A filmsztár, akiből éjjeliőr lett Gazdag József2023. 11. 24., p – 18:32
Három tanulságos életút Gervai András új könyve alapján.
Az operettkirály megőrül
A harmincas évek elejének egyik sztárja Ábrahám Pál zeneszerző. Lázas, lüktető ritmusú, melodikus darabokat komponál, az operettet a dzsesszel ötvözi. A Viktória című operettjének 1930-ban van a premierje a lipcsei operettfesztiválon. Zajos siker, azonnal játszani kezdi a berlini Metropol Theater is, egy éven belül pedig már 300 (nem elírás: háromszáz!) európai színház adja elő. A közönség odavan érte, csak Londonban 870-szer kerül színpadra a Viktória, de bemutatják Dél-Amerikában, Ausztráliában és Japánban is. Egy másik műve, a Hawaii rózsája egy évvel később kerül színpadra, és Németország legtöbbet játszott operettje lesz.
Ábrahám Pál a korszak ünnepelt sztárja. Sokat dolgozik, filmzenét is szerez, lemezeket rögzít, vezényel a Sportpalastban. Sikeres és gazdag. Berlin központjában palotát vásárol, estélyeket ad. A depresszió jelei azonban már ekkor jelentkeznek nála, ő pedig a melankólia elől az éjszakai életbe menekül: kaszinó, örömlányok, kábítószer.
„Tánc a vulkán tetején” – később így emlékszik erre az időszakra. A náci hatalomátvétel után a kultúrharc nagyobb fordulatszámra kapcsol Németországban, a művészi életben is tisztogatás kezdődik, Berlinben könyveket égetnek a nácik (Heine, Remarque, Brecht, Einstein és Freud munkáit), s könyvmáglyák gyúlnak Münchenben és Göttingenben is.
Ábrahám darabjait letiltják, ő pedig jobbnak látja elhagyni az országot. Vagyonát kisajátítja a német állam. Bécsbe megy, de a légkör ott is baljós. Amikor 1938 tavaszán a német hadsereg bevonul Ausztriába, a nácik 70 ezer embert letartóztatnak, s a kulturális élet mintegy 5 ezer szereplőjét eltiltják hivatása gyakorlásától.
Ábrahám Budapestre jön, de az antiszemita hátterű kultúrharc ott is egyre erősebb, még Illyés Gyula is „lakáj-drámaírókról” és „limonádé-szerzőkről” ír naplójában. Ábrahám utolsó bemutatójára 1938 karácsonyán kerül sor, de a Fehér hattyú premierje majdnem botrányba fullad, a „zsidó előadást” ugyanis nyilasok akarják megzavarni. Ábrahám Pál végül 1939 elején elhagyja Magyarországot is, s előbb Párizsba, majd Kubába utazik, és 1941 tavaszán érkezik meg New Yorkba.
Művészetére azonban nincs kereslet Amerikában, az operett addigra kimegy a divatból. A mellőzés lelkileg is megviseli, előfordul, hogy idegrohamában kidobálja személyes holmiját a 12. emeleti szállodai szobája ablakán. Pszichiátriai intézetbe kerül, ahol söpri a folyosót, mosogat a konyhában. 1956-ban szállítják Európába, egy hamburgi klinikára, ahonnan házi gondozásba kerül, s végül daganatos betegség következtében hal meg, 1960-ban. Slágerei közül néhány – például a Teve van egypúpú – ma is népszerű.
A komikus világgá megy
Az 1930-as évek ismert és népszerű magyar színésze Kabos Gyula. Leghíresebb filmjei: A papucshős, Lovagias ügy, Hyppolit, Meseautó. A közhangulatra jellemző, hogy a Lovagias ügy 1937-es bemutatóját a Turul Szövetség tüntetéssel zavarja meg, egy debreceni moziban pedig bűzbombát robbantanak a „zsidó üzleti és faji érdekeket szolgáló” film ellen tiltakozva. Az I. zsidótörvény ellen hiába emelik föl a hangjukat ismert keresztény művészek – köztük Kodály Zoltán, Tersánszky Józsi Jenő, Bartók Béla vagy Móricz Zsigmond –, felhívásuk visszhangtalan marad.
Kabos szorongó, bizalmatlan személyiség, nincsenek barátai. 1937 nyarán még autót vásárol, de a társadalmi folyamatokat érzékelve 1938-ban már Londonba küldi a fiát egyetemre, ő maga pedig – azok után, hogy több mint három évtizeden át volt ismert színész Magyarországon – az Egyesült Államokban turnézik. Kap egy ajánlatot, játszhatna a Broadway-n, de a szerepet nem vállalhatja el, mert a feleségét nem sokkal korábban műtötték, s neki kell őt ápolnia.
Később Kabos Színpad néven társulatot alapít, bohózatot adnak elő az amerikai magyaroknak, de a vállalkozás hamar befuccsol. 1941 őszén egy magyar író, forgatókönyvíró (Lengyel Menyhért) közbenjárására ismét szerepet kap a Broadway-n. 54 éves ekkor. Az élete újra kedvező irányba fordulhatna, de nem ez történik: Kabos a próbák során rosszul lesz, és néhány héttel később, 1941 októberében meghal.
Halálát Magyarországon csak kurta MTI-hírként közlik a lapok, egyetlen mondatban. Az antiszemita kurzus egyre erősebb, az Új Magyarság című lap névtelen szerzője az Elég legyen már Kabos Gyulából című cikkben azon háborog, hogy a zsidó Kabos neve még mindig felbukkan a reklámtáblákon és a mozik transzparensein. Filmjeit megpróbálják lenullázni, eltüntetni. Ekkor hal meg másodszor.
Özvegye 1942-ben tér vissza Magyarországra, havi 120 forintos kegydíjból tengődik, és 1950-ben hal meg. Kabos Gyula hamvait végül – Rátonyi Róbert kezdeményezésére – 1996-ban hozzák haza, s temetik újra a Farkasréti temetőben.úcsúztatja.
A filmsztár kálváriája
Az 1930-as évek első számú magyar filmsztárja Jávor Pál. Ő a férfiideál. Snájdig, elegáns, jó hangú, aki a legszebb nőkkel csókolózik a filmvásznon. Egyébként lobbanékony, az elveiért kiálló, baloldali elkötelezettségű ember. Otthonában a korszak jeles művészei fordulnak meg.
1944 tavaszán, a német megszállás után a politikai rendőrség zaklatja. Feleségével, a zsidó származású, de kikeresztelkedett Landesmann Olgával egy balatonfüredi szanatóriumban húznák meg magukat. Kidobják őket. A kultúrpolitika kommunistának és zsidóbérencnek nevezi Jávort, filmjei betiltását kéri. A sztárszínészt letartóztatják, a sopronkőhidai börtönben tartják fogva. 1945 márciusában onnan indítják útnak Németország felé egy transzporttal, de kiszabadul, és a háború után, 1945 nyarán már újra színpadra lép.
A Nemzeti Színház új igazgatója, Major Tamás azonban nem akar vele együtt dolgozni, Jávor jelenetet rendez a Színész Szakszervezetben, haragjában becsapja az ajtót. Elfogad egy külföldi felkérést, amerikai turnéra indul. Sorsa innentől kudarctörténet, s mint ilyen, nem egyedülálló. Mály Gerő, az ismert komikus például 1946-ban hagyta el Magyarországot, de az Egyesült Államokban nem tudott színészként érvényesülni, étteremben mosogatott, takarított, s végül szegényen halt meg.
Jávor hollywoodi pályafutása sem sikersztori. 1948-ban ugyan Joe Pasternak (Paszternák József) producer közbenjárására az egyik legnagyobb filmipari cég, a Metro-Goldwyn-Mayer szerződést köt vele, de nyelvtudása hiányos, kiejtése rossz, ezért csak epizódszerepeket kap. A sikertelenség miatt inni kezd, botrányokat csinál, szerződését felbontják.
A magyar titkosrendőrség amerikai ügynökei azt jelentik róla 1954-ben: „Jávornak jelenleg semmilyen munkája nincs, és felesége keresetéből élnek.” Felesége egy New York-i ékszerüzletben dolgozik eladóként.
1954 végén ismét munkát kap, Molnár Ferenc Liliom című darabjának főszerepét játssza a New York-i Magyar Nemzeti Színpadon. A megélhetéshez ez kevés. Szállodai büfésként dolgozik, cikkeket ír amerikai lapokba, néhány hónapig éjszakai portás egy bérházban. Szenved a megalázó helyzetektől, a kiszolgáltatottságtól. Iszik, elvonókúrára kényszerül.
A magyar politikai rendőrség tudomást szerez arról, hogy Jávort honvágy gyötri. Hazahozatala a kommunista rezsim számára fontos legitimációs és presztízskérdés, ezért megígérik neki, ha hazatér, visszakapja a villáját, és a Nemzeti Színház tagja lesz. Ügynöki jelentések szerint Jávorék ekkor „szerény körülmények” között élnek Amerikában, egy régi bérház első emeletén. Kétszobás lakásukat havi 140 dollárért bérlik. Jávor egy amerikai katonai bázison dolgozik, ahová 1956 novembere és 1957 nyara között 30 ezer magyar menekült érkezik.
Jávor Pál 1957 őszén érkezik haza feleségével, egy olyan időszakban, amikor a forradalom utáni rendcsinálás zajlik a kultúra területén is, Mensáros Lászlót és Darvas Ivánt bebörtönzik, több színész pedig (köztük Bessenyei Ferenc és Sinkovits Imre) tiltólistára kerül.
Jávorék visszakapják pasaréti villájukat, de nem mehet a Nemzetibe. Csak addig volt fontos a hatalomnak, amíg a hazajövetelét legitimációs propagandára lehetett használni. Ekkor kezd betegeskedni, gyomorpanaszai vannak, megműtik, 12 kilót lefogy.
1959 nyarán, amikor újra megoperálják, Major Tamás fölkeresi őt, és közli vele, hogy a Nemzeti Színház mégis leszerződteti. A megkeresés későn történik, Jávor Pál 1959. augusztus 14-én gyomorrákban meghal. Alig múlt 57 éves. Temetésen a hivatalos kultúrpolitika részéről senki sem búcsúztatja.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
