A mátyusföldi Nagy Viktória életét gyermekkorától a foci tölti ki. Már akkor azt mondták róla a hozzáértők, hogy született tehetség, ami talán nem is túlzás, hiszen nem lehet véletlen, hogy a Szlovák Labdarúgó Szövetség tizenöt évesen beválogatta a WU17-es válogatottba. A DAC WU15-ös diáklánycsapatának gólkirálya volt, majd jött a lehetőség a Ferencvárostól, ahol 2020-ban profi szerződést kapott. Február közepén pedig a magyar válogatottba is meghívást kapott.
Vele beszélgettünk a címeres mezben való bemutatkozását követően.
Milyen érzésekkel fogadta a váratlan meghívást a magyar női válogatottba?
Nagyon váratlanul ért, hiszen a játékosok már kint voltak a kupán, és csak a véletlenen múlott, ugyanis Vachter Fanni a románok elleni mérkőzésen megsérült, és az ő helyére érkeztem Ciprusra. Mondanom sem kell, nagyon örültem, hiszen régi vágyam teljesült ezzel. Mindenki kedvesen fogadott, beleértve a stábot is. A legtöbb játékost már jól ismertem, hiszen velem együtt tízen voltunk ott a Fradiból.
Újoncként számított arra, hogy lehetőséget kap a horvátok elleni meccsen?
Az első meccs előtt nem volt lehetőségem edzeni, így biztos voltam benne, hogy a finnek ellen nem játszom, a horvátok ellen sem nagyon számoltam vele, csak reménykedtem. Meglepetésemre a hatvanadik percben beállítottak. Ennek én nagyon örültem, mert senki sem szereti, ha a kispadon kell ülnie a mérkőzés alatt. Azért kezd el valaki futballozni, hogy sikeres legyen a pályán, s mert szeretne a válogatottban is pályára lépni. Talán azért, hogy ezt követően tovább álmodozhasson. Hihetetlenül hálás vagyok, hogy ez megadatott nekem.
Milyen volt ez a pályán eltöltött fél óra?
Jobb lett volna egy győztes meccsen bemutatkoznom a nemzeti mezben, sajnos ez nem sikerült annak ellenére, hogy a csapat mindent megtett a győzelem érdekében. Voltak helyzeteink, de sajnos kaptunk egy gólt, még akkor is, ha a papírforma szerint a magyar válogatott volt az esélyesebb a győzelemre. Viszont a foci ilyen, ha mi nem rúgjuk be a hálóba a labdát, akkor berúgja az ellenfél. Bízom benne, hogy jó formámat hozom a továbbiakban is, és lesz lehetőségem egy olyan válogatott mérkőzésen is pályára lépni, ahol ki tudom hozni magamból a maximumot.
Fotó: archív – WU19-es szlovák válogatottként a 15-ös mezben
A deákin élő Szőcs Roland hosszú évek óta menedzseli a bajnoki címvédő Ferencváros labdarúgóját. Büszke védencére, büszke a sikereire.
„Viki mindig is becsületesen dolgozott, s ennek meglett az eredménye. Örültem, amikor szlovák válogatott lett, de annak, hogy most felölthette magára a magyar címeres mezt, még jobban. Csak saját magának köszönheti, hogy felfigyeltek rá, még akkor is, ha segítettem mindenben, amiben csak kellett, viszont a tehetsége, hozzáállása és mentalitása egyértelműen hozzásegítette ehhez az álmához. Igaz, hogy Cipruson nem tudtak nyerni egyik csapat ellen sem, bár voltak helyzeteik, de fontos, hogy ott volt, hogy játszott, ahogy az is, hogy reményeim szerint a címeres mez alatt hevesebben dobogott a felvidéki magyar szív“
– nyilatkozta a Körképnek Szőcs Roland.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
