A ferencvárosi játékosok közül senkinek sem volt kedve nyilatkozni a Ferencváros-Dinamo Zagreb labdarúgó BL-selejtező (0:4) után, egyedül a kapus Dibusz Dénes állt meg az újságírók előtt, aki szerint a zágrábiak elleni visszavágó egyetlen pozitívuma a közönség kitartó buzdítása volt.
Milyen taktikával léptek pályára a Dinamo elleni visszavágón?
Nem szerettünk volna beállni védekezni, arra készültünk, hogy a saját játékunkat játsszuk. Tudtuk, hogy a zágrábiak többet fognak kockáztatni, hasonlóan erős kezdésre számítottunk tőlük, mint az első mérkőzésen. Ennek ellenére volt két olyan megugrásunk, amelyből megszerezhettük volna a vezetést. Sajnos, minden kisebb hibánkat könyörtelenül kihasználták.
Az első félidő végén Sigér Dávid lövésénél csak kevés kellett volna a gólhoz…
Így van, ha az beljebb megy, vagy a második félidő második percében nem kapunk gólt, akkor az teljesen más irányba terelte volna a folytatást, de ezen már nem tudunk változtatni. Mindenki a maximumot beletette a mérkőzésbe. Mi mindent megtettünk a pályán, el kell ismerni, hogy a jobb csapat jutott tovább.
Melyik eredmény áll közelebb a valósághoz, a tényleges erőviszonyokhoz: a kinti 1:1 vagy az itthoni 0:4?
Nyilván a kettő között van az igazság. Kint nagyon jó eredményt értünk el, de ez a mai mérkőzés megmutatta, hogy komoly minőséget képvisel a Dinamo, az elöl játszó négy-öt emberük bármikor képes olyan szituációt teremteni, ami mérkőzéseket dönt el. A mostani találkozó picit túlzó különbséget is hozott, főleg a kiállítás után, amikor már csak arra összpontosítottuk az erőinket, hogy minél kevesebb kapott góllal ússzuk meg. Előre kell nézni, igaz, rá fog menni egy-két nap, hogy feldolgozzuk a történteket. De hétvégén indul nekünk is a bajnokság, jövő héten az Európa-liga csoportköréért játszunk, nincs idő keseregni. Tanulnunk kell a meccsből, mert nagyon kevés ilyen szintű találkozóban van részünk. Lehet, ez is volt az egyik oka a hibáknak, az apró kis pontatlanságoknak, a gondolkodásbeli lassúságnak. döntésképtelenségnek. Jó tanulópénz volt ez mindenkinek, tudnunk kell belőle építkezni. Főleg azok után, hogy a szurkolók a mérkőzés egésze alatt mögöttünk álltak, és a mérkőzés után is az utóbbi időben példátlan támogatásukról tettek tanúbizonyságot. Ezt nagyon szépen köszönjük, és szeretnénk meghálálni az EL playoffjában.
Milyen érzés volt egy hazai zakó után percekig a tapsoló B-közép előtt állni?
Felemelő volt. Ha pozitívumot keresek a találkozóban, akkor gyakorlatilag ez az egyetlen. Nagyon jó érzés volt ezt megélni. Csúnya vereség lett a vége, de a drukkerek értékelték azt, ahogy az elmúlt meccseken belementünk a párharcokba, hogy egyik találkozón sem álltunk vissza védekezni, próbáltunk olyan focit játszani, amit elterveztünk. Sajnos van ilyen, hogy meg kell hajolnunk a nagyobb játékerő előtt. Egy bravúrt sikerült megcsinálnuk a Ludogorec ellen, most ez nem jött össze. Nagyon csalódottak vagyunk emiatt, de tovább kell menni.
Melyik gól bántja a legjobban?
Az összes, nem nagyon tudnék különbséget tenni. Az első volt a legnagyobb tőrdöfés, a második nagyon rosszkor jött, egyből a félidei szünet után, amivel nagyon rossz helyzetbe sodortuk magunkat.
Ez volt a maximum, amit kihozhattak magukból, vagy a Dinamo ennyire jól teljesített, és csak ennyit engedett?
Mindenki láthatta, hogy megfeszültünk a pályán, nem volt szó arról, hogy megijedtünk volna vagy nem győzelmi mentalitással léptünk volna pályára, mert ilyen csodálatos hangulatban mindenki csakis úgy tekinthetett a selejtezőre, mint élete legfontosabb kilencven percére.
Mennyire lesz nehéz motiválni magukat az NB I-es rajtra?
Fel kell pörögni újra, nincs mese, ez a következő feladat. Nem azt kell nézni, hogy ki az ellenfél, hanem hogy a saját elvárásainkak megfelelően játsszunk-e, olyan mentalitással, olyan hőfokon, hogy győzelemmel tudjunk kezdeni.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
