Kis híján egy éve már, hogy nincs köztünk Duray Miklós, aki soha, senkivel és semmivel nem alkudott meg, a halálos betegséggel sem, mellyel szemben kitartóan és méltósággal harcolt – tavaly december 30-án azonban alulmaradt. Nincs mit szépíteni: kutya nehéz év volt ez nélküle: a mester, a bölcs, a vezető, a mesélő, a kérdező, a minden nyűgünkre derűvel és bölcsességgel válaszoló, az érdeklődő, az életében korunk Esterházyjának nevezett, mégis csodálatosan egyszerű és közvetlen, szeretetre méltó ember nélkül. És egyáltalán nem mellesleg: jajj, de nagy szükségünk lett volna rá éppen az elmúlt év közéleti megmérettetései során, rá, akinél jobban senki nem tudta, milyen lépésekre és áldozatokra van szükség a működőképes egység létrehozásához.
Mikor itthagyott minket, ezt írtuk róla: „Aki ismerte őt, tudja, nem túlzás azt mondani: az a típusú ember volt, aki egy nap alatt legalább kettőt élt. Ritkán lehetett őt otthon találni, tétlenül pedig soha. Ismerősei, s azok, akiket barátságával tüntetett ki, számíthattak a néha egészen képtelen időpontokban érkező telefonhívásokra, melyek mindig izgalmas és tanulságos beszélgetést jelentettek, kezdve a kőkemény aktuálpolitikától a nemzetpolitikán-nemzetstratégián át a világ ügyes-bajos dolgaiig. Beszélt, írt, tanított, rendszert váltott, az élen állt, amikor ez akár életveszélyes is lehetett, de tudott háttérbe is vonulni, ha ezt kívánta meg tőle a közösség érdeke.”
Noha fizikai valójában már közel egy éve nincs velünk Duray Miklós, szellemi öröksége, iránymutatása annál inkább.
Az ehhez való nagyon szerény, de talán tiszteletteljes hozzájárulás az az emlékkötet, amely a Felvidék.ma szerkesztésében, annak kiadója, a korábban Duray Miklós által vezetett Szövetség a Közös Célokért társulás gondozásában jelent meg.
A korabeli felvételekkel gazdagon illusztrált emlékkötetben felvillantjuk Duray Miklós életútjának, hatalmas munkásságának legfontosabb állomásait, fordulópontjait a kezdetektől egészen a Szövetség a Közös Célokért társulás elnöki tisztségéről való lemondásáig. Ami persze egyáltalán nem jelentette, hogy befejezte volna közéleti tevékenységét, a szervezet tiszteletbeli elnökeként, közíróként továbbra is jelen volt.
A kötetben áttekintést nyújtunk publikációiról: az általa írott és szerkesztett könyvekről, a legfontosabb tanulmányokról és egyéb publikációkról, a neki adományozott díjakról és kitüntetésekről – melyeknek csak a felsorolása közel két oldalt tesz ki… E díjakhoz kapcsolódóan válogatunk azokból a méltatásokból, melyeket e díjak átadásakor mondtak.
A kötet második felében a róla szóló megemlékezéseket gyűjtöttük egybe. Ezekből nem az derül ki, ki volt Duray Miklós – erről a könyv első fele szól – hanem sokkal inkább az, hogy mit gondol róla a Kárpát-medencei magyar közélet színe-java, milyennek láttuk-látjuk őt, mit értettünk és mit nem értettünk meg belőle. Ez talán a legfontosabb. Emlékkötetünket egy több mint tíz oldalas, válogatott fotógyűjteménnyel zárjuk.
szd/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
