Folytatódik a felvidéki templomokat bemutató sorozatunk. Ezúttal Szentgyörgyre látogatunk.
Szentgyörgy a Kis-Kárpátok egyik legjelentősebb szőlőtermelő települése. Szentgyörgy első okleveles említése 1209-ből való, amikor is a Hont-Pázmány nemzetség egyik tagja Tamás kapott itt birtokokat. Fia, Sebes már a Szentgyörgyi és Bazini előnevet használta. A Szentgyörgyi család lett a település felvirágoztatója is, ők biztosították számukra a mezővárosi jogokat. A család kihalása után többen birtokolták, köztük Serédy Gáspár, majd az Illésházyak. Végül 1647-ben III. Ferdinándtól szabad királyi jogokat kapott a város. Első temploma még a tatárjárás előtt épülhetett. 1280 körül ezt a lepusztult templomot újjáépítették. Szentélye poligonális záródású, hajója hosszanti irányban megnyújtott. A 14. század végén a hajó nyugati oldalán kegyúri karzatot építettek, az északi oldalon pedig egy oldalhajót építettek hozzá, melyhez a főhajó falát csúcsíves árkádokkal nyitották meg. Mind az északi oldalhajó, mind a főhajó bordás boltozatot kapott.
A 15. század közepén a déli oldalon a Szentháromság-kápolnát építették hozzá, tulajdonképpen a Szentgyörgyi család temetkezési helyeként. Ennek a kápolnának csodálatos hálós boltozata van, a bordák kereszteződésein címeres pajzsokkal.
A román kori elemekből kevés maradt meg, a templom külsején és belsejében a gótikus stílus dominál. Ilyenek a hajók és a szentély mérmíves ablakai és mindkét portálé, valamint a kegyúri karzat és a hajó árkádos nyílásai. A szentélyben látható az 1462-ben készült szentségház, és a ma egy templom közelében álló toronyban elhelyezett harang, melyet felirata szerint 1400-ban öntöttek. A falfestészeti emlékek közül csak Szent Erazmus portréja maradt meg a 15. század elejéről. A Szent György-templom egyik legértékesebb dísze a fehér homokkőből faragott oltár, mely Pilgram műhelyében készülhetett az 1510-es években. A predelláján három fülkében a Jézus születése, a Háromkirályok imádása és a Menekülés Egyiptomba jelenet látható. Az oltár fő helyén Szent György harca a sárkánnyal, két oldalán és fölötte Szent György életének egyes jeleneteit örökítette meg a művész. Az oltár díszei még a szentek szobrai: Szent Kristóf, Szent Lipót, Szent Katalin, Szent Borbála, Szent Sebestyén és Szent Mihály. Két vörös márvány síremlék érdemel még figyelmet: György késő gót síremléke 1467-ből és Serédy Gáspár reneszánsz síremléke 1550-ből. A fából készült Mária halála dombormű 1500 körüli időkből való.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
