Elhatároztam, hogy szombaton tartok egy netmentes napot, mert hétvégén úgysem történik semmi.
Remekül telt az idő, verseket olvastam, és megtanultam gitáron azt a számot, amelyet egyetemista korom óta nem is hallgattam (Radiohead – Street Spirit), és fogalmam sem volt, hogy csak három akkord az egész, az egyedi hangzás titka a pengetési technika. A vasárnapi visszacsatlakozás is jól indult, a Facebookot ellepték a szebbnél szebb adventi koszorúk… aztán megláttam, hogy áll a bál. Lelki békém azonnal oda lett – mint mikor egy szépen terített asztal mellett valaki elfingja magát. Demeter Szilárd eresztette ki a büdös gázt, remekül időzítve, hogy megemlegessük az advent kezdetét. Gitár vissza a tokba, lehet menni hányni.
Ez az ember a magyar kulturális élet egyik legfontosabb, legtöbb funkcióval rendelkező alakja, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója, kormánybiztos, és nem mellesleg a magyar könnyűzene fellendítését is rábízták. Szombat délelőtt jelent meg az origo.hu-n egy véleménycikke, amelyet másnap visszavont, vagyis ma már nem ezt gondolja, de azért idézzük, mit gondolt szombaton: „Európa Soros György gázkamrája: a multikulturális nyitott társadalom kapszulájából árad a mérgező gáz, ami az európai életformára halálos, mi, európai nemzetek pedig arra vagyunk ítélve, hogy egymást eltaposva, egymásra mászva próbáljunk az utolsó korty levegőért küzdeni. A liberárják most a lengyeleket és a magyarokat akarják kizáratni abból a politikai közösségből, aminek tagjaiként még vannak jogaink. Mi vagyunk az új zsidók. Mindegy, hogy nyitott társadalomnak, vagy jogállamiságnak, vagy szolidaritásnak hívják-e a verbális furkósbotokat – mind a jogfosztás eszközeiként szolgálnak. Amikor kétségbe vonják a magyar választópolgárok akaratát, képességét arra vonatkozóan, hogy megválasszák, hogyan akarnak élni, kit akarnak hatalmon látni, akkor tulajdonképpen azt mondják rólunk, hogy nagy az orrunk, büdösek vagyunk és tetvesek. /…/ Soros György a liberális Führer. A liberárja hadserege pedig szolgaibb módon isteníti, mint anno Hitlert a sajátjai.”
Azért idéztem ilyen hosszan, mert ehhez szerintem felesleges bármilyen kommentár. Normális, tisztességes ember ilyet nem ír le, de még csak nem is gondol. Ez bizony a legdurvább antiszemitizmus, méghozzá nem akárki szájából, hiszen Demeter igazi „kultúrpápa”, (túl) sok mindenről dönthet, és dönt is. Vagyis az ő véleménye duplán számít, még akkor is, ha másnap visszavonja. Szerintem egyébként nem a hatalmas közfelháborodás miatt vonta vissza, hanem mert fentről leszóltak neki, hogy olvassa el a Büntető törvénykönyv 333. paragrafusát, mely szerint „Aki nagy nyilvánosság előtt a nemzetiszocialista vagy kommunista rendszerek által elkövetett népirtás vagy más, emberiesség elleni cselekmények tényét tagadja, kétségbe vonja, jelentéktelen színben tünteti fel, vagy azokat igazolni törekszik, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
Szóval nemcsak a humán értékrend és a jó ízlés ellen vétett Demeter, hanem ténylegesen bedutyizhatnák, ha az ügy bíróság elé kerül. Úgyhogy visszaszívta a fingot, meg nem történté nyilvánította a hasba rúgást, kiradírozta a horogkeresztet.
Egy nap alatt kilencezer kultúrember írta alá a Demeter Szilárdot lemondásra felszólító petíciót, köztük Parti-Nagy Lajos, Dés László, Spiró György, Schilling Árpád, Závada Pál, Závada Péter, Tarr Béla, Iványi Gábor, Beck Zoltán, Gálvölgyi János –, hogy minden műfajból legyen itt pár név. Bízom benne, hogy ez az ember csendben eltakarodik a porondról. Mert ha nem, akkor ezentúl bármit meg lehet tenni a magyar kultúrpolitikában. Akkor holnap leönthetik szurokkal a szomszédot, aztán visszavonhatják. Vagy gitározhatnak éjfélkor nyitott ablaknál, aztán kiszólhatnak, hogy pardon, vissza az egész, ez nem A-dúr volt, hanem a-moll…
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
