Az olasz Eni vállalat augusztus utolsó napjaira tartogatta az év „gázbejelentését”: 190 kilométerre Egyiptom földközi-tengeri partszakaszától egy gigantikus földgázlelőhelyre bukkantak. A becslések szerint a 100 négyzetkilométeres terület 30 ezer milliárd köblábnyi (850 milliárd köbméter) fosszilis tüzelőanyagot rejthet. A Zor névre keresztelt mező ezzel a Földközi-tenger legnagyobb gázmezője lehet, de világviszonylatban is az egyik legjelentősebb. Több mint 10 évre biztosítaná az észak-afrikai ország ellátását, az olasz mamutcég szerint inkább több évtizedre. Ha igazak a hírek, a feltárás alapjaiban rendezheti át a térség energiaviszonyait, de Európa gázellátását is érintheti.
Gabay Balázs
A frissen felfedezett Zortól mindössze néhány tucat kilométerre található az izraeli Leviatán gázmező, melyet még 2010 decemberében fedeztek fel, és az egyiptomi mező lehetséges méretének mintegy kétharmadát teszi ki. A jeruzsálemi kormány bízott benne, hogy ezzel ők is beszállhatnak a közel-keleti energiajátszmába, de az Eni keresztülhúzta számításaikat. A Zor – ha elkezdődik a kitermelés – simán kiválthatja kis túlzással az összes környékbeli lelőhelyet, Egyiptom pedig gáznagyhatalommá válhat a térségben. Ehhez viszont rengeteg feltételnek kellene teljesülnie, a folyamat pedig ezek megvalósulása esetén is évekre nyúlhat.
Az Eni egyelőre csak az első kalkulációkat hozta nyilvánosságra a földgázmező méreteiről, arról viszont nincs hír, hogy mi áll az Egyiptommal megkötött koncessziós szerződésében. A tulajdonos bizonyosan az állam, az Eni pedig a kitermelésért cserébe fizet – hogy mennyit, az hétpecsétes titok. Akárhogy is legyen, a felszínre hozott energiahordozóból biztos, hogy futja majd exportra is a saját felhasználás mellett. A növekvő méretű lakosság ellátásával küszködő, a kevés megművelhető mezőgazdasági területtel sáfárkodó országnak jókor jött a feltárás. Ráadásul az arab tavasz által megrogyasztott Egyiptom néhány éve behozatalra szorul földgázból, ami komoly összeget emésztett fel a büdzséből, ezt a kiadást is megspórolhatja, ha beindul a kitermelés.
Ki lenne a vevő?
Ellentmondásosnak tűnhet, de éppen a felszínre hozásra váró gáz beharangozott, bődületes mennyisége okozhat problémát. Dr. Molnár László, az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület főtitkára portálunknak kifejtette, hogy az Észak-Afrikát átszelő, Tunéziát és Dél-Olaszországot, illetve Marokkót és Spanyolországot összekötő MEG (Maghreb Europe Gas Pipeline) vezetékei jól kihasználtak, folyamatosan szállítják rajtuk keresztül a gázt, és nem valószínű, hogy meg tudnának birkózni újabb, több tíz milliárdos plusz mennyiséggel. Ha feltesszük, hogy Egyiptom európai piacra (is) szeretné kínálni a nyersanyagot, akkor figyelembe kell venni, hogy a kontinens éves szinten jelenleg mintegy 500 milliárd köbméternyi földgázt fogyaszt, az igénye viszont csökken. „Ki lenne a vevő így? Szintén megfontolandó, hogy ha ezt az óriási mennyiséget el akarnák juttatni hozzánk, minden valószínűség szerint új csövet kellene építeniük. Egy ilyen hatalmas beruházáshoz viszont rengeteg tőkére és nagy bátorságra van szükség, ráadásul a gázárak most igen nyomottak” – ecseteli a felmerülő nehézségeket Molnár.
Egyiptom persze dönthet úgy, hogy keleti irányba, a meglévő arab vezetéken (Arab Gas Pipeline) keresztül exportál. Itt viszont fennáll a veszélye, hogy Szíriában bármikor felrobbanthatják a csövet. De ha Törökországig eljut a gáz, az sem biztosíték semmire, ugyanis ott sincs olyan kapacitás, mely feltétlenül elegendő lenne a nagy mennyiség célba juttatására.
Marad a C terv, a cseppfolyósítás. A mínusz 160 fok alá lehűtött gázt folyékony állapotban tankerekkel tudnák elszállítani a Földközi-tengeren át LNG-terminálokba, ahol el lehet végezni a visszagázosítást. A szállítóhajók tárolóhelye azonban véges, és a cseppfolyósítás-lefejtés-visszagázosítás folyamat sem két fillér, így ez sem tűnik ideális megoldásnak.
LNG terminál az északolasz partoktól néhány kilométerre az Adrián. Nem olcsó a cseppfolyósított földgáz visszagázosítása Fotó: / Europress/AFP
Bali Gábor energiapiaci szakértő szerint nem is kell a szállításig mennünk, hogy komoly buktatókkal szembesüljünk. A geológiai becslések, melyek során a kőzetben lévő gáz mennyiségét és minőségét próbálják belőni a szakemberek, sokszor teljesen félremennek, nem egy projekt csődölt már be emiatt az iparágban. A kezdeti fúrásoknál a tapasztalati adatok állnak rendelkezésre, pontosabb számításokat több száz találat után lehet csak végezni. Véleménye egybecseng dr. Molnáréval: mivel a gázmezők sok apró üregből állnak, ha egy pontról vesznek mintát, az olyan, mintha semmi sem történt volna. A próbafúrásokból egyébként a mennyiséget jóval könnyebb, a minőséget jóval nehezebb megállapítani. A kitermelő akkor örülhet igazán, ha az egyiptomi földgáz túlnyomórészt tiszta metánt tartalmaz és minél kevesebb butánt, propánt vagy szén-dioxidot.
Az Eni több mint hatvan éve termel ki szénhidrogént az egyiptomi partok közelében, és lehet, hogy most megfogta az Isten lábát, de ehhez rengeteg körülménynek kell ideálisan alakulnia számára. A stabil kitermelés beindulása az Enitől, az egyiptomi államtól, a kereslettől, a világpiaci ártól függően sok évbe telhet, a jelenlegi tervek 2020-at célozzák. Azért az olaszok bejelentését illetően nem árt halkan megjegyezni: a legnagyobb energiacégek olykor inkább a részvénypiacot akarják megmozgatni egy-egy gigászi földgázmező megtalálásáról szóló bejelentéssel, és az őrületesnek tűnő számok lufija hamar kidurran.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
