A gabonalobbi univerzális erkölcse

A gabonalobbi univerzális erkölcse

A gabonalobbi „univerzális erkölcse“ egy magát végleges igazságnak hazudó egyszerű önkényes akarat, politikai mozgalom, semmi több.

Ahogyan azt Szentesi Zöldi László is megírta, igazán tanulságos interjú jelent meg a gabonalobbi egyik jeles képviselőjével. (Igen, gabonalobbi, bár tudjuk, hogy hiába próbáljuk meg kijátszani Cukorhegyi variációkövető algoritmusát.)

Először is tisztázzuk az alapkérdést: a házasság intézmény, nem pedig jog. Nem létezik a „házasodáshoz való univerzális alapjog“, bár tény, hogy a gabonalobbi ezt szeretné elérni. Ám ha univerzális az alapjog, az nem korlátozódik két felnőtt személyre, akármilyen neműek is, ugye, az univerzalizmus nem ismer ilyen határokat. Sebaj.

Jó, ha megjegyezzük, hogy itt szigorúan egy politikai lobbiról van szó. Egyszerűen nincs tömeges igény a melegek részéről a házasodásra vagy örökbefogadásra, ahogy még a bejegyzett élettársi kapcsolat meglévő lehetőségével is igen kevesen élnek közülük. Ez nem a buzik ügye, csak a lobbi ügye. Ügy márpedig kell, hogy a politikai mozgalom igazolja legitimitását.

Azon pedig szükségtelen meglepődnünk, hogy a gabonalobbi szóvivője felmondja az összes létező felvilágosult, liberális mítoszt, például a szabadon megerőszakolt nőkről. Kérem, ez itt nem Teherán. Az igazság az, hogy a nőket a kereszténység szabadította föl, nem pedig a felvilágosult liberalizmus. Az, hogy a nőnek szabad akaratából kell beleegyeznie, nem liberális találmány (ahogy számos más, sajátjuknak mondott vívmány sem, de ez messzire vezetne).

Azon sem érdemes fennakadni, hogy mi a libsi érvelés jellemző iránya: párás szemű dicséret jár a haladó mérföldkőként emlegetett válás intézményének, hiszen mennyi rossz házasság van. Arra a libsi már nem fordít figyelmet, hogy mi van a válás után, mennyi kárt okoz az az érintett feleknek, nem is beszélve a gyerekekről, mert a libsi hitvallása az önzőség, és képtelen felfogni a közösség, lemondás és önfeláldozás képzeteit. A házasság és a család nem táncikálás egy kamionon, hanem mindennapos küzdelem, erőfeszítés, a saját egónk háttérbe szorítása. Ezek mind olyanok, amikre a libsi képtelen. A jelszó az önmegvalósítás.

Néhány szót érdemelnek az erkölcsök és az intézmények is. Fájdalom, de ezek nem „racionalitáson nyugvóak“. Racionális kalkuláció alapján például ha én vagyok az erősebb, elvehetem, ami a másé – miért ne volna ez „racionális“? Nem véletlen, hogy eddig minden olyan kísérlet, ami az „erkölcs racionális megalapozására“ tett kísérletet, csúfosan elbukott. Legjobb esetben paródia lett belőle. Az erkölcs parancsokat és előírásokat fogalmaz meg, tiltások és pozitív „ajánlások“ formájában, melyek a felvilágosult racionalitás alapján nem megalapozhatóak. És ha azok is lennének, felmerül a kérdés, hogy ha a hagyományos házasságnak nincs „racionális megalapozása“, ugyan miért volna ilyenje az azonos neműek házasságának? Utóbbi sem több, mint esetlegesség, vágy, vagy egyszerű politikai akarat kifejeződése, ami a racionalitás maskarájában parádézik.

Az sem igaz, hogy az azonos neműek által nevelt gyerekek helyzete megegyezik a hagyományos házasságokban felnövő gyerekekével. És ha lehet, a szörnyen blőd „alkoholista gyerek- és feleségverő apa“ toposzán próbáljunk meg túllépni, mert ezektől a potenciális rossz vonásoktól nem fosztotta meg a Gondviselés a melegeket sem. Sőt, a gabonalobbi által elhallgatni kívánt egyes tanulmányok szerint az azonos neműek által nevelt gyerekek igenis rosszabb körülményekről számolnak be, már ami az abúzust, depressziót, drogfüggőséget, elhízást, valamint a hagyományos házasságok eseténél is gyakoribb válást illeti. Érdemes néha belenézni az érintettek – mármint azonos neműek által nevelt emberek – beszámolóiba is. És ha már itt tartunk, sanszos, hogy a leszbikusok által nevelt gyerekek indulnak a legrosszabb esélyekkel, főleg ha a két némber megőrül és a gyerekekkel együtt hajtanak a szakadékba.

(Ja, igen: ha valaki ezeket keresi, célszerű nem a Google keresőjét használni, amit természetesen pofátlanul manipulálnak.)

Hírdetés

Kutatások nélkül is elég egyértelmű, hogy egy gyerek számára az a lehető legjobb, ha egy apa és egy anya mellett nő fel, lehetőség szerint a biológiai apja és anyja mellett. A józan ész is képes felismerni azt, hogy teljesen mást ad egy nő és egy férfi a gyereknek, és mindkettőre szüksége van. Szó sincs róla, hogy minden ilyen eset tökéletes lenne, sőt tökéletes esetek egyszerűen nincsenek. De hogy egy gyereknek ez a legjobb esélye arra, hogy a lelki fejlődése egészséges legyen, az egészen biztos.

Persze a gabonalobbi harca az ún. „egyenjogúságért“ egyáltalán nem arról szól, hogy minél jobb legyen a gyerekeknek. Ők csak eszközök ebben a harcban. Ez az ő akaratukról és erőszakosságukról szól, semmi másról. Nekik és csak nekik legyen jó, nekik lehessen mindent. A történet arról szól, hogy a politikai lobbi tagjainak jogai előbbre valók, mint a gyerekek jogai.

Azon pedig már meg sem lepődünk, hogy a lobbi fundamentalizmusa tiltja a humort: „buzivicceket“ márpedig tilos mesélni. Sajnos a humor per definitionem sértő, így nem véletlen, hogy a fundamentalisták szinte minden esetben befeszült, búvalbélelt savanyújóskák, akik üldözik a jókedv formájában megjelenő eretnekséget. Ahogy a lobbi egyéb ügyei esetében, úgy valószínűleg a melegek sem ellenzik a buzivicceket, ahogy az egyéb kisebbségek sem ellenzik a róluk szóló vicceket, csak a fundamentalista politikai aktivisták.

A hagyományos, férfi-nő házasság persze lehet esetlegesség – ahogy a poligámia tilalma is az, vagy az, hogy nem dobáljuk le a melegeket a tetőről. A gabonalobbi által emlegetett „univerzális erkölcs“ kevésbé univerzális, mint mondjuk a judaizmus vagy a katolikus tanítás. Ha esetlegességeket emlegetünk, akkor ez a felvilágosult morál legalább annyira esetleges, mint az összes többi. Akkor már csak az a kérdés, miért kéne erre cserélnünk az évszázadok által igazolt erkölcsöket?

Az univerzális erkölcs persze hirtelen darabokra szakad, amikor megjelennek „különböző teológusok“ (kóklerek), akik eltérnek a hagyományos tanítástól. Gondolom, ez esetben az eretnekek, újítók, forradalmárok nézetei képviselik valamiképpen az univerzális erkölcsöt. Nehéz ezt követni.

A gabonalobbi „univerzális erkölcse“ egy magát végleges igazságnak hazudó egyszerű önkényes akarat, politikai mozgalom, semmi több. Lehet, hogy a zsidó-keresztény kultúra esetlegesség és nem tarthat igényt a végső igazságra – de akkor miért tarthatna erre igényt a gabonalobbi turbóliberális fundamentalizmusa, amit ráadásul láthatóan csak egy agresszív kisebbség képvisel?

Óriási szerencse, hogy a sokaság pillanatnyilag a józanság pártján áll, akár heteró, akár meleg, és lerázza magáról az agresszív fundamentalisták agybaját, mint kutya a vizet.

Megadja Gábor – www.888.hu

Köszönettel és barátsággal!

www.flagmagazin.hu


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »