy meccsünk, hogy bebiztosítsuk helyünket a top 6-ban. Szeretném, ha az olyan saját nevelésű játékosainkat, mint például Bősze Levente, többet látnánk a pályán, valamint hogy már most lerakjuk az alapokat a sikeres nyárhoz és egy jó szezonkezdethez. Emellett továbbra is bízom benne, hogy bebiztosítjuk az európai kupaszereplésünket valamilyen módon.
 

Kapcsolódó cikkünk

Nem akarjuk azt állítani, hogy a spanyol edző minden rossznak a forrása, ami az elmúlt hetekben történt a DAC-ban. A főkolompost ugyanakkor igenis Xisco Munoznak hívják.

Amikor Munoz 2023 novemberében megérkezett Adrian Guľa helyére, úgy tűnt, érti a dolgát. Bemutatkozása után a DAC nagyon gyorsan játszott három 0:0-t, amivel nyilván nem lett közönségkedvenc, de a spanyol edző legalább összerakta a védelmet, aztán meg is nyert pár meccset.

Tavasszal aztán úgy mutatott be emlékezetes menetelést a csapattal, hogy a télen kilenc (!) új játékost kapott a keretbe, de az érkezők nagyjából kétharmada használhatatlannak bizonyult (és ma már nincs is a klubban). Xisco Munoz viszont abból főzött, amije volt, és minden jel arra mutatott, hogy megtalálta a nyerő receptet. 

A DAC kilenc bajnokin veretlen maradt, a csapat óriási hajrával még az ezüstérmet is megszerezte.

A bajnokság utáni szezonértékelőnkben azt írtuk, még három kész játékosra van szükség az aranyéremért való harchoz, és Jan Van Daele ügyvezető igazgató is valami hasonlóról beszélt egy szurkolói ankéton. A nyáron többek között érkezett Bernát a belga bajnokságból, hazatért Almási Laci és a Niké Liga egyik nagy tehetsége, Bajo is Dunaszerdahelyre tette át székhelyét. 

Ezek nem feltétlenül voltak álomigazolások, de vitathatatlanul erősítést jelentettek a keretnek. És ami szintén nagyon fontos faktor volt: nem távozott egyetlen kulcsember sem.

Ezek után ki gondolta volna, hogy az új szezonban így félremennek a dolgok?

Búcsú a Konferencialigától, a Niké ligás színvonalhoz képest sem kiemelkedő Zirától? Kínos, 5300-as nézőszám a kerületi rangadón? Munoz valóságtól elrugaszkodott sajtótájékoztatói? Negatív nézőcsúcsok? Az utóbbi egy-két hónapban mindezt kipipálhattuk.

Nem akarjuk azt állítani, hogy a spanyol edző minden rossznak a forrása. A főkolompost ugyanakkor igenis Xisco Munoznak hívják, hiszen ő maga a bizonyíték, hogy a játékosok mennyivel többre képesek a mostaninál. 

Ha egy csapat végigveri a mezőnyt tavasszal, mitől felejtett el focizni ősszel? 

Még egyszer hangsúlyozzuk: nyáron egyetlen fontos játékos sem hagyta el a klubot. Azoknak a szurkolóknak pedig, akik momentán szélnek eresztenék a fél csapatot, itt jeleznénk a tények és számok nyelvén: egy ezüstéremre képes csapat felét küldenék el. Nyilván rá kell nézni a focisták körmére is, hiszen teljesen mindegy, ki az edző, nekik kötelességük hajtani. De itt említsük meg azt az adatot, amiről a játékosok a nagymihályiak elleni 0:1 után beszéltek: eszerint kimagasló futómennyiséget produkáltak a DAC-védők – azaz a gond nem fizikai, és a tavaszi menetelés alapján nem is képességbeli. A gond mentális.

Búcsúzóul két dolgot jegyezzünk meg a spanyol edző kapcsán. Viszonylag kevés helyen esett említés Munoz szegényes angoltudásáról, márpedig ha az angolul jellemzően jól beszélő újságírók homlokráncolva próbálják megfejteni a tréner mondandóját, felmerül a kérdés: mennyire értette meg magát a játékosokkal az öltözőben?

Ami pedig a tréner pályán alkalmazott taktikáját illeti… Három középső védő, két szélső védő. Eddig oké, ez egy ismerős rendszer, de haladjunk tovább: ehhez jön három belső középpályás, akik között nincs sem igazi ütközőember, sem klasszikus irányító, elöl pedig két támadó, Almási játékba rázódásáig jellemzően befejező csatár nélkül. Végigvettük magunkban a nem kevés topligás focimeccset, amit az elmúlt években láttunk, de ki merjük jelenteni: ez a taktika ezen a szinten páratlan(ul furcsa).

Adrian Guľa mellett a drukkerek kisebbik, de nem elhanyagolható része a menesztés pillanatáig kitartott. Munoz ezt nem mondhatja el magáról, mivel gyakorlatilag mindenki között konszenzus, hogy ebben a leamortizálásban kulcsszereplő volt.

November 27-e örömünnep lett a DAC-tábornak. Biztosak vagyunk benne, hogy Branislav Fodrek irányítása alatt fellendülés következik, de a realitás talaján maradva, amíg a zsolnaiak nem tartanak egy drasztikus kiárusítást, idén ez a legjobb esetben egy bronzérem lehet a csapatnak. És azt mondanunk sem kell, hogy a DAC-szurkoló az ezüstérmek után nem arra vágyik.

Van-e olyan játékos, vagy bármilyen momentum, amit az elmúlt hónapokból akár pozitív, akár negatív értelemben mindenképp meg szeretne említeni?
Én mindig pozitívan gondolkodom. Tuboly Mátét és Bősze Leventét választanám. A negativitás közepette hajlamosak vagyunk elfelejteni azt a kiváló munkát, amit egyesek a fejlődésük érdekében tesznek. Úgy gondolom, hogy mindketten megmutatták a minőségüket a kevés rendelkezésükre álló játékperc során. Szerintem készen állnak rá, hogy a csapatban fontosabb szerepet töltsenek be.

A szezon utolsó néhány hazai meccsére 2000 körülire esett vissza a nézőszám. Szeretne valamit üzenni a távolmaradó szurkolóknak?
2022 telén egy hosszabb interjút adtam ennek a lapnak. Akkor egy hasonlóan katasztrofális szezont éltünk át, az idő tájt váltotta Németh Antalt Joao Janeiro a vezetőedzői poszton. Abban az őszi szezonértékelőben azt mondtam, hogy újra kell építenünk a csapatot és a következő szezonban a bajnoki címért kell harcolnunk. Bár mindenki szkeptikus volt, ez végül így lett. 

Ma azt szeretném üzenni a kedves szurkolóinknak, hogy ne hagyják magukat befolyásolni a szkeptikusok által. Vissza fogunk kerülni oda, ahová tartozunk.

Vannak emberek, akik nevetség tárgyává teszik a DAC-ot és ebből próbálnak megélni, de nekik fogalmuk sincs, miről szól valójában a DAC. El fogjuk érni, hogy újra büszkék legyenek ránk a szurkolóink. Üzenem nekik, ne becsüljék alá saját erejüket és felelősségüket abban, hogy energiát biztosítanak szeretett csapatuk számára. Veletek semmi sem lehetetlen!
 

A játékosok közül Matej Trusa és Tuboly Máté jelent meg nyilatkozni a médiának. 

Érzésre szuperül vagyok, bár egyelőre fizikai kontaktusban még nem volt részem az edzésen

– fogalmazott a néhány napig még individuálisan készülő Trusa.

Magyar csapattársa szerint mindannyian készen állnak az új kihívásokra. 

Sikerült kipihenni magunkat, megcsináltuk a házi feladatot és most itt vagyunk. Karácsony előtt tudtuk meg, hogy Fodrek marad a vezetőedző, aminek én személy szerint örülök. Vele játék szempontjából jó volt az utolsó három őszi meccs, bár eredmény szempontjából nem igazán. De ahhoz képest, ahogy korábban történtek a dolgok, nagy volt a változás. Sajnálatos, hogy most az első hatba kerülésről kell beszélnünk, de ott a helyünk és ezt meg is fogjuk mutatni

 – mondta a magyar középpályás, akit megkérdeztünk, milyen változásokra számít a csapat játékában a Munoz-féle taktika után.

Úgy gondolom, hogy inkább a labdabirtoklásra, a támadófocira és a minél több helyzetre fog épülni a játékunk. Több mindent én sem mondanék, míg az edzéseken jobban bele nem megyünk a taktikába az erőfejlesztések után.

A sárga-kékek öt mérkőzést abszolválnak a téli felkészülési időszakban: a ZTE elleni első meccset Gyirmóton, a besztercebányiak elleni főpróbát hazai környezetben, míg a középső hármat egy törökországi edzőtáborozás során. Az Antalya tartományban található Larában a DAC előbb a szerb Csukaricskivel, majd a prágai Duklával találkozik, harmadik és egyben legnagyobb próbatételként pedig az ukrán bajnokságban remeklő Olekszandrija vár rá, amely a Dinamo Kijev mögött, a Sahtart megelőzve a második helyen telel.

A tavaszi szezon február 8-án, a Skalica elleni hazai bajnokival kezdődik a DAC számára, az alapszakasz fennmaradó mérkőzeseit a nagyszombatiak (idegenben), a zsolnaiak (i) és a rózsahegyiek (otthon) ellen játsszák a sárga-kékek.

Érdekes

Filipe, Kalcasz, Németh–Brunetti, Andzouana, Mendez, Csinger, Kacsaraba, Gruszkowski, Yapi, Blaško, Bajo, Bernát, Dimun, Ramadan, Bősze, Herc, Vitális, Jenčuš, Tuboly, Barisic, Bassey, Redzic, Trusa, Zápražný, Almási, Modesto, Beugre.

Hiányzott: Popovics, Ortiz (szabadság), Csinger, Redzic (sérülés), Szendrei (távozófélben)

Az első edzésen részt vettek Almási és Vitális

Mellettük a somorjai farmcsapatból Modesto és Sylla marad tavasszal a DAC-keretében. Akiket viszont nem láthatunk sárga-kékben, az a már említett Gruskowski mellett Ján Bernát (Belgiumban keres magának csapatot), Szolgai Máté (kölcsönben Szentlőrincben), valamint Almási László és – meglepetésre – Vitális Milán. 

„Laci más típusú csatár, mint amilyet ezen a poszton elképzelünk, és a teljesítménye alapján is arra jutottunk, hogy felveheti a kapcsolatot más klubokkal. Vitális testvérklubunkba, Győrbe távozott fél évre, aminek a legfőbb oka az, hogy a posztjára sok játékosunk van. Blaško, Jenčuš, Bősze is fiatalok, és Vitálisnak is minél több játékperc kell, mert annál jobb focistává válhat. Nem arról van szó, hogy minőségi játékosoktól válnánk meg az ETO érdekében, úgy véljük, ezzel a megoldással minden fél nyer, végső soron a DAC is” – érvelt Van Daele.

Kapcsolódó cikkünk

A DAC labdarúgócsapata győzelemmel hangolt a Niké Liga tavaszi rajtjára. A sárga-kékek Dimun és Blaško góljával verték 2:0-ra a besztercebányai Duklát.

A DAC egy Zalaegerszeg elleni győzelemmel kezdte a felkészülést, majd Törökországban veretlenül abszolválta az edzőtábort, ahol a Csukaricski (0:0), a Dukla Praha (2:0) és az Olekszandrija (1:1) ellen mérkőzött meg.

Míg a főpróbákon jellemzően már a legerősebb összeállításban állnak fel a csapatok, ez a DAC esetében nem volt így –  a Dukla ellen a somorjai Sylla–Modesto páros, a frissen igazolt georgiai hátvéd, Kapanadze és a 15 éves Bősze Levente is kezdőként kapott lehetőséget, miközben Brunetti, Andzouana, Herc és Trusa a cserepadra került. Ugyanakkor Branislav Fodrek vezetőedző előre jelezte a rotációt, így nem volt különösebben meglepő a felállás.

Almási László még a cserepadon sem bukkant fel – szlovák sajtóhírek szerint a saját nevelésű támadóval nem számol a klub és távozhat, holott kölcsönjátéka nyárig szól.

Nem valószínű, hogy a DAC és a Dukla találkozik a szezon során, talán ezért is választották egymást a főpróbára. Míg a sárga-kékeknek 4 pont előnyt kell megőrizniük a felsőházba jutáshoz, a besztercebányaiaknak 5 pont hátrány kéne ledolgoznia az alapszakasz fennmaradó négy fordulója alatt.

A második percben Dimun ráhozta a frászt a kilátogató szurkolókra, egy rossz hazaadással kis híján félpályás öngólt vétett, de Sylla révén a DAC is gólt szerezhetett volna. A lendületes kezdés után visszaesett a mérkőzés színvonala, a következő nagy DAC-lehetőségre a 27. percben került sor, amikor Bassey fejese a felső lécre esett – két perccel később viszont már Popovicsnak kellett védést bemutatnia. A dunaszerdahelyiek az első félidőben nem tudták mezőny- és helyzetfölényüket gólra váltani.

A második félidő elején sem változott a játék képe, az 53. percben aztán a besztercebányai Sylla két lépésről fejelt a kapu fölé. Az első óra végén Vitális Milánt felöklelték a tizenhatosban a besztercebányai védők, a megítélt büntetőt Dimun higgadtan értékesítette.

A mérkőzés hajrájában ismét lüktetőbb volt a játék, támadásban a hazaiak voltak aktívabbak, a túloldalon a Dukla-játékosok 11-est reklamáltak, de nem kaptak. A 90. percben hatalmas góllal duplázta meg előnyét a DAC, a saját nevelésű tehetség, Karol Blaško 25 méterről bombázott a felső sarokba.

A DAC játéka a főpróbán messze volt a kiforrottól, de győzelemmel hangolt a Niké Ligára és veretlenül zárta a téli felkészülést. A dunaszerdahelyiek február 8-án, szombaton 15.30-kor kezdik a tavaszi szezont a szakolcaiak elleni hazai mérkőzéssel.

Hírdetés

MOL Aréna, 580 néző

Jv.: Smolák.

Gólszerzők: Dimun (60., 11-esből), Blaško (90.)

DAC: Popovics–Kapanadze, Kacharaba (70. Blaško), Dimun, Modesto–Tuboly (62. Barisic), Vitális–Sylla, Ramadan (70. Andzouana), Bősze (62. Bajo)–Bassey (62. Trusa)

DAC–Banská Bystrica 2:0 (0:0) Rövid volt

A vezetőedzőként első téli felkészülését levezénylő Branislav Fodrek hangsúlyozta, nagyon örül neki, hogy mindenki el tudta végezni az eltervezett munkát. 

„Már csak Csinger Márk és Redzic Damir maradt a sérültek listáján, de hamarosan ők is visszatérhetnek – értékelte a szavai szerint nagyon rövid holt idényt Fodrek – Kitűnő meccseket játszottunk jó ellenfelekkel, a törökországi edzőtábor során is remek körülmények között készülhettünk. Alig várjuk, hogy elkezdődjön a bajnokság. Reálisan látjuk a helyzetet, a Skalica elleni szombati meccsre összpontosítunk, mert jó eredménnyel és jó teljesítménnyel lenne mitől elrugaszkodnunk. 

A célunk, hogy minél hamarabb biztosítsuk a felsőházban való szereplést, utána pedig minél több győzelmet szeretnénk aratni, egyúttal pedig építkezni a következő idényre. Még az is előfordulhat, hogy lesz playoff az EL-szereplésért, de ennyire nem akarunk előreszaladni.”

Hosszú volt

A média képviselői előtt szót kapott a csapatkapitány Christián Herc is. 

„Nekem hosszúnak és nehéznek tűnt a felkészülés… – nevetett a középpályás. – Egy játékos persze mindig az éles meccseket várja, ezek azért másról szólnak, mint a felkészülési találkozók. Szombaton is bizonyítanunk kell a pályán, hogy volt értelme a munkánknak.”

Herc már ősszel, a Slovan elleni bajnoki után is nyíltan kimondta, szeretné, ha Fodrek nem csak átmeneti megoldás lenne a DAC kispadján, és ezúttal is vállalta a véleményét a nyilvánosság előtt. 

„Sok dolog pozitív irányban változott akkor, már az őszi három meccsen is érezhető volt a javulás. Most mindenki 100%-ot rakott bele a felkészülésbe. Erőnlétileg és hozzáállásban is sokkal jobb a helyzet, mint volt, lelkesedésben egészen biztosan nem lesz hiány tavasszal” 

– szögezte le Herc.

A szombati DAC–Skalica bajnoki előtt hagyományos beharangozóval is jelentkezünk majd honlapunkon.

Kapusok: Filipe, Popovics, Németh A., Kaltsas

Védők: Brunetti, Andzouana, Mendez, Csinger, Kapanadze, Ortiz, Kacsaraba, Modesto, Yapi

Középpályások: Blaško, Bajo, Dimun, Ramadan, Bősze, Herc, Jenčuš, Tuboly M.

Csatárok: Dukanovic, Barisic, Bassey, Redzic, Sylla, Trusa

A DAC-nál ennél jóval bizakodóbbak lehetnek, erről pedig az mondja el a legtöbbet, hogy a játékosok már 2024 végén jelezték, hogy szeretnék, ha Branislav Fodrek maradna a vezetőedző. Az új csapatkapitány, Christián Herc pedig sokat sejtetően azt mondta a szezonfelvezető sajtótájékoztatón, hogy hosszú és kemény felkészülésen vannak túl, így most aligha lesz majd gond az erőnléttel.

Annál is inkább, hiszen a klubhonlap tájékoztatása szerint sosem játszott még ilyen korán bajnokit a csallóközi csapat, és a téli szünet is a második legrövidebb volt, mindössze 56 napig tartott. Így a szurkolók remélik, hogy az elvégzett kemény munka miatt érezhette csak hosszúnak Herc az egy hónapos felkészülést.

Trusáék legutóbb december 14-én léptek pályára a Slovan otthonában, ahol 2:1-es vereséget szenvedtek. A sárga-kékek utoljára a komáromiak elleni, november 2-i meccsen ünnepelhettek győzelmet.

A mérkőzést szokásos módon csak a Voyo felületén nézhetik a stadiontól távolmaradó szurkolók. A játékvezető Erik Gemzický lesz. 

Kapcsolódó cikkünk Komárom |

A hétvégi tavaszi rajtra készülő komáromi labdarúgócsapat elnöke, Baráth György csupa jó hírrel szolgált a KFC pénteki sajtótájékoztatóján.

Ahogy arról a héten mi is beszámoltunk, ismét felröppentek hírek azzal kapcsolatban, hogy az élvonalbeli klub többhavi járandósággal tartozik a játékosok felé. „Kijelenthetem, hogy a mai nappal semmilyen elmaradásunk nincs – válaszolta lapunknak Baráth. – Eddig jó nevünk volt, mert nem volt semmilyen probléma. Most becsúszott egy hiba, amit ki kellett javítani, a játékosoknak is elmondtuk, hogy helyre kellett hoznunk pár dolgot. Meg kell dicsérjem őket, mert profi módon álltak hozzá a kérdéshez.”

Az elnök szavait a sajtótájekoztatón szintén jelen levő csapatkapitány, Martin Šimko is megerősítette.

„Minden egyes edzést teljes erővel végeztünk, nagyon örülök a csapattársaim reakciójanak. Persze nem fogok hazudni, nem volt egyszerű helyzet, már karácsony táján hívogattuk egymást a fiúkkal. Az egész dolog átnyúlt a felkészülésbe is. Vártunk-vártunk, aztán szerencsére minden rendeződött. Tiszta lappal vághatunk neki a tavaszi idénynek”

– nyilatkozta Šimko.

Kapcsolódó cikkünk Komárom |

A KFC labdarúgócsapata a Niké Liga 10. helyéről várhatja a tavaszi folytatást, amely a lilák számára vasárnap Trencsénben rajtol el. Az elmúlt hetek történéseiről Radványi Miklós vezetőedző számolt be.

Mindössze négy hétig tartott a téli felkészülési időszak, amelyet a komáromiak hazai környezetben abszolváltak. Ezalatt négy meccset játszottak, és a rutinos tréner kissé fájlalja, hogy csak másodosztályú együttesekkel tudtak megmérkőzni (Tatabánya 1:2, Ajka 2:1, Petržalka 1:0, Šamorín 2:1).

Kissé bosszant ez a dolog, mert így kevésbé tudtuk felmérni, hol is tartunk. Másrészt úgy tartom, lehetnek erősebb ellenfeleink is a felkészülés során, úgyis az első bajnokik a mérvadóak 

– mondta lapunknak Radványi, hozzátéve:

Domináltunk az összes meccsen, de megint előjött az ősszel is tapasztalt gond a helyzetkihasználással. Remélem, tavasszal lesz, aki megtalálja a góllövő cipőjét.

A jelöltek közül biztosan hiányozni fog Patrik Voleský, aki október óta sérüléssel bajlódott. A felkészülést elkezdte a társakkal, de idővel kiújult az izomsérülése, majd ugyanez a sorminta ismétlődött meg a napokban is. 

„Megint húzódik az izma, tavaszzal nem számíthatok rá. Pár órája kezdtük el oldani, hogy kelleni fog egy új csatár” – árulta el Radványi, majd nevetve hozzátette, hívásunkkor épp egy klubmenedzser jelentkezését várta, aki végső választ ígért egy kiszemelt labdarúgó Komáromba igazolása ügyében. 

A KFC jelenleg 2-3 játékossal áll tárgyalásban. Jozef Špyrka (Pohronie) mellett a kapus Jakub Trefil távozott a klubtól, akit olomouci klubja ezúttal Ostravába adott kölcsön. Az ő pótlására Száraz Benjamin érkezett a DAC-tól. 

Filip Dlubáč már ősszel is bizonyította, hogy lehet rá számítani, sokszor megmentette a csapatot. Benjit pedig még Dunaszerdahelyről ismerem, most is nagyon jól mutatkozik, és kellő konkurenciát fog jelenteni a kapuban

– magyarázta az 56 éves szakember.

A napokban újra szárnyra kapott híresztelésekkel kapcsolatban, miszerint a focistáknak kéthavi bérükkel tartozik a KFC, Radványi elmondta, tudomása szerint csütörtökig orvosolja a dolgot a klubvezetés: 

Mindig jó, ha ilyen téren rend van, mire elkezdődik a bajnokság. Nem kellemes egy ilyen helyzet, de Szlovákiában vagyunk, és sajnos nem egyedi jelenségről van szó, más egyesületeknél is előfordul csúszás.

A komáromi stadion befejezésének időpontja is tovább halasztódik, a Duna-partiak továbbra is Aranyosmaróton rendezik majd hazai mérkőzéseiket. 

„Mondjam azt, hogy már hozzászoktunk, megtanultunk ezzel a ténnyel együttélni? Nagyon jó lenne érezni a nézők támogatását valódi hazai pályán” – mondta Radványi. 

Főleg olyan helyzetben, amikor a majdani alsóházban nagy harc várható a bentmaradásért és az osztályozó elkerüléséért. 

A riválisok közül a trencséniek és a szakolcaiak is több játékost igazoltak, de nem úgy tűnik számomra, hogy ők meghatározóak lehetnének tavasszal. A mögöttünk álló trencséniek fura módon az első hatról beszélnek, ami persze szívük joga. Nálunk továbbra is a bentmaradás az első számú cél, mert én az alázatot tartom a legfontosabbnak a labdarúgásban

– tette hozzá Radványi. 

A KFC trencséniek elleni, első tavaszi bajnokijával egy következő cikkünkben foglalkozunk majd részletesebben.

Kapcsolódó cikkünk Komárom |

A 10. helyen telel a Niké Ligában a komáromi labdarúgócsapat, ami az idény végén biztos bentmaradást jelentene az újoncnak. A KFC történetének első élvonalbeli (fél)szezonjáról Radványi Miklós vezetőedzővel beszélgettünk.

A hétvégi, 18. fordulóban 3:0-ra verték a besztercebányaiakat, ami a legnagyobb arányú győzelmük az idényben. Minden jó, ha a vége jó?

Igen, természetesen. Úgy zártuk le ezt az évet, ahogy le kellett. A komáromi futballklub történetének legsikeresebb évét tudhatjuk magunk mögött, azzal, hogy megnyertük a II. ligát és felkerültünk a legfelsőbb osztályba. 17 pontot szereztünk a 18 meccsen, voltak nehézségeink, de ideálisan tudtuk befejezni 2024-et.

Reális a 10. hely a KFC számára?

A szezon előtt azt mondtam, tisztában vagyok vele, hogy az utolsó fordulóig a bentmaradásért fogunk küzdeni, és ha az utolsó meccs után is így, a 10. helyen állna a csapat, én meg lennék elégedve. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem szeretnénk előrébb végezni, megteszünk ezért mindent, de a 10. hely azt jelentené, hogy mindenképp bentmaradunk a Niké Ligában, és erre a szezonra ez volt a cél.

Ha a pontszámukat nézzük, a komáromiakat megelőző besztercebányaiaknak és rózsahegyieknek is ugyanúgy 17 pontja van, a kassaiaknak 20. Ez könnyebbséget jelent, hogy több potencális ellenfél közül kell kettőt megelőzni? Vagy ellenkezőleg, nehezítést, hogy a hátralevő 14 meccs szinte mindegyike élet-halál harc lesz, vagy legalábbis nagyon komoly téttel fog bírni?

Ez is mutatja, hogy az első osztály mennyire kiegyensúlyozott. Csak három csapat ugrott el a mezőnytől, a Slovan, a zsolnaiak és a nagyszombatiak, a többiek nagyon együtt vannak. Ha valaki csak két meccset elbukik, nagyon sokat eshet a tabellán, ami fordítva is igaz. Mindez a nézőknek, a szurkolóknak jó, mert nem olyan a bajnokság, mint tavaly, amikor az ősz után eldőlt, hogy a ViOn kiesik, hiszen csak 4 pontja volt. Előttük pedig a 8 és 9 pontos Michalovce és a kassaiak áltak, mindenki tudta, hogy kettejük között fog eldőlni, ki kényszerül osztályozóra. Idén az sem lehet nyugodt, aki az 5-6. helyen áll, kicsik a pontkülönbségek, érdekes az élvonal.

Kapcsolódó cikkünk Komárom |

Hétfőn elkezdte a felkészülést az új idényre az immár élvonalbeli komáromi futballcsapat.

„Tizenöt percünk van, aztán indulni szeretnénk Szentpéterre edzésre” – köszönt be az újságíróknak Radványi Miklós, a komáromi labdarúgócsapat vezetőedzője a tegnapi sajtóeseményen. A helyi sportcsarnokba szervezett rövid találkozó után a gárda máris indult, hogy ténylegesen is megkezdje a felkészülést a 2024/2025-ös idényre, az elsőre a KFC történetében, amely már az élvonalbeli szereplést előzi meg.

Ami változatlan a Duna-partiaknál, hogy az új létesítményük jelenleg is nagy erőkkel zajló építése miatt az alapozást is „albérletben” kell elvégezniük, a már említett község mellett Dél-Komáromban és Aranyosmaróton. 

Utóbbi helyszínen, a ViOn stadionjában fogadják majd az ellenfeleiket a Niké Liga első hónapjaiban, azaz a II. ligás vágsellyei otthonuk után egy újabb, ideiglenes hazai pályát kell megszokniuk. „Az elmúlt idény mátyusföldi meccsei kellőképp megmutatták, hogy ha a hazai találkozóinkat is idegenben játsszuk, esetünkben ez jól sül el. Persze tudjuk, hogy az élvonal más kávéház, más szintű csapatokkal. Az aranyosmaróti egy családias stadion. Természetesen jobban örültem volna, ha Dunaszerdahelyen lett volna az átmeneti bázisunk, de ez nem jött össze” – nyilatkozta az Új Szónak Radványi.

Baráth György klubelnök pedig magyarázatot is adott arra, miért a Niké Ligából kiesett aranyosmarótiak létesítménye lett a befutó. „A nyitraiaknak nincsenek rendben a papírjaik, Dunaszerdahelyről pedig nem érkezett válasz az ajánlatkérésünkre. Az aranyosmarótiakkal gyorsan meg tudtunk egyezni, nekik szintén megvan a szükséges licenszük” – jegyezte meg Baráth.

Visszatérve a felkészülésre Radványi elmondta, a július végén kezdődő bajnokság miatt jól ki kell használniuk a rendelkezésükre álló egy hónapot. „Az első tíz napban nem akartam lekötni meccset, mert az állóképesség fejlesztésére szeretném helyezni a hangsúlyt. Kevés az idő a rajtig, remélem, mindenki el tudja végezni azt a munkát, amit elterveztem – mondta az 55 éves szakember. – Nagyon jó érzés a Niké Ligára készülni, de hasonlóan voltam vele három éve is, amikor átvettem a II. ligás csapatot, mert tudtam, hogy ebben a klubban nagyobb potenciál van, mint amit addig mutatott. Örülök neki, hogy három év után felkerültünk az ország legjobb 12 csapata közé. Persze, ez kötelez is bennünket, játékosokat, edzőket arra, hogy maximálisan teljesítsünk.”

Ebből már nem veheti ki a részét az a kilenc játékos, akinek távozásáról lapunkban is beszámoltunk (Laky, Bréda. Baranyai, Bögi, Janjic. Puska, Eckl, Ovšonka és Adamec). És mi a helyzet az érkezők terén? „Reményeink szerint a héten fokozatosan bejelenthetünk hat új igazolást is” – árulta el Hajtman Zoltán alelnök. 

A csapatkapitány továbbra is Martin Šimko marad, aki leszögezte, mindannyian tisztában vannak azzal, hogy egy erősebb bajnokság küzdelmeihez kell elvégeznünk az alapozást: „Egy kisebb ünnep lesz majd a Slovan elleni nyitány, de utána, a dunaszerdahelyi derbi is nagyon szép lesz. Minden ellenfelünket meg akarjuk szorongatni, meccsről meccsre haladva, aztán meglátjuk, mire lesz elég a teljesítményünk.”

„Egész Komárom örül, és mi is nagyon várjuk, hogy elkezdődjön a Niké Liga. Kicsit többet fogunk utazni, mint Vágsellyére kellett, de a II. ligában is megálltuk a helyünket ilyen körülmények között is. Igyekezni fogunk. Nagyon készülünk a Slovan elleni nyitányra, hiszen a bajnokról és az egyik legnagyobb esélyesről van szó, de az összes többi csapat elleni találkozót is várjuk. Ez azért más szint lesz, sokan most fognak debütálni az élvonalban, nekik ez plusz motivációt jelent, minden rivális ellen nagyon oda fognak figyelni” – nyilatkozta Saláta Kornél, aki továbbra is Radványi asszisztenseként dolgozik majd.

A tréner szerint különösebb nyomás nem lesz a KFC-n a történelmi szezonban. „Már mikor befejeztük az előző idényt, mondtam a játékosoknak, hogy minden egyes pillanatát ki kell élvezni annak, hogy feljutottunk. Ezt ők érték el, ők dolgoztak érte, hogy elérjék ezt a szintet. Úgy gondolom, nagyobb teher volt rajtuk a II. liga utolsó 5-6 fordulójában, mint lesz például a Slovan elleni nyitómeccsen. Utóbbi inkább hab a tortán, hogy ilyen kaliberű csapatokkal mérkőzhetünk. Edzői karrierem során már többször le tudtam győzni a Slovant – mosolygott sokat sejtetően Radványi, majd hozzátette: – Fontos, hogy a csapat maximálisan felkészüljön fizikálisan, mert dinamikusabb, intenzívebb a játék a Niké Ligában.”

Érdekes

Június 29.: KFC–Újpest (Szenpéteren)

Július 3.: Podbrezová–KFC

Július 6.: Pohronie–KFC

Július 10.: Rapid II–KFC

Július 13.: Komáromi VSE–KFC

Július 20.: MTK–KFC

A KFC felkészülése

Még egy kicsit térjünk vissza a Dukla elleni specifikus bajnokira: játékosként vagy edzőként megélt már hasonlót, hogy aktuális csapata három tizenegyest rúghatott?

Talán soha. De nem csak három járt volna, mert a legtisztább büntetőt a hosszabbításban kellett volna megkapnunk, a 92-93. percben talán már a játékvezető is szégyenlette és nem akarta befújni a negyediket. Visszanéztem azt a jelenetet, óriási tizenegyes volt, megint Willwéber szabálytalankodott, aki elrúgta Sliacky lábát, amikor ő visszahúzta a labdát. Örülök annak, hogy az idény hajrájára végre nem csak ellenünk fújtak be büntetőket – mert ahogy korábban is mondtam, nem az volt a gond, hogy ellenünk ítéltek a bírók, hanem hogy a javunkra alig. A besztercebányaiak ellen mind a négy eset megadható volt/lett volna, amit az is jelez, hogy az ellenfél sem vitatta a jogosságukat. A kispadokon mindent vissza lehet nézni azonnal, a segítőim azonnal jelezték, hogy ezek biztosan büntetők lesznek. Eddig ezeket nem fújták be a javunkra, most igen.

Azaz mondhatjuk, hogy objektívebbé vált az utolsó fordulókban a bíráskodás a KFC bajnokijain?

Talán így is mondhatjuk. De fontos volt az is, hogy a 12-13. fordulótól kezdve a csapat már úgy játszott, hogy látni lehetett, felvette a liga ritmusát. A számok, a statisztikák is ezt mutatták, a játékosok megtanulták, mennyit kell futni az élvonalban, az egyes játékzónákban. Ez mind nagyon kijött akkortól, és a pótolt Slovan-meccset leszámítva mindenkivel nagyon jót fociztunk. Benne volt a gárdában minimum 20 pont, de több olyan találkozónk volt, ami az utolsó másodpercekben ment el. A 17 pont nem rossz, de reálisan 5-6-tal többünk is lehetett volna.

Kapcsolódó cikkünk Aranyosmarót |

Már-már úgy tűnt, pontosztozkodás lesz a második csallóközi derbi vége, de a 95. percben megítélt büntetővel a DAC 1:0-ra verte a KFC-t. Xisco Munoz és Radványi Miklós edzők mellett a játékosok is megszólaltak a ViOn-stadion öltözőfolyosóján.

„Ha nem akarnak minket az élvonalban, szólhattak volna korábban, maradtunk volna a II. ligában, akkor nem kellene minden héten a maihoz hasonló cirkuszt megélnem” – adta ki magából első dühét a kamerák előtt Radványi, aki aztán a későbbi sajtótájékoztatón bővebben is kifejt(h)ette frusztrációja okait. 

Az 55 éves szakember leszögezte, nem feltétlenül a legvégén befújt büntetőt kifogásolja (amely a visszajátszások alapján megítélhetőnek tűnt, mivel Žák nagyon szerencsétlenül, túlzottan látványosan rángatta Ortizt).

 „Az egyik kollégám a szezon elején sokat sírt a bírók miatt, akik elkezdték másképp fújni a meccseiket. Talán nekem is ezt kéne tennem, mert 12 meccs alatt 7 büntetőt rúgtak ellenünk, amelyek között vannak jogosak, de kétségesek is. A mostani döntő szituációt meg kell néznem, de korábban a videoelemzőnk szerint a DAC egyik játékosa kézzel blokkolta Žák lövését. De említhetném az Ortiz–Tóth Gábor párharcot is, amelyet támadófaultként ítélt meg a játékvezető, míg a másik oldalon büntetőt adott a 95. percben” – mondta Radványi.

Hozzátette, már sokadszor nehéz értékelnie egy bajnoki után, mivel csapata mindig nagyot hajt, és általában kiegyenlített meccseket játszik a riválisokkal, helyzetei is vannak, de nagyon frusztrálóak a sorozatos, egy kivételével kizárólag egygólos vereségek. 

Zsinórban hat után mihez lehet kezdeni, szegeztük a kérdést Pastorek Józsefnek is, a KFC középpályásának, aki a DAC ellen eddigi legtöbb játékpercét kapta a Niké Ligában. 

„A játékunk egyáltalán nem volt rossz, mindenki odateszi magát. Az utolsó percig szenvedünk, mégis kikapunk, ugyanúgy, mint az utóbbi meccseken mindig. Momentán nagyon nehéz pozitívan gondolkozni, de ez az egyetlen jó döntés. A jó dolgokat meg kell tartani, a hibákat pedig ki kell javítani, ahogy ezt a komáromi srácok mindig igyekeznek megvalósítani” – összegezte érzéseit lapunknak Pastorek.

A másik oldalon természetesen nagy volt az öröm, indulhatott az öltözői győzelmi skandálás is, amelybe például a csereként szintén beállt Szendrei Ákos már sportszár és zokni nélkül futott a társak után, mivel három állhatatos rajongója mindenképpen szeretett volna szuvenírt szerezni a kedvenctől.

Matej Trusa azonban még teljes focis szerelésben értékelte a találkozót az újságíróknak: 

„Ma én voltam a hős, a Slovan ellen viszont az antihős (a pozsonyiak elleni, szintén ráadásban lőtt 11-ese döntetlent ért volna a DAC-nak – a szerk. megj.). Szeretném megköszönni a csapattársaimnak, hogy nem adták fel, és a legvégéig hajtottak a győzelemért, a nem túl jól sikerült első félidő ellenére is. A komáromiak öt vereség után fogadtak minket, de szinte mindig jól teljesítettek, ahogy most is. Sokat segítettek a cseréink, nagyon örülünk a három pontnak.”

Utóbbi tényt emelte ki többször Xisco Munoz, a DAC vezetőedzője is. 

„A második játékrész a mi kezünkben volt. Helyzetekig jutottunk, de a hazai kapus nagyszerű napot fogott ki. Ahogy telik az idő az ilyen mérkőzéseken, úgy válik egyre nehezebbé a dolgunk. Fontos azonban, hogy mindig az utolsó pillanatig harcoljunk. Meg kell dicsérnem a fiúkat azért, ahogy reagáltak az első félidő után, amelyet nem tudtunk kézben tartani. Az a fontos, hogy győztünk, és magunkkal visszük a három pontot. Egy olyan csapatot győztünk le, amely teljes erővel odatette magát, küzdött, harcolt és jól is játszott. A bajnokságban kemény ellenfeleink vannak, más meccsek is a hajrában dőlnek el néha, az a lényeg, hogy most nekünk sikerült ezt megtennünk.”

Munoz a KFC és a Podbrezová legyőzésével alighanem egy időre zárójelbe tette a leváltásával kapcsolatos híreket, a médiában már konkrét nevek (Sergej Jakirovic, Lőw Zsolt) is elhangzottak lehetséges utódjaiként. A DAC-ra ráadásul ezen a héten is két meccs vár, a véletlennek köszönhetően mindkétszer a besztercebányaiak ellen, mindkétszer a MOL Arénában: szerdán a Slovanft Cupban, vasárnap a Niké Ligában.

A komáromiak kupanegyeddöntőjét később rendezik, a bajnokságban pedig egy újabb hazai meccs vár Radványiékra, szombaton a nagyszombatiakat fogadják.

Mindezt úgy, hogy a csapata egy hétmeccses vereségsorozatból is kilábalt. Volt bármikor olyan pillanat ez alatt, amikor átfutott a fejében, hogy feláll a kispadról?

Egy edző fejében sok minden megfordul… Én nem az a típus vagyok, aki elfut a gondok elől, aki elhagyja a süllyedő hajót. Természetesen beszéltem Vincze István sportigazgatóval erről: ha úgy gondolja, egy más edző tudna új impulzust hozni az öltözőbe, én nem nőttem hozzá a posztomhoz, nem ragaszkodom hozzá foggal-körömmel. Azt válaszolta, ilyesmi meg sem fordult a fejében, és bíznak bennem. Tudtam, hogy főleg idő kérdése, mikor fog meglátszani a munkánk, mikor fognak jönni az eredmények. A rózsahegyi meccs előtt azt mondtam a játékosaimnak, hét ilyen meccs után, amikor – bokszos hasonlattal élve – sok pofont kaptunk és a KO szélén állunk, a csapat belső ereje segíthet. Az utolsó másodpercekben veszítettünk el két-három találkozót is, mégis fel tudtunk állni a padlóról. Az utolsó négy fordulóban (a slovanos pótlást nem számítva) a csapat meg tudta mutatni, hogy van tartása. Akik már temettek minket, azoknak csattanós választ adtunk.

Ha ezt egyéni teljesítményekre kellene lebontani, kik voltak azok, akik kellemesen meglepték vagy akár „csak” simán húzemberek voltak?

Nagy érvágás volt számunkra, hogy Šimko a 2. fordulóban Dunaszerdahelyen bokaszalag-szakadást szenvedett. Meg kellett műteni, kiesett két hónapra. Nekem a II. ligában is és most is ő a meghosszabbított kezem a pályán. Az utolsó négy fordulóban, amikor visszatért, nem kaptunk ki. Nagyon fontos játékosunk, mind az öltözőben, mind az én szempontból. Még ha az orvosok nem is nagyon ajánlották, én elvittem őt már Rózsahegyre is, mert már a jelenléte is sokat számít a többieknek. Ő az egyik meghatározó játékosunk. Én mindig azt mondom, hogy a komáromi egy nagyon jó gárda, kiváló csapatszellemmel, ebben van az erőnk. De akiket még kiemelnék, az Šmehyl, aki univerzális focista, tudom őt használni jobb és bal oldalon is, nagyon jó szellemiségű játékos, aki mindig pozitív beállítottságú. Nagyon jókor érkezett Karvináról Žák, aki legutóbb is ott volt mindhárom tizenegyes kiharcolásánál, sokat fut, sokat dolgozik, technikailag képzett. Örülök annak is, hogy miután Špiriak eleinte nem játszott jól, és ezért leültettem a padra, motivációként fogta ezt fel és az egyik legjobb belső védő lett. De Ganboldot is mondhatnám, aki rúgott három fontos gólt. Ők tették hozzá pluszban talán a legtöbbet a teljesítményünkhöz. Én mindenesetre 2024-et az egyik legsikeresebbnek tekintem az edzői karrieremben.

És ennek az esztendőnek melyik meccs volt a csúcspontja?

Több is volt. Amikor Besztercén nyertünk 3:2-re, vagy amikor Rózsahegyen lefutballoztuk a hazaiakat, támádásban és védekezésben is jók voltunk. De az első félidőben lefociztuk a Spartakot is Nagyszombatban vagy a DAC-ot is Aranyosmaróton. Más kérdés, hogy ahelyett, hogy több góllal vezettünk volna, a végén elveszítettük ezeket a találkozókat, ezek azok a pontok, amiket nagyon sajnálok. De mondhatnám az utolsó meccset is, ahol nagyon kompaktak voltunk, és végképp felnőttünk a ligához. Két kapott gól nélküli mérkőzéssel zártunk, mindezt azok után, hogy kapust cseréltem, Dlubáčnak is megadtam a lehetőséget a bizonyításra. Aki a Slovan ellen benne volt a hatból talán négy gólban is, de én akkor is bíztam benne. Elmondtam neki, számomra azzal, amit korábban nyújtott, megérdemel még egy esélyt, ő pedig két nullázással zárt. Ez is nagyon fontos részlete volt ennek az ősznek.

Amely során mindig, még otthon is idegenben voltak Aranyosmaróton. 2025 tavaszán hova kell majd mennünk, ha a KFC hazai bajnokijára készülünk?

Nagyon sokan felteszik nekem ezt a kérdést, de nem én vagyok a kompetens, aki erre válaszolhat. Nagyon szeretnénk már Komáromban játszani, hogy az itteni emberek is kisétálhassanak egy igazi, vérbeli élvonalbeli bajnokira, egy vadonatúj stadionba. Bízunk benne, hogy ez minél hamarabb valósággá válik.

Baráth György arról is beszámolt, hogy az adóhatóság honlapján szereplő, közel 750 ezer eurós tartozás sem él már. „Ez lényegében a stadionépítéssel kapcsolatos ügy volt. Mivel ezt külföldi cég végzi, nekünk kellett az áfát kifizetni, amelynek a visszaigénylése így bonyolultabb folyamat, de a jogászok ezt rendbe tették. A mai nappal megszűnt ez az adósságunk” – magyarázta a klubelnök.

S persze nem maradhatott ki a sajtótájékoztatóról a stadionépítés ügye sem, amely már húzódik egy ideje. „3-4 hónappal később kezdtük az építkezést a tervezettnél. Azt gondoltuk, hogy ezt menet közben behozzuk, de jött közben egy-egy váratlan probléma, amit ki kellett javítani, és így tolódik a folyamat. Én már a szezonrajtkor tudtam, hogy tavaszra nem leszünk készen. Építkeztem a múltban, ha ránezek egy készülő projektre, tudom, hogy mi a reális. Most 80%-on állunk. 

De nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy a stadionunk az egyik legszebb lesz az országban, 

még az is lehet, hogy egy kisebb meglepetéssel is fogunk szolgálni ezen a téren” – tette hozzá Baráth.

Kapcsolódó cikkünk Komárom |

A 10. helyen telel a Niké Ligában a komáromi labdarúgócsapat, ami az idény végén biztos bentmaradást jelentene az újoncnak. A KFC történetének első élvonalbeli (fél)szezonjáról Radványi Miklós vezetőedzővel beszélgettünk.

A hétvégi, 18. fordulóban 3:0-ra verték a besztercebányaiakat, ami a legnagyobb arányú győzelmük az idényben. Minden jó, ha a vége jó?

Igen, természetesen. Úgy zártuk le ezt az évet, ahogy le kellett. A komáromi futballklub történetének legsikeresebb évét tudhatjuk magunk mögött, azzal, hogy megnyertük a II. ligát és felkerültünk a legfelsőbb osztályba. 17 pontot szereztünk a 18 meccsen, voltak nehézségeink, de ideálisan tudtuk befejezni 2024-et.

Reális a 10. hely a KFC számára?

A szezon előtt azt mondtam, tisztában vagyok vele, hogy az utolsó fordulóig a bentmaradásért fogunk küzdeni, és ha az utolsó meccs után is így, a 10. helyen állna a csapat, én meg lennék elégedve. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem szeretnénk előrébb végezni, megteszünk ezért mindent, de a 10. hely azt jelentené, hogy mindenképp bentmaradunk a Niké Ligában, és erre a szezonra ez volt a cél.

Ha a pontszámukat nézzük, a komáromiakat megelőző besztercebányaiaknak és rózsahegyieknek is ugyanúgy 17 pontja van, a kassaiaknak 20. Ez könnyebbséget jelent, hogy több potencális ellenfél közül kell kettőt megelőzni? Vagy ellenkezőleg, nehezítést, hogy a hátralevő 14 meccs szinte mindegyike élet-halál harc lesz, vagy legalábbis nagyon komoly téttel fog bírni?

Ez is mutatja, hogy az első osztály mennyire kiegyensúlyozott. Csak három csapat ugrott el a mezőnytől, a Slovan, a zsolnaiak és a nagyszombatiak, a többiek nagyon együtt vannak. Ha valaki csak két meccset elbukik, nagyon sokat eshet a tabellán, ami fordítva is igaz. Mindez a nézőknek, a szurkolóknak jó, mert nem olyan a bajnokság, mint tavaly, amikor az ősz után eldőlt, hogy a ViOn kiesik, hiszen csak 4 pontja volt. Előttük pedig a 8 és 9 pontos Michalovce és a kassaiak áltak, mindenki tudta, hogy kettejük között fog eldőlni, ki kényszerül osztályozóra. Idén az sem lehet nyugodt, aki az 5-6. helyen áll, kicsik a pontkülönbségek, érdekes az élvonal.

Kapcsolódó cikkünk Komárom |

Hétfőn elkezdte a felkészülést az új idényre az immár élvonalbeli komáromi futballcsapat.

„Tizenöt percünk van, aztán indulni szeretnénk Szentpéterre edzésre” – köszönt be az újságíróknak Radványi Miklós, a komáromi labdarúgócsapat vezetőedzője a tegnapi sajtóeseményen. A helyi sportcsarnokba szervezett rövid találkozó után a gárda máris indult, hogy ténylegesen is megkezdje a felkészülést a 2024/2025-ös idényre, az elsőre a KFC történetében, amely már az élvonalbeli szereplést előzi meg.

Ami változatlan a Duna-partiaknál, hogy az új létesítményük jelenleg is nagy erőkkel zajló építése miatt az alapozást is „albérletben” kell elvégezniük, a már említett község mellett Dél-Komáromban és Aranyosmaróton. 

Utóbbi helyszínen, a ViOn stadionjában fogadják majd az ellenfeleiket a Niké Liga első hónapjaiban, azaz a II. ligás vágsellyei otthonuk után egy újabb, ideiglenes hazai pályát kell megszokniuk. „Az elmúlt idény mátyusföldi meccsei kellőképp megmutatták, hogy ha a hazai találkozóinkat is idegenben játsszuk, esetünkben ez jól sül el. Persze tudjuk, hogy az élvonal más kávéház, más szintű csapatokkal. Az aranyosmaróti egy családias stadion. Természetesen jobban örültem volna, ha Dunaszerdahelyen lett volna az átmeneti bázisunk, de ez nem jött össze” – nyilatkozta az Új Szónak Radványi.

Baráth György klubelnök pedig magyarázatot is adott arra, miért a Niké Ligából kiesett aranyosmarótiak létesítménye lett a befutó. „A nyitraiaknak nincsenek rendben a papírjaik, Dunaszerdahelyről pedig nem érkezett válasz az ajánlatkérésünkre. Az aranyosmarótiakkal gyorsan meg tudtunk egyezni, nekik szintén megvan a szükséges licenszük” – jegyezte meg Baráth.

Visszatérve a felkészülésre Radványi elmondta, a július végén kezdődő bajnokság miatt jól ki kell használniuk a rendelkezésükre álló egy hónapot. „Az első tíz napban nem akartam lekötni meccset, mert az állóképesség fejlesztésére szeretném helyezni a hangsúlyt. Kevés az idő a rajtig, remélem, mindenki el tudja végezni azt a munkát, amit elterveztem – mondta az 55 éves szakember. – Nagyon jó érzés a Niké Ligára készülni, de hasonlóan voltam vele három éve is, amikor átvettem a II. ligás csapatot, mert tudtam, hogy ebben a klubban nagyobb potenciál van, mint amit addig mutatott. Örülök neki, hogy három év után felkerültünk az ország legjobb 12 csapata közé. Persze, ez kötelez is bennünket, játékosokat, edzőket arra, hogy maximálisan teljesítsünk.”

Ebből már nem veheti ki a részét az a kilenc játékos, akinek távozásáról lapunkban is beszámoltunk (Laky, Bréda. Baranyai, Bögi, Janjic. Puska, Eckl, Ovšonka és Adamec). És mi a helyzet az érkezők terén? „Reményeink szerint a héten fokozatosan bejelenthetünk hat új igazolást is” – árulta el Hajtman Zoltán alelnök. 

A csapatkapitány továbbra is Martin Šimko marad, aki leszögezte, mindannyian tisztában vannak azzal, hogy egy erősebb bajnokság küzdelmeihez kell elvégeznünk az alapozást: „Egy kisebb ünnep lesz majd a Slovan elleni nyitány, de utána, a dunaszerdahelyi derbi is nagyon szép lesz. Minden ellenfelünket meg akarjuk szorongatni, meccsről meccsre haladva, aztán meglátjuk, mire lesz elég a teljesítményünk.”

„Egész Komárom örül, és mi is nagyon várjuk, hogy elkezdődjön a Niké Liga. Kicsit többet fogunk utazni, mint Vágsellyére kellett, de a II. ligában is megálltuk a helyünket ilyen körülmények között is. Igyekezni fogunk. Nagyon készülünk a Slovan elleni nyitányra, hiszen a bajnokról és az egyik legnagyobb esélyesről van szó, de az összes többi csapat elleni találkozót is várjuk. Ez azért más szint lesz, sokan most fognak debütálni az élvonalban, nekik ez plusz motivációt jelent, minden rivális ellen nagyon oda fognak figyelni” – nyilatkozta Saláta Kornél, aki továbbra is Radványi asszisztenseként dolgozik majd.

A tréner szerint különösebb nyomás nem lesz a KFC-n a történelmi szezonban. „Már mikor befejeztük az előző idényt, mondtam a játékosoknak, hogy minden egyes pillanatát ki kell élvezni annak, hogy feljutottunk. Ezt ők érték el, ők dolgoztak érte, hogy elérjék ezt a szintet. Úgy gondolom, nagyobb teher volt rajtuk a II. liga utolsó 5-6 fordulójában, mint lesz például a Slovan elleni nyitómeccsen. Utóbbi inkább hab a tortán, hogy ilyen kaliberű csapatokkal mérkőzhetünk. Edzői karrierem során már többször le tudtam győzni a Slovant – mosolygott sokat sejtetően Radványi, majd hozzátette: – Fontos, hogy a csapat maximálisan felkészüljön fizikálisan, mert dinamikusabb, intenzívebb a játék a Niké Ligában.”

Érdekes

Június 29.: KFC–Újpest (Szenpéteren)

Július 3.: Podbrezová–KFC

Július 6.: Pohronie–KFC

Július 10.: Rapid II–KFC

Július 13.: Komáromi VSE–KFC

Július 20.: MTK–KFC

A KFC felkészülése

Még egy kicsit térjünk vissza a Dukla elleni specifikus bajnokira: játékosként vagy edzőként megélt már hasonlót, hogy aktuális csapata három tizenegyest rúghatott?

Talán soha. De nem csak három járt volna, mert a legtisztább büntetőt a hosszabbításban kellett volna megkapnunk, a 92-93. percben talán már a játékvezető is szégyenlette és nem akarta befújni a negyediket. Visszanéztem azt a jelenetet, óriási tizenegyes volt, megint Willwéber szabálytalankodott, aki elrúgta Sliacky lábát, amikor ő visszahúzta a labdát. Örülök annak, hogy az idény hajrájára végre nem csak ellenünk fújtak be büntetőket – mert ahogy korábban is mondtam, nem az volt a gond, hogy ellenünk ítéltek a bírók, hanem hogy a javunkra alig. A besztercebányaiak ellen mind a négy eset megadható volt/lett volna, amit az is jelez, hogy az ellenfél sem vitatta a jogosságukat. A kispadokon mindent vissza lehet nézni azonnal, a segítőim azonnal jelezték, hogy ezek biztosan büntetők lesznek. Eddig ezeket nem fújták be a javunkra, most igen.

Azaz mondhatjuk, hogy objektívebbé vált az utolsó fordulókban a bíráskodás a KFC bajnokijain?

Talán így is mondhatjuk. De fontos volt az is, hogy a 12-13. fordulótól kezdve a csapat már úgy játszott, hogy látni lehetett, felvette a liga ritmusát. A számok, a statisztikák is ezt mutatták, a játékosok megtanulták, mennyit kell futni az élvonalban, az egyes játékzónákban. Ez mind nagyon kijött akkortól, és a pótolt Slovan-meccset leszámítva mindenkivel nagyon jót fociztunk. Benne volt a gárdában minimum 20 pont, de több olyan találkozónk volt, ami az utolsó másodpercekben ment el. A 17 pont nem rossz, de reálisan 5-6-tal többünk is lehetett volna.

Kapcsolódó cikkünk Aranyosmarót |

Már-már úgy tűnt, pontosztozkodás lesz a második csallóközi derbi vége, de a 95. percben megítélt büntetővel a DAC 1:0-ra verte a KFC-t. Xisco Munoz és Radványi Miklós edzők mellett a játékosok is megszólaltak a ViOn-stadion öltözőfolyosóján.

„Ha nem akarnak minket az élvonalban, szólhattak volna korábban, maradtunk volna a II. ligában, akkor nem kellene minden héten a maihoz hasonló cirkuszt megélnem” – adta ki magából első dühét a kamerák előtt Radványi, aki aztán a későbbi sajtótájékoztatón bővebben is kifejt(h)ette frusztrációja okait. 

Az 55 éves szakember leszögezte, nem feltétlenül a legvégén befújt büntetőt kifogásolja (amely a visszajátszások alapján megítélhetőnek tűnt, mivel Žák nagyon szerencsétlenül, túlzottan látványosan rángatta Ortizt).

 „Az egyik kollégám a szezon elején sokat sírt a bírók miatt, akik elkezdték másképp fújni a meccseiket. Talán nekem is ezt kéne tennem, mert 12 meccs alatt 7 büntetőt rúgtak ellenünk, amelyek között vannak jogosak, de kétségesek is. A mostani döntő szituációt meg kell néznem, de korábban a videoelemzőnk szerint a DAC egyik játékosa kézzel blokkolta Žák lövését. De említhetném az Ortiz–Tóth Gábor párharcot is, amelyet támadófaultként ítélt meg a játékvezető, míg a másik oldalon büntetőt adott a 95. percben” – mondta Radványi.

Hozzátette, már sokadszor nehéz értékelnie egy bajnoki után, mivel csapata mindig nagyot hajt, és általában kiegyenlített meccseket játszik a riválisokkal, helyzetei is vannak, de nagyon frusztrálóak a sorozatos, egy kivételével kizárólag egygólos vereségek. 

Zsinórban hat után mihez lehet kezdeni, szegeztük a kérdést Pastorek Józsefnek is, a KFC középpályásának, aki a DAC ellen eddigi legtöbb játékpercét kapta a Niké Ligában. 

„A játékunk egyáltalán nem volt rossz, mindenki odateszi magát. Az utolsó percig szenvedünk, mégis kikapunk, ugyanúgy, mint az utóbbi meccseken mindig. Momentán nagyon nehéz pozitívan gondolkozni, de ez az egyetlen jó döntés. A jó dolgokat meg kell tartani, a hibákat pedig ki kell javítani, ahogy ezt a komáromi srácok mindig igyekeznek megvalósítani” – összegezte érzéseit lapunknak Pastorek.

A másik oldalon természetesen nagy volt az öröm, indulhatott az öltözői győzelmi skandálás is, amelybe például a csereként szintén beállt Szendrei Ákos már sportszár és zokni nélkül futott a társak után, mivel három állhatatos rajongója mindenképpen szeretett volna szuvenírt szerezni a kedvenctől.

Matej Trusa azonban még teljes focis szerelésben értékelte a találkozót az újságíróknak: 

„Ma én voltam a hős, a Slovan ellen viszont az antihős (a pozsonyiak elleni, szintén ráadásban lőtt 11-ese döntetlent ért volna a DAC-nak – a szerk. megj.). Szeretném megköszönni a csapattársaimnak, hogy nem adták fel, és a legvégéig hajtottak a győzelemért, a nem túl jól sikerült első félidő ellenére is. A komáromiak öt vereség után fogadtak minket, de szinte mindig jól teljesítettek, ahogy most is. Sokat segítettek a cseréink, nagyon örülünk a három pontnak.”

Utóbbi tényt emelte ki többször Xisco Munoz, a DAC vezetőedzője is. 

„A második játékrész a mi kezünkben volt. Helyzetekig jutottunk, de a hazai kapus nagyszerű napot fogott ki. Ahogy telik az idő az ilyen mérkőzéseken, úgy válik egyre nehezebbé a dolgunk. Fontos azonban, hogy mindig az utolsó pillanatig harcoljunk. Meg kell dicsérnem a fiúkat azért, ahogy reagáltak az első félidő után, amelyet nem tudtunk kézben tartani. Az a fontos, hogy győztünk, és magunkkal visszük a három pontot. Egy olyan csapatot győztünk le, amely teljes erővel odatette magát, küzdött, harcolt és jól is játszott. A bajnokságban kemény ellenfeleink vannak, más meccsek is a hajrában dőlnek el néha, az a lényeg, hogy most nekünk sikerült ezt megtennünk.”

Munoz a KFC és a Podbrezová legyőzésével alighanem egy időre zárójelbe tette a leváltásával kapcsolatos híreket, a médiában már konkrét nevek (Sergej Jakirovic, Lőw Zsolt) is elhangzottak lehetséges utódjaiként. A DAC-ra ráadásul ezen a héten is két meccs vár, a véletlennek köszönhetően mindkétszer a besztercebányaiak ellen, mindkétszer a MOL Arénában: szerdán a Slovanft Cupban, vasárnap a Niké Ligában.

A komáromiak kupanegyeddöntőjét később rendezik, a bajnokságban pedig egy újabb hazai meccs vár Radványiékra, szombaton a nagyszombatiakat fogadják.

Mindezt úgy, hogy a csapata egy hétmeccses vereségsorozatból is kilábalt. Volt bármikor olyan pillanat ez alatt, amikor átfutott a fejében, hogy feláll a kispadról?

Egy edző fejében sok minden megfordul… Én nem az a típus vagyok, aki elfut a gondok elől, aki elhagyja a süllyedő hajót. Természetesen beszéltem Vincze István sportigazgatóval erről: ha úgy gondolja, egy más edző tudna új impulzust hozni az öltözőbe, én nem nőttem hozzá a posztomhoz, nem ragaszkodom hozzá foggal-körömmel. Azt válaszolta, ilyesmi meg sem fordult a fejében, és bíznak bennem. Tudtam, hogy főleg idő kérdése, mikor fog meglátszani a munkánk, mikor fognak jönni az eredmények. A rózsahegyi meccs előtt azt mondtam a játékosaimnak, hét ilyen meccs után, amikor – bokszos hasonlattal élve – sok pofont kaptunk és a KO szélén állunk, a csapat belső ereje segíthet. Az utolsó másodpercekben veszítettünk el két-három találkozót is, mégis fel tudtunk állni a padlóról. Az utolsó négy fordulóban (a slovanos pótlást nem számítva) a csapat meg tudta mutatni, hogy van tartása. Akik már temettek minket, azoknak csattanós választ adtunk.

Ha ezt egyéni teljesítményekre kellene lebontani, kik voltak azok, akik kellemesen meglepték vagy akár „csak” simán húzemberek voltak?

Nagy érvágás volt számunkra, hogy Šimko a 2. fordulóban Dunaszerdahelyen bokaszalag-szakadást szenvedett. Meg kellett műteni, kiesett két hónapra. Nekem a II. ligában is és most is ő a meghosszabbított kezem a pályán. Az utolsó négy fordulóban, amikor visszatért, nem kaptunk ki. Nagyon fontos játékosunk, mind az öltözőben, mind az én szempontból. Még ha az orvosok nem is nagyon ajánlották, én elvittem őt már Rózsahegyre is, mert már a jelenléte is sokat számít a többieknek. Ő az egyik meghatározó játékosunk. Én mindig azt mondom, hogy a komáromi egy nagyon jó gárda, kiváló csapatszellemmel, ebben van az erőnk. De akiket még kiemelnék, az Šmehyl, aki univerzális focista, tudom őt használni jobb és bal oldalon is, nagyon jó szellemiségű játékos, aki mindig pozitív beállítottságú. Nagyon jókor érkezett Karvináról Žák, aki legutóbb is ott volt mindhárom tizenegyes kiharcolásánál, sokat fut, sokat dolgozik, technikailag képzett. Örülök annak is, hogy miután Špiriak eleinte nem játszott jól, és ezért leültettem a padra, motivációként fogta ezt fel és az egyik legjobb belső védő lett. De Ganboldot is mondhatnám, aki rúgott három fontos gólt. Ők tették hozzá pluszban talán a legtöbbet a teljesítményünkhöz. Én mindenesetre 2024-et az egyik legsikeresebbnek tekintem az edzői karrieremben.

És ennek az esztendőnek melyik meccs volt a csúcspontja?

Több is volt. Amikor Besztercén nyertünk 3:2-re, vagy amikor Rózsahegyen lefutballoztuk a hazaiakat, támádásban és védekezésben is jók voltunk. De az első félidőben lefociztuk a Spartakot is Nagyszombatban vagy a DAC-ot is Aranyosmaróton. Más kérdés, hogy ahelyett, hogy több góllal vezettünk volna, a végén elveszítettük ezeket a találkozókat, ezek azok a pontok, amiket nagyon sajnálok. De mondhatnám az utolsó meccset is, ahol nagyon kompaktak voltunk, és végképp felnőttünk a ligához. Két kapott gól nélküli mérkőzéssel zártunk, mindezt azok után, hogy kapust cseréltem, Dlubáčnak is megadtam a lehetőséget a bizonyításra. Aki a Slovan ellen benne volt a hatból talán négy gólban is, de én akkor is bíztam benne. Elmondtam neki, számomra azzal, amit korábban nyújtott, megérdemel még egy esélyt, ő pedig két nullázással zárt. Ez is nagyon fontos részlete volt ennek az ősznek.

Amely során mindig, még otthon is idegenben voltak Aranyosmaróton. 2025 tavaszán hova kell majd mennünk, ha a KFC hazai bajnokijára készülünk?

Nagyon sokan felteszik nekem ezt a kérdést, de nem én vagyok a kompetens, aki erre válaszolhat. Nagyon szeretnénk már Komáromban játszani, hogy az itteni emberek is kisétálhassanak egy igazi, vérbeli élvonalbeli bajnokira, egy vadonatúj stadionba. Bízunk benne, hogy ez minél hamarabb valósággá válik.

Szombat, 15.30: DAC–Skalica (Gemzický), Michalovce–Podbrezová (Dzivjak), B. Bystrica–Trnava (Očenáš); 18.00: Žilina–Košice (Marhefka). 

Vasárnap, 15.30: Trenčín–Komárno (Smolák), Ružomberok–Slovan (Kráľovič).

19. forduló


Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »