Február 16-án ünnepi alkalomra gyűltek össze a csákányi Keresztelő Szent János Fazendában. A magyarországi Remény Udvarának első gyógyulója, Tamás átvehette a gyógyulási folyamatának egyéves szakaszát lezáró oklevelet, s megkapta küldetését: a remény nagyköveteként éljen a világban, örömet és békét adva minden körülötte lévőnek.
Az ünnepi alkalom – melyen jelen voltak a rokonok, barátok, önkéntesek – szentmisével vette kezdetét, melyet Boross László, a kaposvári Nagyboldogasszony-székesegyház káplánja mutatott be. Szentbeszédében a káplán Lukács evangéliumának szavait idézte: „Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa! Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert jutalmul bőségben lesz részetek!”
„Az Isten országa itt van közöttünk. Az ő tanítása és a hitből fakadó szeretet már itt a Földön jóllakat bennünket. Lehet, hogy nem tudunk adni másoknak, mert nekünk sincsen, de
Aki meghallja és szívébe fogadja a tanítást, az meg is fogja cselekedni azt” – tette hozzá a káplán, majd az odafigyelés fontosságáról beszélt prédikációjában.
„Aki az emberbe veti a bizalmát, az balga, aki Istenbe, az minden nehézségben helyt tud állni” – köszöntötte a jelenlévőket Fejér Doma (Domonkos), a Keresztelő Szent János Fazenda vezetője, majd az idézethez kapcsolódóan elmesélte: valaki, aki szabadulni szeretne függőségétől, nemrégiben felhívta, s azt mondta neki: a testvérem szerint te meg tudsz gyógyítani engem. „Akkor hazudott” – válaszolt Doma, s elmondta neki:
A közösségben a férfiaknak ezen keresztül nyílik lehetőségük a gyógyulásra, napról napra.
„Tamás ezt az utat járta az utóbbi egy évben. Ez az út, mely valaminek a kezdete, folytatódni fog, hiszen egyikünk sincs még kész a szeretetben. Isten megmutatja majd neki a következő lépéseket. A Fazendában mi nem tudjuk garantálni, hogy később senki sem nyúl az üveghez, vagy a drogokhoz, viszont azt igen, hogy a gyógyulóknak itt lehetőségük nyílik megtanulni azt, hogy miként tudják az életüket az Isten irgalmasságára felépíteni.
„Alkoholbeteg, drog- és gyógyszerfüggő srácként érkeztem a Fazendába, összetörve, depressziósan, harminc kilóval könnyebben, teljesen reményvesztetten – mondta Tamás. – Nem tudtam, hogy mire számítsak, s hogy mi lesz itt velem. Az első sokk akkor történt, amikor beszálltam az autóba, és Doma azt mondta, hogy itt nincs dohányzás, se telefon egy évig, így két újabb függőségemtől kellett megválnom.
Igent mondtam, eldöntöttem, hogy jobb ember akarok lenni, szeretnék kiegyensúlyozott, normális életet élni, s akkor elkezdődött egy út. Ami először feltűnt, az a szeretet volt, amellyel fogadtak, hiszen mint testvérüket fogadtak be maguk közé a többiek. Van, aki testvért lát bennem, van, aki a fiát látja bennem, s van, aki jóbarátot lát bennem. Ez a múltamban, egy évvel ezelőtt számomra képtelenség volt. Ehelyett
Akire csak ránézek, mindenkiről tudnék jót mondani. Mindenki adott nekem, s remélem, hogy én is tudok adni másoknak, hiszen igenis, van remény, van esély új életet kezdeni, mert Isten mindig mellettünk áll és szeret bennünket. Az, hogy feltétel nélkül Istenre hagyatkozhatunk, megtapasztalhatjuk az ő szeretetét, az tényleg gyógyító” – zárta gondolatait Tamás, majd szeretetvendégséggel ért véget az ünnepi alkalom.
Forrás: Kaposvári Egyházmegye
Fotó: Kling Márk
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
