A Katolikus Szeretetszolgálat fogyatékossággal élő embereket ellátó intézménye az ipolytölgyesi Szent Erzsébet Otthon, ahol középsúlyos, súlyos értelmi fogyatékossággal, mozgáskorlátozottsággal, sok esetben halmozottan fogyatékossággal élő emberekről gondoskodnak. A falusi környezetben található intézmény 150 férőhellyel rendelkezik.
Az alapítás 40. évfordulója alkalmából az intézményvezetővel, Szalai Zsuzsannával készített interjút a kezdetekről, az otthon küldetéséről a Váci Egyházmegye sajtóosztálya.
Az alábbiakban ebből a beszélgetésből olvashatnak részleteket.
A Katolikus Szeretetszolgálat egyik akkori vezetője, Szabó Erna szatmári irgalmas nővér ismerte fel, hogy nemcsak az idős szerzeteseknek, idős embereknek van szükségük segítségre, valamint ellátásra, hanem a fogyatékossággal élő gyermekeket és családjaikat is segítenie kellene a szeretetszolgálatnak.
Az akkor üresen álló ipolytölgyesi plébánia épületére esett a választásuk, és nem sokkal később, 1986-ban 80 férőhellyel megnyitotta kapuit a Szent Erzsébet Otthon az értelmi fogyatékossággal élő gyermekek számára. Jelenleg a köznevelési törvény változásával már csak köznevelési intézményben teljesíthetik a képzési kötelezettségüket a gyermekek, ezért ma már csak 18 év felettieket veszünk fel, akik életük végéig élhetnek az intézményben. A legidősebb lakónk 76 éves, az átlagéletkor 44 év körüli, többségben a 30-40 éves korúak vannak.
(…)
Hétköznapokon meghatározott napirend szerint működünk. A gondozóink az ápolás-gondozási feladatokat végzik, míg a terápiás munkatársakkal, fejlesztőpedagógus munkatársakkal fejlesztő, szinten tartó egyéni vagy csoportos foglalkozások keretében próbálunk értéket, színt adni a mindennapjaiknak.
(…)
Leginkább hétvégén, időnként hétköznap is jönnek a látogatók, a hozzátartozók, hogy szeretteikkel tölthessék az időt. Sajnos csak a lakóink harmadának van aktív és rendszeres látogatója. Szomorú, de a többieknek sajnos ez nem adatik meg, mivel vagy már nem él a hozzátartozója, vagy megszakadt a kapcsolat vele. Hála Istennek viszont vannak segítőink, önkénteseink és amikor nálunk tartózkodnak, hétvégén is foglalkoznak a lakóinkkal, kiviszik őket sétálni, beszélgetnek, játszanak velük, közösen zenélnek, énekelnek.
(…) Minden nyáron 4-5 napot Bogácson töltünk a lakóinkkal, ezt szeretik és élvezik az ellátottjaink. Sokan közülük kerekesszékes, halmozottan fogyatékossággal élő személyek, így a kirándulás, a nyaralás nem mindig egyszerű, mégis megéri a fáradságot, látva az örömüket, a boldogságukat. Van például egy zenekarunk, a Kalimpás zenekar, és egy színjátszó körünk is.
(…)
A nálunk folyó önkéntes munkára méltón lehetünk büszkék, hiszen hosszú évek, évtizedek óta nagyon jól működik az intézményben. A Pannonhalma környéki katolikus fiatalok, több mint 15 éve járnak hozzánk; (…) jól működő külföldi kapcsolataink is vannak (Belgiumban, Hollandiában és Németországban). (…) Marie-Rose Pauwels – aki 39 éve elkötelezett támogatója az intézménynek – kezdeményezésére érkeznek gyakorlatra az önkéntesek Belgiumból. A londerzeel-i Virgo Sapiens Instituut belga középiskola diákjai kéthetes gyakorlatukat, a genti HOGENT Egyetem Főiskolai Karának gyógypedagógus hallgatói önkéntes gyakorlati idejüket töltik az intézményben.
(…) Marie-Rose Pauwels elindított egy úgynevezett örökbefogadói programot is, amellyel támogatókat toborzott a lakóinknak – mostanra már 112 lakónknak van ilyen személyes támogatója: (…) minden évben egy bizonyos összeget küldenek egy-egy lakónak, amit a nyári programokra költünk, illetve mindenkinek nagyon szép egyéni ajándékot tudunk vásárolni karácsonyra. Van, akinek a születésnapjára egy-egy szép képeslapot vagy apró kis ajándékot küldenek. (…) Minden évben készítünk közösen egy beszámolót, amit fényképpel kiegészítve Marie-Rose postán elküld a támogatóknak, hogy megköszönjük a segítségüket.
Gyönyörű kapcsolatunk van a Hollandiában élő Oldenbroek-i Egyházközséggel (…) is, akik 26 éve minden évben a kétkezi munkájukkal és támogatásukkal segítenek: a férfiak a karbantartóinkkal építenek, felújítanak, amihez a szükséges anyagi forrás egy részét is biztosítják; a nők pedig a foglalkoztatásban, a takarításban segítenek, illetve kiviszik sétálni a lakóinkat, együtt zenélnek, énekelnek velük. (…)
Jó kapcsolatban vagyunk a szomszédos általános iskolákkal is (…); a gyermekek sokkal fogékonyabbak, befogadóbbak, elfogadóbbak, mint a felnőttek. Belőlük lesz a jövő nemzedéke, és nem mindegy, hogy miként viszonyulnak a segítségre szorulókhoz, akár az idős emberekhez, a fogyatékossággal élő személyekhez vagy az elesettekhez, a szegényekhez, a hajléktalanokhoz.
(…) mindig azt éreztem, hogy Szent Erzsébet nemcsak a névadónk, hanem a segítőnk is. (…) Ez egy olyan szolgálat, ami hosszú évtizedek óta Krisztus szeretetét teszi láthatóvá, megtapasztalhatóvá a mindennapokban.
Az interjú teljes szövege ITT olvasható.
Forrás: Váci Egyházmegye
Fotó: Fábián Attila, Lambert Attila (archív); Szent Erzsébet Otthon Facebook-oldala
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
