Bandika éppen borscsot főzött, amikor bemondta a rádió, hogy Franciaországban mostantól törvény védi a kakaskukorékolást, a reggeli traktorbúgást, meg a lócitromot. A hangos és büdös állatok a francia vidéki élet, illetve a nemzeti örökség részei, folytatta a rádió, amikor Ervin benyitott.
Felmutatta negatív tesztjét, a kabátját pedig a fogasra akasztotta, majd leült egy hokedlire. Hozott kenyeret? – fordult felé Bandika, és lefedte a borscsos fazekat. Ervin a homlokára csapott, és kiballagott a biciklihez, a friss kenyeret ugyanis, amit útközben a boltban vásárolt, a csomagtartóra csíptetve felejtette.
Amíg puhultak a borscs alkatrészei, Bandika elmesélte, hogy egy anyaországi ismerősével beszélt telefonon, aki aggasztóan újságolta, hogy az orosz Szputnyik V-vakcina helyett inkább más útitársat választana a koronavírus elleni harc hosszú és kanyargós hullámvasútján. „De legalább ne Szputnyiknak nevezték volna el” – tolmácsolta az ismerős aggályait Bandika. Dél után néhány perccel jártak a kerek porcelán falióra mutatói, Ervint pedig ebben az idősávban leginkább az érdekelte, mikor kezdődik az ebéd. Mivel történelmi ismeretei csak a faluban hallott történetekből és a mozifilmekből építkeztek, nehezen szólt hozzá a témához, de azért megtette. Alig bírtuk kivárni, hogy kimenjenek az oroszok, most meg nem hogy az országba, de a vérünkbe engedjük őket, pontosabban ezt az új Szputnyikot. A vérrel az artériába jutnak, onnan a pitvarba, a kamrába, a spájzba, és így tovább – állapította meg, majd elmerült a gyerekkori emlékeiben. Szovjet himnusz az iskolai tananyagban, Marx, Engels és Lenin „kézműves” arcképei a járási székhely főterén, ajándék szamovár a nagynéniék lakásában, a vitrin tetején felejtve. Közben megfőtt a borscs, egészen szép lila színe lett. Ballagjon már ki a kamrába egy csípős paprikáért – instruálta Ervint Bandika.
Szerintem kicsit olyan ez most is, mint a felszabadítás a második világháború után – vágott ketté kanalával egy szelet céklát Bandika. Valakit a nyugati szövetséges szabadít fel a koronavírus megszállása alól, másokat a keleti. Reméljük, nem olyan – morzsolta szét az ujjai közt a paprikát Bandika. Ervin szerint az sem mindegy, megrendezik-e idén a jégkorong-világbajnokságot, illetve a tokiói olimpiát. Hiányoznak az élő sportközvetítések – vallotta be, aztán visszatért az oltáshoz. Miért, maga szerint ha nem Szputnyiknak, hanem Lajkának vagy Balalajkának nevezik el az orosz vakcinát, jobb lenne? A lényeg úgy is a felszabadítás maga. Bandika bólintott. Reméljük, azért ennek a felszabadításnak nem lesznek olyan hosszú távú következményei, mint annak a korábbinak.
A szerző a Vasárnap munkatársa
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
