Az Európa-bajnokság eddigi legnagyobb meglepetését – pozitív értelemben – a georgiai válogatott okozta, amely vasárnap este kilenc órától története legnagyobb mérkőzését játssza Kölnben, a spanyolok ellen. Százéves grúz-georgiai futballtörténelem, magasságokkal és mélységekkel.
Ahogyan a nagyvilág sok más kikötővárosában is, Potiban is angol tengerészek ismertették meg a játékot, a XIX. és a XX. század fordulóján. Ott kezdődött az ország futballtörténete, de hamarosan eljutott a játék Tbiliszibe is. A terület akkoriban az Orosz Birodalom hoz tartozott, majd 1917 és 1922 között önálló volt. 1922-ben Grúzia – együtt Azerbajdzsánnal és Örményországgal, Kaukázusontúli Szovjet Szocialista Köztársaság néven – a Szovjetunió négy alapító tagköztársaságának egyike lett.
Attól kezdve 1991-ig a grúz a szovjet futball történetének részeként létezett. Mégpedig különleges részeként, mert az emlékek szerint a grúzok mindig másképpen futballoztak, mint az oroszok, vagy éppen az ukránok. Sokkal technikásabban, labdabiztosabban, kevésbé a fizikai erőre, mint inkább a rövidpasszos, kulturált játékra építve játszottak.
Valamivel több mint száz éve, 1923-ban írták ki Tbilisziben az első városi bajnokságot, akkoriban klubok még csupán elvétve léteztek a Szovjetunióban, az első „igazi” bajnokságot csak 1936-ban írták ki. Az első, hétcsapatos első osztályban még csupán orosz és ukrán egyesületek szerepeltek, az 1936-os ősziben már részt vett a Dinamo Tbiliszi is. Attól kezdve szinte mindig volt grúz a legjobbak között, noha eredményességben a tbiliszi kék-fehérek elmaradtak az orosz vagy akár az ukrán csapatok mögött.
Ugyanakkor olyan kiváló futballisták emelkedtek ki a grúz futballból, mint Borisz Pajcsadze, Vahtang Gogoberidze, vagy az 1960-ban (természetesen a szovjet válogatottal) Európa-bajnoki címet nyerő Mihail Meszhi, Szlava Metreveli és Givi Csoheli, az 1970-es világbajnokságon védő Anzor Kavazasvili, az 1972-es Európa-bajnokságon ezüstérmes Revaz Dzodzuasvili és Murtaz Hurcilava.
Hurcilava volt a szovjet válogatott első grúz csapatkapitánya.
A hetvenes évek második felének, illetve a nyolcvanas évek elejének legjobbjai, mint David Kipiani, Revaz Sengelija, Alekszandr Csivadze, Tengiz Szulakvelidze, Vitalij Daraszelija, Vlagyimir Gucajev Európa legjobb klubjai közé emelték a Dinamo Tbiliszit, a Kupagyőztesek Európa-kupája 1981-es megnyerésével. Többségük az a 21 grúz játékos közé tartozik, akik valaha tagjai lett a szovjet válogatott világbajnokságra nevezett keretének.
Nagyjából minden ötödik (18 százalék) játékos volt grúz 1958 és 1990 között a szovjet vb-keretben, csak az oroszok és az ukránok képviseltették magukat nagyobb számban. Ám Grúzia, azaz Georgia függetlenné válása után az ottani klubok nem tudták a korábbi nívót elérni, messze elmaradtak az európai elittől. Ugyanakkor több játékos is szép karriert futott be Nyugat-Európában, mint például az Ajaxnál sikereket elérő Sota Arveladze, a Manchester Cityben sikeres Giorgi Kinkladze, s főleg Kahaber Kaladze.
A politikus-labdarúgó
Kaladze az AC Milanban futballozott tíz éven keresztül, az egyetlen grúz kétszeres BL-győztes játékos. Túlélt egy családi tragédiát (öccsét, Levant, aki akkor orvostanhallgató volt, elrabolták, s váltságdíjat követeltek érte, s noha a család fizetett volna, megölték), majd sikeres politikus lett. Volt Tbiliszi főpolgármestere, energiaügyi miniszter és miniszterelnök-helyettes is.
Válogatott
Bármilyen jó futballistái is voltak a georgiaiaknak, a válogatott soha nem ért el 2024 tavasza előtt a mostanihoz hasonló sikereket. A világbajnoki selejtezőkből 1998 és 2022 között egyszer sem jutott tovább, sőt, mindössze egyszer, 2002 előtt tudott legalább két csapatot megelőzni a csoportjában. (Akkor harmadik lett, éppen a magyarokat és a litvánokat maga mögé utasítva.)
Az Európa-bajnoki selejtezőkön 1996 és 2001 között hasonlóan rossz mérleggel zárt, de 2020-ban, a Nemzetek Ligája-szereplésnek tulajdoníthatóan, egyetlen győzelemre volt az Eb-részvételtől. Ám akkor, Tbilisziben, 1-0-ra kikapott Észak-Macedónia válogatottjától.
Magyar szálak
Idén sikerült megtenni az utolsó lépést is. Ismét a Nemzetek Ligája-szereplés alapján maradt versenyben a selejtezők után, amelybe egyébként a negyedik kalapból (!) sorsolták. Nem ezért, de ezzel magyarázhatóan negyedik lett a csoportjában, a nyolcaddöntős ellenfél Spanyolország, valamint Skócia és Norvégia mögött. A pótselejtezőn ellenben az NB I-ből, Mezőkövesdről, Újpestről, a Videotonból ismert Budu Zivzivadze duplájával legyőzte a luxemburgiakat, majd 120 perces gól nélküli csata után tizenegyespárbajban legyűrte a Borisz Pajcsadzéról elnevezett nemzeti stadionban a görögöket.
Zivzivadze itt van az Európa-bajnokságon, ahogyan a korábbi Ferencváros-védő, Lasa Dvali is.
Egyébként eddig összesen 24 georgiai játszott a magyar élvonalban, Zivzivadze mögött van a legtöbb mérkőzés, a második e listán Rati Alekszidze, a harmadik Giorgi Beridze.
Természetesen a mostani 26-os keretükből is a többség légiós, csak a veterán cserekapus, Giorgi Loria és a fiatal középpályás, Giorgi Citaisvili került be hazai klubból. A legerősebb öt európai bajnokságból csupán három játékost válogatott be Willy Sagnol, a korábbi Európa-bajnok francia védő, a szövetségi kapitány: Giorgi Mamardasvili a Valencia első számú kapusa, a góllövőlista élén álló Georges Mikautadze Bölöni László játékosa volt a francia Ligue 1-ben, az FC Metzben, s nem utolsósorban, hanem elsőben, Hvicsa Kvaracelija, a jelen egyik egyik legjobb európai támadó középpályása a Napoli futballistája.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
